Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-10 / 2. szám

évvel még a világ legelső, leggazdagabb országa volt, ma már a sír szélén álló s a közsajnálkozást magára vont országgá sülyedt alá ? Gondolkodjunk rajta! Érdekes tanúságot meríthetünk. Célom nem levén Spanyolország történelmét irni, csak néhány főbb mozzanatot emelek ki. A hatalom, fény és gazdagság tetőpontján találta a 16 ik század Spanyolországot. Az ifjü Károly büszkén dicsekedók, hogy birtokai felett a nap sohase megy le. Észak s még inkább Délamerikának, Indiának s általában délkeleti Ázsiának kincsbányái, tülgazdag talaja majdnem kizárólag ez országnak jövedelmeztek. Amerikának, és az Indiába vezető tengeri útnak felfedezése (1492 ós 1498) után következő pár évtized alatt temérdek kincscsel lett Spanyol ország elárasztva. Nem is volt valamire való spanyol grand, ki két-három száz vendég számára arany ós ezüst tálakkal, tányérokkal s más evő- ós ivó-eszközökkel nem tudott fel teríttetni. E mellett szellemi tekintetben is Európa első népei között foglalt helyet a spanyol nép, a tudo nányok ós egyes művészeti ágak itt is virágzottak annyira, mint egyebütt, sőt volt idő, a midőn az európai műveltségnek egyik fő forrása épen Spanyolországban buzgott elő, s az első rendű tudósai a nyugoti keresztyénségnek a pyrennei félsziget iskoláiban n ertók kiképeztetésüket. Gyönyörű kor volt Spanyolországra nézve a 16-ik század első pár évtizede. Egy uj, ez eddiginél dicsőbb kor hajnalának fényét látták sokan ez ország felett felcsillámlani; de fájdalom, a történelem utólagos tanúsága szerint az a fény nem hajnali fény volt, hanem a középkor felett leáldozó napnak utolsó visszavetett fénysugara, mely egykét évtizedig még csillog, ós azután kezdődik az alkony, majd jő az est, és ma már komolyan kérdhetjük, hogy avagy nem boruland-ó e népre örök éj ? lesz é még ennek hajnala, egy boldogabb kora? A 16-ik század reform-eszméi egész Európában erős mozgalmakat, heves küzedelmeket szültek. De oly valóban tragikus összeütközést egy nemzet kebelében sem idéztek elő, mint a spanyolóban. Az aránylag eléggé művelt, eleven lelkű, az uj eszmék iránt kellő fogókonyságú spanyol nép, vagy legalább ennek szellemi nagyjai megértették az uj kor szellemét, s érezték, hogy a reformátorok által hirdeteft eszmékben a népek nagykorusági nyilatkozata yiszhangzik, s a jövő századok üdvének, az emberiség továbbfejlődésének életerős csirái rejlenek. Ezért is készséggel karolák fel már a vormsi ós ágostai gyűléseken némely, Károly környezetében volt spanyol nagyok és tudósok az uj evangéliumot, ós lelkesülten fáradozának annak a Pyreneusokon túl levő szép ország ban való elterjesztésén. A reformátori iratok, a spanyol nyelvre lefordított s becsempészett bibliák buzgó olvasókra, és épen a közpapság körében is buzgó terjesztőkre s apostolokra találtak. A kellő műveltség lelkesültség és fogékonyság a reformeszmék iránt nem hiányzott a spanyol népnél. Ámde másfelől hogy legyen ő hűtelenné a római kathol. egyházhoz, a melynek sorsa az ország önállóságával a nemzet szabadságával oly igen össze látszott forrva lenni, a melynek jelvénye, a kereszt, több mint nyolcadfól száz éven keresztül a pogány arabokkal folytatott szabadságharcokban a nemzet lobogójául, lelkesítő s vódő talizmánjaként tekintetett. Hiszen a spanyol nemzetnek hótszázados büszkesége, dicsősége a kereszthez volt köttetve ; azok a hősi harcok, melyekről az összes mívelt világ dalnokai troubadourjai századakon át zengettek, mind azért folytak, hogy a keresztyén Hispániát kiszabadítsák az Izlam híveinek hatalma alól : ós most, midőn valahára a keresztnek teljes diadalt szereztek a félhold felett, alig pár évtized múlva attól elpártoljanak ? 700 éves küzdelmeik eredményét önmagok eldobják? és csatlakozzanak egy oly valláshoz, melynek apostolai az összes román népek által annyira megvetett, mondhatni utált germán nóp köréből, s még itt is nem az országnagyok, hanem paraszt származásu mezitlabos kolduló barátok, egyszerű professorok közül állottak elő ? Nehéz feladat volt. De meg az a spanyol nép, mely még a közönséges nők irányában is oly igen udvarias volt; a világ legkiválóbb hölgye az egész keresztyénség ideálja, az isten anyja irányában lovagiatlan legyen, azt épen a szükség idején cserben hagyja? ós egy német barát lobogója alá sorakozzék? Sokkal költőiebb s fellengzőbb nép volt a spanyol, hogysem ilyesmit tudjon tenni. Még annyival is inkább, mert éghajlata-, vérmérséklete-, órzékies irányánál, a művészet iránti hajlamánál fogva lelke több kielégítőt talált a romáu népek szellemének befolyása alatt kifejlődött romai katholicistnusban, mint a germán hideg szemlélődő szellemet érvényre emelő reformátióban. Erős lelki küzdelmek folytak a spanyol nóp lelkében, míg végre a szabadságot mindennemű alak-