Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-03-28 / 13. szám

egyiket itt e földön, nemes tetteidben, — a másikat ott fenn istennél. Igór, de beváltja-e igéretét? Látást ós bizonyosságot nekem ! sóhajt az emberielme. S az apostol igy szól: „hit által járunk most és nem szemmel való látás által.* S az Ur, a nagy költővel igy felel sóhajodra e napon: „Ne kérdd Tovább a titkot, mit jótékonyan Takart el istenkéz vágyó szemedtől. Ha látnád, a földön mulékonyan Pihen csak lelked s túl örök idő vár : Erény nem volna itt szenvedni többé. Ha látnád, a por lelkedet feliszsza : Mi sarkantyúzna nagy eszmék miatt Hogy a muló perc élvéről lemondj ? Míg most, jövőd ködön csillogva át, Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz, Emel majd a végetlen érzete. S ha ennek elragadna büszkesége, Fog korlátozni az arasznyi lét. És biztosítva áll nagyság, erény. —" S ez nekünk elég. Elég, nemcsak a lélek, hanem a nagy eszmék fennmaradására nézve is. Fáradozol családod körében vagy az iskolában, hogy a nevelés által ember legyen az ember, rajta istennek képe, — ott vagy a folyvást épülő egyháznak szent falain, s homlokodon a munka veríték-gyöngye, érdemed s jutalmad jele, — vagy leszállsz a tudatlanság, bún ós nyomor tanyáira s épited a belső embert, tudván, hogy ennek erős hitén épül fel az anyaszentegyház, — ott vagy a szent eszmék táborában, melynek zászlóira a hazának imádott képe, a világosság, igazság, béke ós az embereket egyesítő szeretet van felírva, s meghiusult küzdelmednek romjain lelkedben aléltan kell felsóhajtanod: hiába muukálkodtam! — Óh jöjj a húsvéti sírhoz, s azt súgja ez, hogy nincs örökre eltemetve a jó mag, a nemes munka, a szent láng ós szent akarat. Kikél e mag, gyümölcsöt terem a munka, felgyúl a láng s az akarat diadalt arat. Élnek mind s te is élsz velük, bennük és általuk. S elvonulnak lelked előtt a múltnak nagy s fényes szellemei, kik sírjaikból kijönnek, nem, hogy kísértsenek hanem hogy megerősítsenek. A kereszt fényben ragyog, s a máglya lángjának füstje, mint engesztelő áldozat száll ég felé. A nagy eszmék ajka rég elhallgatott, betűje elhalványodott, de maga az eszme, mint egy lángirás, ragyog ma fényesen, magasan, — az igazság hüvelye elkopott, de tartalma örökifjuságban él. A jog és szabadság megrázza e napon rabbilincseit, s kilép börtönéből. E uap az egész világ szép jövőjének kezese. Jézus ós az ő vallása cselekszi ezt. A homályban ő a fény, a küzdelemben az erő, a kétségben a biztató. Teljes lesz a győzelem, ha majd a világ nemcsak a keresztyén vallásban lesz, hanem ha a világnak a Krisztus vallása lesz irányadója, éltető lelke. Mégis a keresztyének egyrésze folyvást temet; temeti a Krisztust: véka alá rejti a világosságot, bebörtönzi a lelkiismereti szabadságot, rideg tantétélek sírjába zárja azt, a mi lélek és élet s igy lesz a Krisztus sokak előtt újra botránkozás ós bolondság* Ám temessenek! Üres a sír. Jézus nagy lelke szertejár ma is, s hallható a megprófétált zúgás és az Ur szava: „a négy szelek felől jöjj elő te lélek, ós lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy éljenek, — és lélek méne ő belójek ós megéledének, ós álla az ő lábára felette igen nagy sereg. Imó, én megnyitom a ti koporsóitokat, és kihozlak titeket a ti koporsóitokból én népem." Ám temessenek! Holtak temetik a holtat. De annál közelebb jut a világ Jézushoz, mert minden kapavágásuk ujabb-ujabb erőt önt a küzdőkbe, kik a feltámadt győző Vezér nyomdokán haladnak a tökéletesség felé. Ám temessenek ! e nap azt hirdeti nekünk, hogy isten nem a holtaknak, hanem az élőknek istene ; azért bátran engedelmeskedünk a a jézusi hívó szónak: „kövess engemet!" s édesen halljuk az Ur szavát : „küzdj ós bízva-bizzál! SÁNTHA KÁROLY. Az uj egyház. (Vége.) Végre ón ezen modern irányt népszerűtlennek is nevezem. Igen, ezeknek a müveiteknek száz meg száz alkalom kínálkozik óletöknek a vallás nélkül is ideális röptöt adni. Megvannak színházaik, concertjeik, otthon kényelem, a társadalomban előny. De ki gondol a köz emberrel, a ki a kötelesség nehéz igája alatt vonszolja tovább egyforma napjait, és oly ritkán örvendhet létének. És ha aztán ezen tömegek a létórti harccal, melyet mint egy nagy világcólt hirdettünk nekik, komolyan veszik, ós a jámborság és kegyesség minden kötelékét elvetve, fellázadnak a társadalom minden fenálló rendje ellen, akkor 25*