Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-04 / 14. szám

küldi) a megiirestilt egyházakat közzé tevő köröztetéseit; igaz: a püspöki archivum numerusaitszaporitja, a kezelése alatti pénzekről számol, a felmerülő s püspöki hatáskörbe tartozó hivatalos ügyeket pontosan ellátja, de semmi tetté­ben (ám nézze meg bárki évi püspöki jelentéseit) egy szikráját el nem árulja a szellem, a tettvágy, az alkotás lüktetésének, hivatalnok, de nem főpásztor, nem munkása az Ur szőlőjének, nem kezdeményezője, keresztülvivője semmi nagynak, magasztosnak, nem hirdetője az Ur igé­jének ! Nem akarok itt hosszasan mulatni a példányul fel­állítható példák idézésével, rámutatva egy Tőrök Pálra, ki mondhatni a semmiből teremtett egy teljes protestáns főtanodát, vagy egyházkerületünk számos ilyen lelkésze közül például a zágonira, ki egyszerű községében két 6 osztályos iskolát, szegények házát, olvasó-kört, cseléd-jutal­mazó egyletet stb. tudott tisztán buzgósága által teremteni: meft lélek lakozik ő bennök, s ha kérdjük m. Jc. úrtól, hol a monumentum, mely Nagy Péter erdélyrészi ref püspök nyomait jelölendi ? rámutathat a fennebbi históriai tényekre egy folyton kicsinyes küzködésben élt püspökre, ki még csak nem is volt pap. A mentség, tudom, ez utóbbi tényre nézve, hogy ő akart kolozsvári pap maradni, de nem lehetett. Igaz is, nem is. Midőn püspökké megválasztatott: a kolozsvári egyház képviselő közgyűlésében megtétetett az indítvány, hogy mondassák ki a törvényszerint ugy is mindig Kolozs­vártt lakó püspökre, hogy eo ipso kolozsvári első pap legyen. Az egyház kijelenté, hogy a mostani püspököt első papjául tisztelhetni kitüntetésnek veszi, de az egyház pap­választási jogáról örökre le nem mondhat. A mostani öltő rendelkezésére álló joggal készséggel szavaz Nagy Péterre s hiszi, hogy a majdan következő öltő ugyanezt teendi az akkori püspökkel, de annak az öltőnek ntm prejudikálhat. Az első papság ehez képest ajánltatott fel Nagy Péternek, de ő, mint mondá, csak azon esetben fogadhatná el, ha e papi szók kötelezőleg felajánltatnék püspöki utódainak ré­szére is. Ezért nem pap a mi püspökünk, s nemcsak nem papja a mi kolozsvári egyházunknak, de még gyűléseiben sem vesz, az időtől fogva részt, holott pedig hivatalánál fogva főgondnoka. Ugyan mit gondozott benne P ! S ha még csak egy eklezsia ügyeiben nem kívánna részt venni, ám lássa, bokros elfoglaltatását fölhozhatja mentségül, de sajnos, egész egyházkerületünk legsajátabb életérdekét illető momentum is van, melynél politikája a kolozsvári egyházzal szemben követettnek szakasztott párja. Egyházkerületünk legjobbjainak törekvése már az 1830-as években mozgalmat indított meg főconsistoriumunk reorganisatioja iránt. Az ekkor az absolut kormánynyal szövetkezett reactionarius egyházi elemek által megbuk­tatott kezdemény jó sokáig pihent, mig 1868-ban zsinatunk tette meg az elejtett reorganisatio megindítása iránt az első lépést, ugy hogy néhány évi tervezgetés, véleményezés után az 1871. (s nem 1872, mint m. h. tévesen mondja) évi aprilisben tartott plénum consistoriura az uj szervezet megállapításához foghatott. Két tervezet feküdt előtte: a zsinaté és a íőconsistoriumó, nem felettébb lényegesen kü­lönbözve ugyan egymástól, de mégis némely pontjaiban aggodalmakat keltve itt is, ott is, az u. n. világi ós egy­házi — mondják ellentétes — párt részéről. Compromissum jött tehát létre s kölcsönös megegyezéssel (némely dissonans hang könbevegyültével ugyan, de mikor hiányzóit ez, ily gyökeres reform-alkotások körűi ?) megállapittatott az ad­digi két (zsinat és plénum consistorium) kamarás rendszer helyett az egyetlen törvényhozó testület, „az eddig fenn­állott egyházi főtanács és köz-szentzsinat a képviselet alapján szervezett egyházkerületi közgyűlésben egyesittet­nek, ezen egységes legfelsőbb egyházi testület hatásköréhez tartozik mindaz, mit eddig az egyházi főtanács és közzsinat együttesen vagy külön intéztek". (Szerv. törv. I) Lehetnek számos hibái s főként hiányai, de kezdetnek talán elég volt, s mindenesetre rendszeresítette az addig teljesen ha­tározatlan legfőbb testületet (a főconsistorium tagja levén minden „patrónus" oly tág körülírással, hogy a nagy Wesselényit ama sarcasticus felkiáltásra ragadta egy izben: Szeretném tudni mi az a főconsistorium!). De igaz, maradjunk a tárgynál, nem szervezeti tör­vényünk bírálatát akarván itt adni, hanem különösen arra rámutatni, hogy a mi pásztorunk az egész codificáló ta­nácskozás alatt feltthőleg tartózkodó volt, ugy szólván részt sem vett a tárgyalásokban, midőn pedig a megálla­pított törvényszöveg a zsinathoz áttétetett, ott egészen sajátos állást foglalt vele szemben. A zsinat ugyanis, ho­lott tagjai kivétel nélkül tagjai voltak a plénum consisto­riumnak is, hivataluknál fogva, nagy ellenszenvet tanúsí­tott az uj törvény iránt. Értekezletté alakult, melyen nem a püspök, hanem a gen. nótárius el­nökölt, s az uj törvény erős kritika alá vétetett, s bár a főconsistorium 12 képviselőjének s néhány egyházi fér­fiúnak is, de legkivált az épen ott időző ft. Török Pál superintendens urnák lehetett tulajdonítani, hogy hatalmas argumentatiója által meggyőzte az értekezletet a felől, hogy ha a törvényt en bloc el nem fogadja, magának a szervezkedésnek állhatja hosszú időre útját. Az értekezlet tehát belenyugodott (a törvény fennidézett alapelve épen az ő javaslatából vétetvén át) a szöveg változatlan elfo­gadásába, azon reményben, hogy az összeülendő közgyűlés első ós föteendőjónek tekintendi a törvény revisióját. A zsinat nyilt ülésében megtétetett az indítvány s ily érte­lemben egyhangúlag is elfogadtatott a szervezeti törvény „minden szakaszában." És ekkor, az enunciatio után, fel­állott az elnöklő püspök és egy nagy szónoklatban kifejté, hogy ő a többség előtt meghajlik, de neki e törvényben semmi része, ő mossa kezeit s a következményekért a fe­lelősséget el nem vállalja ! Nem ugy főtisztelendő püspök ur! Az egyházkerü­let főpásztorának minden lényeges alkotásban részének kell lennie ; kezeit csak Pilatusnak, de nem egy ref. püspök­nek szabad mosnia, s a felelősség minden illetékes ténye­zőt, beszélt vagy hallgatott légyen, egyként sujt és terhel. Az erdélyi ref. püspöknek nem szabad egyháza alkotmá­nyának átteremtésében közönyös nézőnek lennie ; meggyő­ződéséért meg kell harcolnia, s győzzőn vagy bukjék, mind­egy ; de félreállnia nem szabad, nem lehet. A ki nincs mellettem, az ellenem van, s a gyávaság, kishitűség, ké­nyelmeskedés párnájára mindenkinek le szabad feküdni, de a justus et tenax propositi vir, s annyival inkább a köz­hivatalnok, szembe kell hogy nézzen életpályája feladatai­val. A katonát, ki őrállomását akárminő körülmények közt elhagyja : fejbe lövik, s a protestáns püspöknek egyháza minden mozzanata oly őrállomás, melyet akármelyik pár­ton, csak meggyőződéséhez hiven védelmeznie férfiúi, hivatali, keresztyéni kötelessége. — Krisztus nem állott félre, hanem elment a Golgotáig. Jól tudjuk mi s psychologiailag értjük is, hogy miért a püspök egyházunk ez életkérdésével szemben tanúsított konok tartózkodása. A szerv. törv. III. és IV. fejezete az egyházkerületi közgyűlés elnökét mindenesetre a világi főgondnokok közül jelöli ki. Valóban nem ki3 mértékben megalázó s minden más esetben menthetetlen egy határozmáuy. Mert igaz ugyan, hogy a korábbi (püspöki elnökletü) zsinat, és (világi elnökletü) főconsistorium egyesitőjére : az egy­házkerületi kíizgyiilésre nézve lehetnek s vannak is né­melyek, a kik a deaomia^tiofc a potiori, az elnökséget a

Next

/
Oldalképek
Tartalom