Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-11 / 15. szám

of man ; at the hand of every mans brother will I require the life of man. 6. Whose sheddeth mau's blood, by man shall his blood be shed; for in the image of God made he man. A 2-ik versben Károli fordítása azt a benyomást teszi az olvasóra, mintha a szentiró szerint Isten az élő lényeket két osztályba sorozta volna ; az egyik osztály állatairól aztán azt mondja, hogy azokon az embertől való félelem ós rettegés legyen, a második osztály állatait pedig egyenesen kezébe adja az embernek. De az eredeti szövegben ily külömbségtételnek nyoma nincs, hanem az van, hogy Isten az embert az egész állatvilág rettegett urává tette, ugy hogy az ember az állatok életével is rendelkezhetvén, azok neki eledelül szolgálhatnak, csakúgy mint a növényvilág, amit a 3-ik vers fejez ki. — E 3-ik versbe Károli ismét egy idegen vonást visz be, mely az eredetinek értelmét kiforgatja, t, i. hogy az állatok azonkép adattak az embernek eledelül, mint a mező füve az állatoknak. Ez nemcsak, hogy a szöveg betűjével, de a valósággal is ellenkezik, miután nem csak füvet evő állatok, hanem búsevők is vannak. — A 2-ik versben a viszonyjelölés váltakozása, mely azonban a héberben nem ritka, vezethette félre a fordítót, de a 3-ik vers különös fordítására épen nem tudom mi vitte. Az angol az én fordításom szerinti felfogást még e v e n (sőt) szóval emeli ki. Megjegyzendő azonban, hogy a most kifogásolt két vers Károlinak csak u. n. javított kiadásaiban hangzik úgy, amint itt olvasható. Az eredeti Yisoli kiadásban a fordítás helyesen igy hangzik: „És tőletek való félelem és röttegás légyen minden földi vadakon, minden égi madarakon, minden földön járó állatokon, az tengernek minden halain, melyek mind az ti kezeitekbe adattattak. Minden mozgó és élőállat légyen nektek eledeltekre ; mint a földnek füvét, azonképpen adtam mind azokat nektek." A 4-ik vers teljes magyarázatát találja a párhuzamos bibliai helyben: 5. Móz. 12, 23. „Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vert meg ne egyed, mert a vér az a lélek; hússal együtt tehát a lelket is meg ne egyed." Itteni szövegünk szószerinti fordításomban, melylyel az angol is egyez, ugyanazt mondja. Az 5-ik versben különösen a „bosszút állok" erős kifejezés az, amibe az eredetit alaposan értő olvasó okvetlen megütközik, mert a héber Í^^H, melynek alapértelme keres, kér, utána következő j ft viszonyjelzővel annyi mint valamit valakin keresni, számon k ó r n i , de nem bosszút állani, mi a számonkérésnek rendes következménye, de nem maga a számonkérés. Az angolbau van : r e q u i r e, ami annyi mint valakin valamit keresni. A 6-ik versben az ábrázat kifejezés kép helyett nem helyeselhető, különösen miután Károli maga is fentebb 5, 3. a Q^sf szl5

t

képpel fordítja: „mikor nemzené az ő fiját az ő képére é

s

hasonlatosságára." De abbahagyom ezúttal a dolgot, hogy legközelebb folytassam, abban a reményben, hogy t. olvasóim a szent ügy érdekében majd C3ak elnézik, ha időről-időre hosszabb fordítási mutatványok közlésére veszem igénybe e lapok hasábjait. Részemről ígérem, hogy mint most, ugy jövendőben is, a mutatványokhoz ragasztandó jegyzetekben csak a legszükségesebbre szorítkozom. — Oly embernek, ki a klassicai nyelvek ismerete melbtt a sémi nyelvcsaládban is jártas, semmi sem volna könnyebb, mint különféle munkákból szedett szemkápráztató idézetekkel tudományát fitogtatni. De sokkal inkább becsülöm olvasóimat, semhogy föltehetném rólok, hogy olyanféle léha szemfényvesztések előttük szent ügyünk ajánlatára szolgálhatna; s azért én jövendőre is egyszerű modorom mellett maradok, és semmi olyat nem feszegetek, mi nem szorosan a tárgyhoz tartozó. Ballagi Mór. BELFÖLD. A nagybányai ref. egyházmegyének tavaszi rendes közgyűlése. E folyó évi márc. hó 31-én ős ápril 1-án tartatott meg Szárazberken, eléggé képviselve a gyülekezetek által. Ugyanitt tartatott 1860-ban, a Nagypaládról fegyveres erővel szétvert azon nevezetes gyűlés, mely a pátenst elvetette, s ő Felségét az Uralkodó Fejedelmet kérte gr. Thun akkori osztrák vallásügyi-miniszter elbocsátásáért ? ki annyi keserűséget okozatt azon időben a magyar országi protestánsoknak. Miután a templomban egy, a lelkész teendőire s jellemzésére vonatkozó sikerült egyházi beszédet, ke íves előadással fűszerezve elmondott a felsőbányai s. lelkész ; rövid, a tárgysorozatot megállapító előértekezlet után, a gyűlést ismét a templomban rövid buzgó ima s szívélyes üdvözlet után, köztiszteletű esperesünk C s a n á 1 o s i György ur megnyitotta. Esperesünk hivatkozva az ezelőtt hat évvel hozott azon kormányzati szabályra: „miszerint ezután minden hat évben tisztújítás tartassák" az iránta tanúsított bizalmat megköszönvén; a választási joggyakorlatra az egyházmegyét felhívta. Az egyházmegye, valóban nagy tisztelettel és bizalommal viseltetvén szeretett esperesje, s elnöktársa a segéd gondnok ur, sőt az egész kormányzó-testület iránt, de tiszteletben s érvényben kívánván fentartani az egyszer hozott tisztújítási határozatot is, a tisztelet és bizalom méltó kifejezése mellett a lemondást elfogadta, s az uj választásra a kellő intézkedés megtótetett. Fájdalmas szívvel említette fel ezután esperesünk miszerint a halál egy év leforgása alatt gazdag aratást tartott közöttünk, mert hat lelkészt vitt el körünkből, s igy hét százalékát a lelkészi testületnek. Közérdekű tárgy volt továbbá a felsőbányai lelkész Czelder Márton által tett azon indítvány, miszerint a lelkészek fizetése 800, a tanítóké pedig 400 forintban állapíttassák meg, mint legkisebb mennyiségben. 31