Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-03 / 1. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Szerkesztő- és El^lizetési clij : Hirdetések díja Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz,, első emelet, Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30 kr. beiktatásnál ~ Bélyegdij Előfizetési felhívás „PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP" 1875-ik évi tizennyolcadik évfolyamára. — < Előfizetési d i j: Egész óv re 9 forint, félévre 4 frt. 50 kr., negyedévre 2 frt 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Mária-utca 10-ik szám) kérjük küldeni. Budapesten, december hóban lö74. Főmunkatárs : Farkas József, Laptnlajdonos és felelős szerkesztő JDr. Ballagi Mér. Hazánk és a protestantismus. Ezelőtt két vagy három héttel, kevéssel azután, hogy a pénzügy ér a képviselőházban közelebbi nagy fontosságú beszédét tartotta, egy oly társaságba vetődtem véletlenül, mely meglehetősen beleereszkedett a politizálásba ; erősen gáncsolva ki az egyik ki a másik oldalt, ki a kormányt, ki az ellenzéket, s előadva ki-ki ugy a közelebb múltban elkövetett botlásainkat, embereink vagy pártjaink bűneit, mint a közel jövőre vonatkozó reményeit. Jó darabig hallgattam mind az egyik, mind a Tn ásik félt, de hát hol van olyan magyar ember, kit a politizálásba bele ne lehetne ugratni. Beleugrottam én is, és hamarjában kitártam szívem minden kese rüségét, elmondottam mind azt, a mi lelkemet egy idő óta nyomja. Mit okoskodtok, mit consultáltok, mondám, egy oly beteg felett, mely már halálnak vált ? Eltöltöttünk im hét és félévet alkotmányunk visszanyerése óta, és mit tettünk ez idő alatt? Ujabb és ujabb másolatban adtuk ki magunkról a szegénységi bizonyítványt, és megmutattuk a világnak ismét, hogy a natio Hungarica libertati incapax. Nemes, dicső nemzet vagyunk, ha a ránk rakott jármot kell széttörni; de átkos pártos nép, ha a kivívott szabadságot kellene nemzetünk, hazánk javára felhasználni. Mig lenyűgözve valánk, oly tekintélyre emelkedénk, hogy egy hatalmas birodalom kénytelennek érezte magát jogos követeléseink teljesítésére ; s im mióta szabadokká lettünk, e tekintélyt annyira eljátszottak, hogy most alkotmányos törvényeink dacára szász, horvát, szerb, oláh, tót packáz felettünk. Míg szolgák valánk, vetekedénk a hazáért hozott áldazatokban, s im uraságunk hét éves korszaka alatt a tönk szélére jutott az ország. Mi reménytek lehet még e nemzet iránt, kerüljön bár felyiil akár az egyik, akár a másik párt? Ez a nemzet leélte magát, halála elkerülhetlen, csak az a kérdés, hogy ma következik-é be, vagy holnap. 1849 után nem csüggedtem egy percig sem, mert akkor habár mindét