Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-10 / 2. szám

jában gyűlölő Károly, még inkább ennek fia 2-ik Fülöp véget vetettek e küzdelemnek, mozgásba hozván ezek ismét az inquisitió kerekeit, melyek néhány rövid év alatt megsemmisítők a reformátio csiráit, kiírták a spanyol birtokokból az evangeliomi tanoknak még árnyékát is. Ezzel a kocka Spanyolország sorsa felett el lón vetve; az ország fénye, hatalma, anyagi ós szellemi jólléte az akkori magaslatról a lejtő szélére hozatott, honnan azóta folytonosan száll alá, sülyed, a meddig csak sülyedhet. Ez idő óta jó pápistává lett minden spanyol, de egyszersmind a porig lealázott szolgává. Egyebütt, a merre a reformátio szelleme erősebben vagy gyengébben lengedezett, a fejedelmi önkény korlátoztatott, a népek szabadsága fejlődött. Spanyolországban a reformátio kiirtásakor a zsarnokság tetőpontra jutott. 2-ik Fülöp jelenlétében senkinek nem volt .^zabad megszólalni, ha csak nem az ő parancsára, legelső ministere is csak térden állva beszélhetett vele. Nevetni, játszani őt soha nem látták; néha naponkint 4 óra hosszant imádkozott, imája végeztével pedig adta ki a parancsot a vallási ós polgári szabadság bajnokainak Németalföldön ezren ként való lemós:ároltatására. Ily ember jelölte ki az uj korszak iráuyát Spanyolországban. A folytatás méltó volt az alapvetéshez. A század elején még oly gazdag állam, 2 Fülöp uralkodásának vége felé már oly pénzszükségbe jut, hogy a papoknak kellett házról házra járni oly végből, hogy az állam részére minél több adót kicsikarjanak ; az ország hadserege több izben keményen megveretik, a tengerentúli birtokok jó része protestáns államok kezére kerül, az ipar, kereskedés pangásnak, a szabad tudományos szellem hanyatlásnak indul; a férfi ós nő-zárdák, a papi sinecurák egyre szaporitatnak, az iskolák annál inkább elhanyagoltatnak; az ország s a nép zsirján élődő henyék, a dologtalan herék száma légiókra megy, de olyan, ki a haza s a társadalom jóllétéért lelkesüljön, áldozatokra buzduljon, nem találtatik, vagy ha mégis egy-kettő találtatik, azok az inquisitió áldozatai lesznek. Mindenütt halál, enyészet, pusztulás, hanyatlás, lelki ós testi zsarnokság s szolgaság. Ezekbe foglalható össze Spanyolországnak a 16, 17, 18-ik századbeli történelme. Végre azonban, a 18-ik század utolsó negyedében, dacára a világi ós egyházi despotisnmsnak, az egész Európát átlengedező szabad szellem a Pyreneusokon is áttör, s egyes nemesebb lelkű hazafiak, egy gr. A r a n cl a, ki a francia szabad szellemű tudósok iskoláiban növekedett, vagy egy 0 1 a v i d c s, önfeláldozó munkássággal igyekeznek a szabadság s alkotmányosság s általában az ujabb kori műveltség áldásait hazájukra is kiterjeszteni, de e nemes törekvések, s az újkor magasztos eszméi mind megannyi sárk.nyfogakká változnak át a zsarnokság ós papság szelleme által megmérgezett földjón Spanyolországnak, melyekből a legvérengzőbb háborúk fejlődtek ós fejlődnek ki, a nélkül hogy remény lehetne az állapotoknak — legalább mostanában — jobbra fordulása iránt. Az ó tömlőre ujabb és ujabb foltot, néha erős abroncsot vetnek, de azért az új bor ismét ós ismét szétveti az ó tömlőt. Vagy hogy a pogány mythosból vett képpel éljek, maholnak száz éve lesz már, hogy Spanyolország nemesebb lelkű, s európai műveltségű fiai, mint megannyi ujabbkori Sisyphusok a szabadság kövét majd az alkotmányos királyság, majd a köztársaság alakjában erőt feszítő fáradsággal hengergetik az államélet csúcsára, de a papsággal szövetkezett világi zsarnokság e követ majd útközben, majd a midőn vele a hegycsúcsra értek volna, a mélységbe gördíti alá mindannyiszor; ezerek és ezerek vérével jelezve a viszagörditett kő nyomait. Bonaparte József, 7-ik Ferdinánd, Krisztina, Don Carlos, Izabella, Espartero, ismét Don Carlos, Alfonzó ós a közben eső többi köztársasági elnökök,vezérek rövid idejű királyok kormányzásának történelme szomorú tanúságot tesznek fentebbi állitásunk mellett. Sisyphusi küzdelem az egész. Lelkemből sajnállak ti nemes lelkű bajnokaiéi szabadságnak, hű fiai e ti egykor dicső de most szerencsétlen hazátokuak; ti emelkedett szellemű Castellárok, kik elődeitek véráztatta nyomaitól vissza nem rettenve, ép oly kitartó hűséggel, lovagias vitézséggel haroltok a szabadság istennőjének lobogója alatt, mint őseitek egykor a középkori keresztyénség istenasszonya mellett. De avagy reménylhető-é hogy egy oly nép között tartós diadalra segittessók a szabadság s a modern műveltség ügye, mely 300 éven keresztül úgy a vallási, mint a politikai s társadalmi reformeszinéktől teljesen el volt zárva; mely miudekkorig a középkori setétségben bigotságban tartatván, egy oly papság Korlátlan befolyása al.itt áll, mely irtódzik mindennemű szabadságtól, bárminemű halxdástól, melynek földi istene ugy korábbi mint közelebbi 3*