Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-18 / 16. szám

is tesznek a szép szavak? Azt, hogy „az igazság akkor is igazság, ha nemcsak a mai, de a letűnt századokban ólt egész emberiség ellene szavazna is" ; azért ha a keblünkben élő vallásos igazságokról, meggyőződésekről van szó, ne azt vegyük zsinórmértékül, hogy a Niceában, Efezusban, Khalcedonban néha fustélyokkal is ellátott atyák s szerzetesek többsége, avagy a formula concordiae s a helvét hitvallás készítői mire szavaztak, mert „az igazságra nem szavaznak", sőt még arra se legyünk figyelemmel, hogy a debreceni tanárok hol húzták meg a tiszta protestantismus s az eretnekség, hitetlenség között válaszfalat képező vonalat, hanem haladjunk határozottan a Krisztus szelleme s örök értékű tanításai s az önnön lelkiismeretünk által kijelölt uton, még „ha a mai egész emberiség (orthodoxiája) ellenünk szavazna is." Ne feledjünk továbbá Heisler ur idézett szép szavai mellé még egy megjegyzést tenni. Krisztus, a tizenkét halász, majd a reformátorok egymagok állottak ugyan „az egész ellenható világgal," s az azon korok összes műveltjeivel, s köztudatával szemközt, ós a világítóiét mégis nekik adott igazat. Igen de miért ? Mert a v ilágot ujjászülő eszméket, az emberiség jövő fejlődésót, boldogságát magukban rejtő tanokat hirdettek. Ámde mi ujjászülő erő van azokban a századok óta csépelt, s a legapróbb részletekig pro et contra megvitatott tanokban, melyeket a debreceni uj evangyeliom hirdet. Hiszen az egész mai művelt világ, mely szerintünk is, az evangyeliumi lap szerint is annyira elfordult hitvallásos keresztyénsógtől, egyházi élettől, s annyira hitközönyösse lett, hogy „időelőtti s felesleges előtte a dogmákat feszegetni" (1, evangy. 23, 25, 31, 63, 74. 1.), az önök által sürgetett hittételek tején növeltetett fel; ós ha im attól érettebb koráhan elfordult, lehet-é gondolni, hogy azok iránt azt ismét fel lehessen lelkesíteni ? lehet-ó reményien!, hogy ha bármily exaltált szavakban hivatnak is fel „kicsinyei ós nagyjai, gyengéi ós erősei, hölgyei ós fórfiai a magyar Sionnak, hogy a keblünk menyországát gőgösen vívó, csillogó modern pogányság ellen felhevüljenek, mert hát a vértanűk ós confessorok ivadókainak vállain nyugszik az uj szövetségnek mennyei ívezete* (1. evangy. 1. sz. ) ; hogy azért felhevüljenek, lelkesüljenek, a melytől ők, mint élettelen csontváztól elfordultak? Én legalább azt hiszem, hogy valamint a mai világot nem Ballagi, s a protest. egylet tereli e ezen dogmaellenes irányra, mert hiszen JBallagi, — hogy Filónak egy hajdani vádjával óljek — csak élére szokott állni a divatos áramlatnak, de nem ő annak teremtője, — ugy viszont ha Ballagi s az egósz protest. egylet a legszorosabban összeölelkeznének is Debrecennel, azt hiszem egy percig sem tartóztathatnák fel a korszellem áramlatát. Nagy hatalom ez, külömb emberek is megpróbálták ennek útját állani, de vagy elsodortattak, vagy eltapostattak. De ha mégis reményük önök, hogy az emberiséget a már egyszer öntudatosan elhagyott; s tűiéltnek tekintett álláspontra visszaterelik; hát avagy akkor merik-e tagadni azon számtalan kathol. theologus reményének jogosultságát, akik háromszáz óv óta folytonosan azt a nótát fújják, hogy a kősziklán a pokol kapui nem vehetnek diadalt, s hogy, mint az ariusok, monofyziták s egynémelyik, századokon keresztül fennállott eretuek felekezetek visszatértek az egyedül idvezitő egyházba, úgy visszatérendenek — ós már már itt az idő,— a protestáns eretnekek is. Hiszik önök, hogy az emberiség visszafe ló is inegy? Akkor ne kétkedjenek a római egyház bekövetkezhető diadala felett is. Ok is ily forma hangon szoktak beszélni, mint az evangy. lap is: „a vértanűk ós hitvallók ivadókainak vállain nyugszik Péter egyházá nak rnonn yei ívezete !" De talán felelik — ha nem is önök, mert ily beszédet önöktől nem hallánk, — de némely oly igazhivü lelkészek, kik az önök táborához tartozóknak vallják magukat, s a volt jobbágy nóp között lelkószkednek, hogy ám menjen a művelt rend oly irányra, minőre neki tetszik, annak van filozofiai vallása, az ezzel is megél; de fenn kell tartani e hitvallások tekintélyét s az azokban foglalt tantóteleket a műveletlen népre való tekintetből. (Ismerünk ily lelkészeket). Erre egyszerű feleletünk az, hogy ez igen helyes elv a pápista papságra nézve, magukéivá is tették ezt ujabban különösen a jezsuiták. De egyházunknak, melynek szülője, éltetője, támasza a műveltség, a tudomány, csak romlására szolgálhat ily elv. Szükségűnk volt és van a tömegre, de a mi egyházunk ereje se nem a papságban, se nem a tömegben, hanem az egyháziak ós világiak buzgósággal párosult műveltségében rejlik. Ezen műveltség pedig két élű pallossal áll az előbbi gyermekiesen naiv kor elhagyott paradicsomának kapuján, félre nem érthető hangon para"Csolva a tudás