Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-10 / 2. szám

mindkét emlékirat, utóbbi sorait, melyekben úgy szólván ezen emlékiratok tartalma bentfoglaltatik. Az e n y e d i igy végzi: A fentebb elmondottak után rendületlenül hiszszük, hogy a ki nemzetiségünk fennmaradását és terjedését őszintén akarja, az a theol. seminarium áthelyezését oda, hol semmi közérdek nem forog veszélyben, nem akarhatja. Ezért legyen szabad azon reménynek adnunk kifejezést, hogy egyházkerületünk józan többsége e szempontból sem lesz hajlandó intézetünket, mint a magyar protestáns cultura egyik erős, de még több erőt szükséglő bástyáját ily módon meggyengíteni, s ezáltal végelgyengülés veszélyének tenni ki akkor, midőn egyháza ós hazája iránti szent kötelesség volna e bástyát mennél inkább megerősíteni, s a szellemi fegyverek ellenállhatlanul hóditó hatalmával mennél gazdagabban felruháznia. Végül mindezektől eltekintve is, az áthelyezés gyakorlati kivitele is már oly legyőzhetlen akadályokba ütközik, melyek azt csaknem lehetetlenné teszik. E külső nehézségeket részletesen mind elésorolni nem akarjuk. Legyen szabad csak átalánosságban néhányra rámutatnunk. 1. Mig itt helytt, a theol. seminarium hazaköltöztetése által szükségesekké vált ós véghezvitt építkezések fölöslegesekké leendettek, addig Kolozsvártt az átköltözte téssel főtanodánk vagyonából épen nem fedezhető kiadások válnának egyszerre szükségesekké. Mi tanárainkat — s igy a theologia íanárait is •—• természetbeli szállás ígéretére választottuk. Ezt tőlük megvonni nem is tartanók méltányosnak és helyesnek. Már pedig az intézethez közel fekvő alkalmas szállások évi haszonbére, vagy ilyenek vásárlása legalább is 100.000 frt tőkét, vagy ennek évi kamatját fölemésztené, főleg, miután a fennebb mondottakból folyólag Kolozsvártt több tanárra- lenne szükség, mint itt (egy philosophiai és egy — ott már csakis exegesisre alkalmazható — exegeseos professorral.) 2. Többe kerülne a tanárok fizetése is. Az itteni tanárok fizetésének jelentékeny része ugyanis terményben adatik ki, a mi főtanodánk gazdaságából kitelik. Ott ezt pénzben s legalább is a szükséges drágasági pótlékkal megtoldva kellene kiadnunk. 3. Intézetünknek 10—15 ezer forintot érő theologiai és philosophiai könyvtára van. Ezt intézetünkből kibocsátanunk csakugyan nem szabad. A theologicum seminarium hoz elkerülhetlenül szükséges ily könyvtár beállítási költsége is ugyanekkora összeget venne igénybe. 4. Mig az áthelyezés által nagy-enyedi Bethlenfőtanodánk egész szervezete fölbomlanék, addig alig vagyunk képesek belátni, miként tudná a kolozsvári fótanoda a theol. seminariumot szervezetébe beilleszteni. Egy testületet alkotnának e a theologicum seminarium és a kolozsvári ref. gymnasium tanárai ós elöljárósága ? Ha igen, hajlandó volna-e a kolozsvári főtanoda elöljárósága a theol. seminarium tanárait saját tanárainak minden előnyében részeltetni ? Ha nem, hogyan lehetuének ugyanazon egy intézet tagjai két, egymástól függetlenül fennálló, külön testület igazgatása alatt? Vagy qz e?etben lentie-e valami viszony a nagy-enyedi gymnasium tanárai ós elöljárósága ós a theolog seminarium Kolozsvártt levő tanárai között, minő és hogyan lehetne az fenntartható? A kik a múlttal ismeretesek, tudják, mily sok nehézséget és kellemetlenséget okoztak e kérdések azon néhány évi ideiglenes állapot alatt is, mennyivel többet és gyorsabban idéznének elé most, ha azon abnormis állapot normálissá erőszakoltatnék ? Mindezek után meggyőződésünket r- ebből folyó komoly akaratunkat a következőkben foglaljuk Össze : 1. Az indítványozott áthelyezésbe beleegyeznünk jogi szempontból nem szabad. 2. Az áthelyezésre semmi , egyházunk érdekében fekvő ok és azzal egybekötve semmi egyházi érdek sincs. 3. Ellenkezőleg, az áthelyezés egész egyházunkra s annak különösen egy jelentékeny részére nézve nemzeti és telekezeti szempontból káros, sőt veszélyes. 4. Végül az áthelyezés csaknem legyőzhetlen küls ő akadályokkal és költségekkel járna. Ennélfogva mi az indítványozott áthelyezésbe bele nem egyezhetünk, s a méltóságos állandó igazgató-tanácsot teljes tisztelettel kérjük, méltóztassék a jövő egyházkerületi közgyűlés elé ez ügyben oly ajánlatot terjeszteni, melynek alapján ez indítvány egyszer mindenkorra félretétessék. A kolozsvári emlékirat tartalma felismerhető a következő sorokból: Igyekeztünk a íöutebbiekben — legjobb tudomásunk és meggyőződésünk szerint — a fenforgó nagy fontosságú kérdést az egyház-történelem, a szokás-jog, az irott törvények, a külföldi és hazai példák, anyaszentegyházunk magasabb érdekei, papságunk jelen s jövendő helyzete szempontjából kellő világításba helyezni. Nem követelhetvén magunknak csalhatatlanságot semmi tekintetben, jól tudjuk, hogy az általunk fölhozott egyes tételek ellen érvelni lehet bármennyit ; de ez emlékiratnak azon alapeszméje, mely szerint a papság anyagi s szellemi jobbléte anyaszentegyházunk egyetemének legnagyobb fontosságú közérdeke, s annak előmozdítása végett az erők öszpontositása elkerülhetetlenül szükséges, ha anyaszentegyházunk fönnállását s ]övendőjét biztosítani akarjuk ; aligha kifogásolható. El lehet ez alapeszme érvényesítését odázni s ideig-óráig a mellékes és másodrangú tekinteteket győzelemre juttatni, le is lehet szavazni ; de meggyőződésünk egész erejével állítjuk, hogy ez eszme akkor sem fog meghalni, legfölebb alunni, hogy ujult erővel életre kelvén, vívja harcát, egész a győzedelemig. E reménység bátorít minket arra, hogy alázatos véleményünket s illetőleg kettős indítványunkat e kérdésben körvonalozzuk. Egyik indítványunk következő : tekintettel arra, hogy anyaszentegyházunk az országos törvények és a kegyes alapítók célzatainak korlátai között eddig is gyakorolta azon jogot, mely szerint az oktatás és nevelésügy érdekében belátása szerint intézkedett; ebből kifolyólag,