Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-03-07 / 10. szám

az ifjúságra emelő hatással van; azonban ezen emelő hatás a seminariumnak és püspöknek ugyanazon helyen lakását nem csak szükségessé nem teszi, sőt inkább kizárja ugy annyira, hogy sokkal kívánatosabb, hogy a püspök Kolozsvárit maradjon, és a theologiai ifjúság közt csak ünnepélyes alkalmakkor jelenjók meg. Maga azon körülmény, hogy a távollakó püspök csak koronkint keresi fel az ifjúságot, és a távolból megy hozzájuk, a megjelmést ünnepélyesebbé teszi, mert önkénytelenül is azon gondolat támad az ifjúság lelkében, hogy a főpásztor érette kelt útra, érette távozott el lakhelyéről, s hagyta oda bokros teendőit. Ezen lélektani jelenséghez ahhoz értők számára nem kell commentár. A püspök jelenlétére tehát csak ünnepélyes alkalmakkor van szükség; de itt sem múlhatatlanul. A mi pedig a főfelügyeletet illeti, bátor vagyok me

gjegyezni, hogy a tanár mint ilyen tanszabadsággal bir; követi azon irányt, mely épan az ő meggyőződése, és a püspök nem mutathat rá (mint rusticus akarná) sem „előlegesen" sem „utólagosan" „a helyes utakra", nem mutathat rá a „téves ösvényekre" sem ; egy theologiai professort nem „buzdíthat" és nem „dicsérhet", nem „ inthet" és nem „óhat" ; legfölebb megteheti azon lépéseket, melyek az általa veszélyesnek ismert irány elé gátakat vethetnek. Jaj azon professornak, és jaj annak a theologiai facultásnak, hol a lelkesültség és kötelességérzet, a tanulási vágy és tudományos képzettség oly kevés, hogy magának a különben is annyira elfoglalt püspöknek kell a tanárt vezetni, buzdítani, inteni, és óvni. A 282-ik lapon rusticus egész önbizalommal támad meg, mert azt mertem mondani, hogy Enyeden is lehet hospitálni. Megtámad ós azt mondja, hogy az Enyeden tanuló theologusok már mint bölcsészek absolválták azt, a mit én velők hospitáltatni akarok. Megjegyzendő, hogy én a hospitálásnak semmi nagy fontosságot sem tulajdonitok és nem is tulajdonítottam. Ha egy hires tanárt és annak előadási modorát akarom megismerni? akkor igenis hospitálok; de ha tudományt akarok szerezni, akkor e vendégeskedéssel felhagyok. Rusticus tehát megtámadott; de e támadásban elfeledé, hogy az enyedi theologusok nagy része a filozofiát nem Enyeden hallgatta ; ezekre nézve, nézetem szerint, nem lehetetlen az, hogy Enyeden is hospitálhassanak. Igaz, én azt akarám — ha már akarásról lehet szó — hospitáltatni, a mit mint filozofusok absolváltak, de hát Kolozsvártt nem ugyanez történik-e ? Én azt mondám, Enyeden metafizikát ós filozófiatörténetet jelenleg nem adnak elé • Ez nagy hiány ; a theologusnak erre elkerülhetetlen szüksége vau. Én ezt bevallottam és bevallom, sőt hangsúlyozom újra, mert határozott meggyőződésem, hogy a filozófiatörténet ösmerete nélkül nem lehetünk képesek megérteni a multat, nem bírjuk a maguk jelentőségükben felfogni a történelemben végigvonuló uralkodó eszméket és ezek harcát ; a hol theologiai facultás van, ott — ha azt akarjuk, hogy a tanuló alapos tudományos képzettségre tegyen szert — a filozofia egyes ágait ignorálnunk nem szabad, hanem a theologusra nézve rendes tantárgyakká kell tennünk, mert az a magasztalt hospitálás ösmeretet, alapos tudománya nem ád nekünk; Enyeden tehát gondoskodni kell arról, hogy metafizika és filozofiahistoria a tanuló theologus előtt ismeretlen mező ne maradjon. Rusticus nem tagadja, hogy e tudományok a theologusra nézve csakugyan szükségesek, de határozottan állítja, hogy a filozófiatörténet „egyházkerületünk tanrendszerének körén kívül esik!! " Kivül esik ?! . . . Egyházkerületünk tanrendszerének körén kivül esik ? ! . . . Nem értem : mit jelent e nyilatkozat ? Talán azt, hogy a theologusnak nem szabad ilyesmit tanítani ? Enyeden a filozófiatörténetet nem lehet eléadni, mert kivül .... esik ! Valóban ha igy áll a dolog, akkor dr. Kovács Ödön nagy bünt követett el; mert ő elég vakmerő volt, hogy a vallásfilozófiát a filozófiatörténet alakjában fogva fel, adja elé tanítványainak ugy, hogy előadásából tanítványai a filozofia legkiválóbb hőseiről hü és tiszta képet alkothassanak maguknak. Ily nagy bünt követve el dr. Kovács Ödön, megcáfolt mindkettőnket; és ha ez tovább is igy marad, akkor hová lesz önnek ama hatalmas mondása: „nem lehet" ? Hanem igaz, ön nem azt állitá, hogy az „enyedi th. seminariu a" tanrendszerének körén esik kivül, hanem azt, hogy az „egyházkerületén." Itt lesz a bibi! A filozofia történet mellett lándsát törő rusticus ugy hallgat a metafizikáról, mintha száműzni akarná. Miért ? Hát ez a tudomány a theologusnak nem szükséges-e ? . . Ugy kell lenni, csak azért hallgat róla, mert a metafizika eléadása a kolozsváriegyetem tanrendszerének körén kivül esik!! En e két tanágat emeltem ki mint olyat, a mely minden gondolkozni akaró theologusra nézt elodázhatatlanul szükséges ; és rusticus mégis — csakhogy belém köthessen és magának publicumot gyűjthessen — nagy zajt csinálva hirdeti, hogy én képes vagyok oly jókészültségü theologust is képzelni, ki a filozófiatörténetnek hir ét sem hallotta! E felfogást kénytelen vagyok szándékos ferdítésnek nyilvánítani ; mert én félre nem érthetően és elég világosan fejeztem ki magam midőn ezt mondám: „de gondoljunk másfelől arra is, hogy ha theologiánk életerős akar lenni, ugy némely jelentőség nélküli tárgyat mellőzni kell, és a filozofiát mint elékészitő tudományt a theologiával egybe kell kapcsolnunk; ...az erdélyi protestanstismusnak magának kell gondoskodni arról, hogy a filozofiaitudományok protestáns szellemben adassanak elé a papnöveadékeknek. Hogy ez átalakulásnak meg kell történni, arról aligha fog valaki kételkedni." Én tehát a filozofiai tudományok fontosságát és nagy jelentőségét elismerém, s most is azon meggyőződésben élek, ho^y theologiát filozofia nélkül (és megfordítva) alaposan sem tanítani, sem tanulni nem lehet ; e meggyőződésben élek, mert látom, hogy mióta filozofia léiezik, azóta a vallásos képzetek és fogalmak fejlése igen 20*