Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-11 / 15. szám

8. És szépen plántákkal felékesített vala az Ur Isten egy kertet Édenben napkelet felől, holott helyeztető az embert, a kit formált vala. 8. És iiltete a Jehova Isten kertet Édenben kelet felől, és abba helyezé az embert, akit alkotott vala. Bunsen. 4. Das sind die Geschichten des Himmels und der Erde, da sie geschaffen wurden. 5. Zu der Zeit, da Gott der Ewige, Erde und Hím­mel machte, und noch kein Gestráuch des Feldes auf der Erde war, und noch kein Kraut des Feldes sprossete, denn Gott der Ewige hatte noch nicht regnen las^en auf die Erde, und es war noch kein Mensch da, das Land zu bauen. 6. Aber ein Nebel stieg auf von der Erde und trankete das Angensicht des ganzen Erdbodens. 7. Da bildete Gott der Ewige den Menschen aus Erdenstaub, und hauchte in seine Nase den Athem des Lebens. Und alsó ward der Mensch ein lebendiges Wesen. 8. Und Gott der Ewige pflanzte einen Garten in Eden, gegen Morgen, und setzte den Menschen darein, den er gebildet hatte. Aki e verseket Károli fordításában elolvassa, anél­kül is, hogy összehasonlításokat tenne akár az eredetivel, akár elismert jelességü fordításokkal, lehetetlen nem érez­nie, hogy a szentkönyv oly kificamodott szerkezetű mon­datokat nem tartalmazhat, elolvasván aztán Bunsen fordí­tását, azonnal meggyőződik, hogy nem az eredetiben, ha­nem Károliban van a hiba. Ha pedig Bunsen fordítása az olvasó helyeslését megnyerte, azt hiszem, hogy az én magyarításomat sem fogja helyteleníteni, melyben a gon­dolat talán csakúgy kikerekedik, mint Bunsennál. S most legyen szabad ez alkalommal fordításom egy­két szokatlan kifejezéseire nézve némelyeket megjegyeznem. 1. „Menny és föld" helyett állandóan „ég és föld" kifejezést használtam, főképen azért, mert a magyar nyelv­szokás a menny alatt nem annyira a föld fölött elte­rülő kék boltozatot, mint inkább a földfölötti szellemvi­lágot, a boldogok hónát érti, aminek ellentéte a pokol, mint: „menny és pokol." Ezért mondjuk : mennyor­szág és nem égorsz ág, mennybemenetel és nem égbemenetel, az uri imában tehát helyesen van : „Mi atyánk ki a mennyekben vagy", de nem helyes: „Kezdetben teremté Isten a mennyet és a földet", mert itt épen ama kék boltozatról van a szó és nem a földfeletti világról, amit a héber Ű^ÖtP samaj im szó itt már csak azért sem jelenthet, mert a 8-ik versben világosan kimondatik : „és nevezé Isten a boltozatot samajimnak", ahol aztáu Ká­roli is igy fordit: „és a kiterjesztett erősséget az Isten nevezé égnek". Ezekhez járul, hogy földdel össze­kötve a magyar szójárás is csak az ó g kifejezéssel él, mint : ég és föld között lakik, sem égen sem földön, égre földre esküszik, az ég alatt a föld szinón stb. — Geleji Katonánál a „Titkok titkában" a biblia első verse igy hangzik: „Kezdetben teremtó az Elohimok az eget ós a földet." Ellenben Bátori Lászlónál, nemcsak hogy az első versben igy van : „Kezdetben teremthe Isten mennyet ós földet", hanem a 8-ik is igy hangzik : „Neveze Isten az eresseghet mennynek." 2. A m,T Jahve Istennevet Jehova szóval fe­jeztem ki, és nem Ur-ral, mint a hogy a Septuagintát követve Károli fordit, azért, mert akkor ["IVT plNH az Ur Jehova vagy fordithatatlan lesz, vagy azon esetekben kivételesen kellene a Jehova szót használni, amint Károli is teszi, pl. II. Moz. 23., 17. — De nincs is semmi ok, amiért nem élhetnénk e kifejezéssel, mely népünk előtt csak olyan ismeretes, mint az Isten szó és széltire hallani: verje meg a Jehova, büntesse meg a Jehova stb. 3. Lehetetlen volt Károlit követnem kiváltképen ott, hol ő, mint a fentebb közlött mutatvány 8-ik versében, jónak látta az egyszerű szöveget körülírással sujtásozni. De folytatom a mutatványok közlését, eleve meg­jegyezvén, hogy jobbára azért kellett Károlitól eltérnem, mert igen gyakran többet mond az eredetinél és tulszinez. Igy pl. 9., 2-6. Károli : 2. És tőletek való félelem ós rettegés legyen minden földi vadakon, minden égi mada­rakon ; mind a földön járó minden állatok, mind a ten­gernek minden halai a ti ke­zeitekbe adattak. 3. Minden mozgó és élő ál­lat legjen néktek eledeltekre: mint e földnek füvét azoknak, azonképen adtam mind azo­kat néktek. 4. De a hust az őtet eleve­nítő vérrel meg ne egyétek. 5. Bizonyára pedig a ti vé­retekért, melyben vagyon a ti élő lelketek, bosszút állok, minden vadállaton bosszút állok azért: és az etiberen, minden ő atyafián bosszút ál­lok az embernek lelkéért. 6. A ki az embernek véiét kiontja, ember által ontassék ki viszontag annak vére ; mert az ő ábrázatjára teremté Isten az embert. Ballagi: 2. És tőletek való felelem és rettegés legyen minden mezei vadon, és minden égi madáron, mindenen, ami hem­zseg a földön, és a tengerek minden halain ; mindazok ke­zetekbe advák. 3. Minden mozgó és élő ál­lat legyen nektek eledeletek­re, mint a zöld füvet, adtam nektek mindazokat. 4. Csakhogy a hust lelkes­tül, azaz : vérét ne egyétek. 5. Moz. 12., 23. 5. A ti véreteket is lelke­tekért számon kérem, minden állattól számon kérem, és az embertől, kinek kinek atya­fiától számon kerem az ember lelkét. 6. Ki embervért ont, em­ber által ontassék ki viszon­tag annak vére, mert Isten az ő képére teremtette az embert. Angol fordítás : 2. And the fear of you and the dread of vou shall be upon every beast of the earth, and upon every fowl of of the air, upon all that movth upon the earth and upon all the fishes of the sea; into your hand are they deli­vered. 3. Every moving thing that liveth shall be meat for you ; even as the green herb have I given you all things. 4. But flesh with the life thereof, which is the blood thereof, shall ye not eat. 5. And surely your blood of your lives will I require; at the hand ot every beast will I require it, and at the hand

Next

/
Oldalképek
Tartalom