Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-11 / 15. szám

„népirodalom" ezen olcsó termékeit, olymódon, hogy azokat, ha egyébből nem, ugyancsak az évi ál­lam-segélyből rendelhetné meg, ós aztán minden egy­házmegye espereséhez küldene azokból több ezer pél­dányokat ; ezek pedig osztanák szét, a népesség ará­nyához képest, a kormányzásuk alatt álló egyházak között, hogy azt az illető lelkészek ós iskolatanitók a nép között, semmi fáradságot nem kiméivé, legna­gyobb buzgósággal terjesztenék, ós eladogatnák ; mely összegyűlt pénzt aztán minden esperes beszol­gáltatna az illető superintendensi hivatalhoz. Igy, ha lesz közöttünk vagy felettünk egy leg­főbb mozgató erő, igy csak lesz belőlünk ós népünk­ből valami vallás-erkölcsi tekintetben is; igy az ár­talmas ponyvairodalom mérges növényeit gyors te­nyészésében elfojtanunk sikerülend, ós egyházi ós val­lásos életünk félelmesen fenyegető kórjeleit egymás­után kigyógyíthatjuk. Különben, ha semmi felsőbb mozgató erő nem lesz közöttünk; ha népünk vallásos érdekében ezu­tán is csak annyit teszünk, mint eddig: ugy bizony elmondhatjuk falusi hallgatóinkra, továbbra is a Krónikák könyvének szavaival, hogy ez a nép ugy ól, ugy cselekszik, mint a mely nép isten nélkül, pap nélkül, tanitó nélkül, ós törvény nélkül vagyon. 1. Kron. 5: 3. SIMON SÁMUEL. Ű t, mód. A számból vette ki a szót Törők József ur, mit a boldva-sajó melléki lelkészkörhöz intézett. *) Éa is épen arra akartam kérni a t. lelkészkört, hogy igazán hasznos mun­kálatait, tegye másoknak is használhatóvá, nyomassa ki. De én egyebet is akarok ; különben felesleges volna irnoni. Üdvözölni óhajtottam a boldva-sajómelléki lelkészkört, azon gyakorlati irányért, melyet követ. Mikor a kör mű­ködéséről szóló rövid ismertetést olvastam, ezt mondtam magamban : végre, egy a sok közül, a mely fejére talál a szegnek, nyelén fogja a dolgot! Mint eső után a gomba ugy terem mostanában a sok mindenféle egylet, kör, társulat, conferentia stb. stb. Meg se tudná mondani az ember hamarjában, hogy hány ilyennek nem tagja, s akar egyebet se tegyünk, mint gyűlésre járni s az ered­mény ? legjobb esetben egy jó ebéd. Miért ? Azért mert inpracticusok vagyunk, a felhők közt szeretünk járni; a bőrgyártásról meg az utcsinálásról elmélkedünk, mikor a *) Bocsánatot kérünk a t. cikkírótól, lia a közléssel, terünk szűk volta miatt, ennyi ideig várakoztunk; és jelen cikk, Török ur­nák azon cikkétől, mely ennek „advocema -ét képezi kissé távol esik. Szerk. csizmánk lyukas, nem pedig arról, hogy hol vegyüuk két garast foltozásra. Tisztviselő választás, jegyzőkönyv olva­sás és uj jegyzőkönyv felvétele, ennyi az egész; ezenkí­vül ha van még valami tárgya a gyűléseknek, azok bizo­nyosan országos, nagy szabású, elméleti dolgok ; a min­dennapi eledel kicsinyes dolog nagy talentomainknak. Ott vannak pl. a tanitói konferenciák; megtartatnak évről­évre rendesen, de még nem tapasztaltam egy iskolában is a konferenciázásnak semmi, de csak a legcsekélyebb foganatját se. Hogy pl. a tanitó megtanulta volna vala­mely taneszköz célszerű használatát vagy megismert volna valamely jó könyvet, vagy a gőz, vagy hő hatásait ügye­sebben tudta volna megértetni tanitványaival, mint előbb vagy—vagy—vagy . . . szóval, hogy jobb tanítóvá lett volna! Mert, az egyik munkát hoz (ha hoz, ha nem res­tel valamely könyvből 2—3 lapot kiírni) a másik bí­rálja ; mintha bizony ez volna a tanitók feladata, hogy cikkeket Írjanak, journalistákká képezzék magukat; nem pedig az, hogy a meglevő tananyagot, mennél ügyesebben a gyermek sajátjává tudják tenni. Ilyenformán vagyunk a szorosabb értelemben vett egyházi téren, a papi foglalatosságok terén is. írunk, vi­tatkozunk, okoskodunk mindenről, csak arról a mi min­dennapi foglalatosságunk, a minek hű betöltése hivatalunk szerint legelső és legfőbb teendőnk volna, arról legkeve­sebbet. Azért üdvözlöm örömmel a b. s. m. lelkészkor mű­ködését, mely azzal foglalkozik, a mire szükségünk van, a mivel naponkint foglalkozunk; törvény gyűjteményt és agendát készít. Meglehet, más lelkészkörök is foglalkoz­nak hasonló gyakorlati kérdésekkel, de hát mit használ az nekem, ha airól semmit nem tudok, nem tudhatok, mert véka alá rejtett világ; valamint ab. s. m. lelkészikör működésének is csak akkor tudnék igazán örülni, ha annak hasznát is vehetném, ha a t. kör, engedve T. J. ur fel­szólításának : „utat és módot találna, hogy azt ki nyo­matná és közkincscsó tenné." De hol és miként ? Melyik legyen az az „ut és mód" ? Készen talál ez a kérdés, sőt a kórdós előtt már régen meg volt a felelet. Hadd mondom el itt a t. szer­kesztő ur engedelmével. Közöljék a lelkészkörök működésük eredményeit a „Pásztorban". Ki az, mi az és merre van hazája ? Egy uj lap. Uj lap! Uj lap! no csak az kellene még ! Habst keine andere Schmerzen ? Ne tessék megijedni, még nem kell ráfizetni; mert ez a lap még nem született meg, de részint tudom, saját nyilatkozataikból, részint hiszem, hogy társaim közül so­kan óhajtják, hogy legyen. De hát nincs nekünk elég egyházi lapunk ? Van, sok is! Van Pesten, Debrecenben, Erdélyben többesével is. És ezek a lapok mind élnek, tehát vannak munkásaik, fize­tőik és olvasóik, erős bizonyságot tevén fentebbi állitá­som mellett, hogy t. i. az elmélet emberei vagyunk. Mert 30*

Next

/
Oldalképek
Tartalom