Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-11 / 15. szám

11. Monda tehát Isten : Hajtson a föld hajtásokat, maghozó füvet az ő neme szerint, gyümölcsfát, mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, melyben benne legyen az ő magva a földön. És ugy lőn. 14. És monda Isten : Legyenek világítók az ég boltozatán, hogy külön válaszszák a napot az éjtől, és legyenek jelei az időszakoknak — napoknak és esztendőknek. 11. Monda annak felette az Isten: Hozzon a föld gyenge füveket, maghozó füveket, gyümölcsfákat, melyek az ő nemek szerint való gyümölcsöket hozzanak, melyekben legyen az ő magvok e földön : és ugy lett. 14. Azután monda az Isten : Legyenek világosító állatok az égnek kiterjesztésén, hogy külömbséget tegyenek a nap közt, és az éjszaka közt: és legyenek jelei bizonyos időknek, napoknak és esztendőknek. 15. Legyenek, mondok, világosító állatok az égnek kiterjesztésén, bog/ világosítsák a földet: és ugy lett. 16. Szerze azért az Isten két nagy világosító állatokat: a nagyobb világosító állatot, hogy világositana nappal: a kisebbik világosító állatot, hogy éjszaka világositana : és csillagokat is. 17. És helyeztető az Isten azokat az égnek kiterjesztésén, hogya földet megvilágosítanák. / 18. És hogy vezérei lennének a napnak és az éjszakának, és külömbséget tennének a világosság és sötétség között: és látá Isten, hogy az jó volna. Károli fordítása e néhány versben több tekintetben jöhet kifogás alá ; de én ezúttal csak tisztán nyelvészeti szempontból akarom bírálni. A 9-ik versben „az ég alatt való vizek" héberül igy hangzanék D^ötíVí DriD de a szövegben nnno va

u

' e

z

Pe

c

*ig a

fordításunkat teszi szükségessé ; sőt voltaképen ég alatt helyett ég a 1 ó l-t kellett volna irnom, de ez magyarul nem jól hangzanék. A 10-ik versben „a vizek sokasága" nem azt fejezi ki, ami az eredeti szövegben van, ahol is, miután az elébbi vers szerint Isten elrendelte, hogy a vizek egy helyre gyűljenek, most azt mondja, hogy azokat az Agybegyült vizeket nevezte tengernek. Luther helyesen fordítja „die Sammlung des Wassers", az angol is „the gathering together of the waters". — „És látá Isten, hogy ez jó volna", mint a latin „et vidít Deus quod e s s e t bonum" szolgai utánzása, az ujabb helyes nyelvszokás szerint a mondatnak az eredetitől eltérő föltételes értelmet kölcsönöz. A 11-ik versben az „annakfelette" kifejezés az eredetiben nem fordul elő s igy nem egyéb szószaporitásnál. „Hozzon a föld gyenge füveket", azt mondja ugyan amit a héber szöveg, de annak még sem hü mása, mert ^EH-Tl K&H ®pen azOÜ m

ódon mint a héberben, magya-15. És legyenek világitókul az ég boltozatán, hogy világítsanak a földre. És ugy lőn. 16. Szerzé tehát Isten a két nagy világitót: a nagyobbik világítót, hogy uralkod jék nappal, és a kisebbik világitót, hogy uralkodjék éjjel, és a csillagokat. 17. És helyezé azokat Isten az ég boltozatára, hogy világítsanak a földre. 18. És hogy uralkodjanak a napon és az éjszakán, és külön válaszszák a világosságot a sötétségtől. És látá Isten, hogy ez jól van igy. rul is egyféle törzsű igével és névvel kifejezhető, ha szót eredeti értelmében veszszük (XEH junges Grün, ylorj, aus der Erde hervorsprisseades, 1. Fürst Handwörterbuch). A 14-ik versben a mai nyelvszokás szerint nem érti az ember, miért nem fejezte ki Károli puszta részesülővel azt, amit a „világosító állat" akar mondani; de a 16-ik század írói a részesülőt főnév gyanánt nem igen használták.— Meg kell egyébként jegyeznünk, hogy az állat szót a 16-ik században a mai „lény" értelmében használták, igy lett aztán az „asszonyi állat- kifejezés, mely annyi mint n ő i lény. Azt amit az „állat" szóval ma fejezünk ki, akkor ugy írták körül, hogy „oktalan állat" azaz : oktalan lény.— „Az égnek kiterjesztése" magában véve is helytelen áttétele a héber y^^-nak, de itt kétszeresen hibás, miután néhány verssel feljebb (a 6-ik és 7-ik versben) ugyancsak azt a héber szót „kiterjesztett erősség" kifejezéssel teszi ki. „Hogy külömbséget tegyenek a nap közt, és az éjszaka közt". E kifejezés nem talál a gondolathoz, melyet kifejezni akar. Mert különbséget tesz a gondolkodó lény, mikor két egymással nem egyező tárgyon észleli az azokat megkülönböztető ismérveket, mint: pl. a gyermek nem tud különbséget tenni a jó és a rosz közt; de olyasmiről itt szó sincs, hanem a nap és holdról mondatik, hogy azok szolgáljanak ismérvekül, melyeknél fogva tisztán lehessen a nappalt az éjtől megkülöuböztetni. A 16-ik versben „hogy világositana nappal" nem hű, mert a héberben ez igy van: „hogy uralkodjék nappal," ami amannak képes kifejezése. Luthernél igy van: „Das den Tag regiere" ; az angol bibliában is: „to rule the day." Gen. II., 5—8. Károli: 4. Ezek a mennyek *) és földnek kezdetei, a mikor teremtettek, (amely időben, mondok, az Úr Isten teremté a főidet és a mennyet). 5. És a mezőnek minden fájának, melly azélőtt nem volt a földön, és minden mezei fűnek, mely azelőtt nem volt. Mert még az Úr Isten nem bocsátott vala esőt alá a földre, és ember nem vala, ki a földet mivelte volna. 6. A földből is semmi nedvesség nem jött vala még fel, hogy a földnek egész színét megnedvesítette volna. 7. Formálta vala pedig az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelíett vala az ő orrába életnek lehelletét, és ugy lett az ember élő lélekké. Ballagi: 4. Ezek történetei az égnek és a földnek, amikor teremtettek. — Midőn Jehova Isten földet és eget alkota, 5. És semmiféle mezei cserje nem vala még a földön, sem semmiféle mezei növény még ki nem hajtott, mert a Jehova Isten még nem bocsátott vala esőt a földre, és ember nem vala ki a földet mivelte volna; 6. Azonban gőz szállott vala fel a földből, és megnedvesité a föld egész szinét: 7. Akkor alkotá Jehova Isten az embert a földnek porából, és lehelle orrába életnek lehelletét. Igy lőn az ember élő lélekké. *) Mennyek sajtóhiba mennynek helyett. A Visoli kiadásban (1589.) mén n e k van ; azonban a Váradi u. n. javított kiadásban (1661.) is m e n n y e k áll.Csak a Tótfalusi Kis Miklós javította bibliában (Ultrajectem 1737.) helyesen: menny' nek. B. M.