Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-03-07 / 10. szám

nagy mértékben a filozofia uralmának befolyása alatt állanak ; mert látom, hogy az uj kor filozoíiája a keresztyénségre, és a keresztyénség az ó kori filozofiára utalja a búvárló, okkereső lelket. Bartók György. (Vége következik.) Külföldi egyház és iskola. Berlinből a közelebbi napokban rendkívül fontos hírek érkeztek. A lapok ós a táviratok egyaránt megerősítik, hogy a porosz kormány a február 5-diki pápai bulla visszatorlásául igen fontos, messzemenő rendszabályokat tervez, s hogy vaskövetkezetességei készül folytatni egyházpolitikai actióját. A „National Ztg." ezeket iija: „A helyzetet, a minőnek a pápai encyclica megalkotta, rendkívül komolynak kell tekinteni; a catastropha talán közelebb áll, mint még nem régen csak sejthettük is. Közvetlenül az encyclica megjelenése után egy clericalis lap arra utalt, hogy a porosz püspökök e hihetetlen okmány közzététele ügyében leveleznek egymással. Határozatot eddig még nem hoztak; ilyesmi tudomásra legalább eddig nem jutott. A mint clericalis részről mindent mozgásba hoznak, ugy másrészt az államminiszterium üléseiből arról értesülünk, hogy fontos rendszabályok készülnek." A „Magd. Ztg." következő táviratot hozza: „Parliamenti körökben azt hirlik, hogy a február 5-ki pápai bulla következtében a kormány újra vissza akarja állítani a fejedelmi placetumot az egyházi hatóságoknak a polgári ós állampolgári viszonyokra vonatkozó minden rendeletével szemben." Végül a „National Ztg." helyesli a kormány terveit s azt mondja, hogy az állam souverainitásának tiszteletet kell szerezni. Ujabb hirek szerint a porosz kormány a placetumot csakugyan vissza akarja állítani s az ide vonatkozó rendeletbe olyan határozatot is fölveend, mely a püspökök hivatalos érintkezését Rómával az államkormány felügyelete alá rendeli. Egy más hir szerint még tovább akar menni s a „De salute animarum" bullát érvényességéből ki akarja vetkőztetni. E hó 4-ikéről e következő tudósítások érkeztek Berlinből: A cultusminiszter a képv. házban javaslatot nyújtott be a katholikus püspökök és lelkészek állami segélyezésének megszüntetése tárgyában. E javaslat szerint az egyes püspököknek nyujiott állami dotatiok megszűnnek, egyúttal megállapíttatik, hogy minő feltételek alatt nyerhetik azokat vissza. A de salute animarum bulla határozmányai nem helyeztetnek hatályon kivül. Majd ugyan-akkorról egy másik tudósítás is jött, mely szerint: A törvényjavaslat, mely a katholikus püspökségek állami segélyezésének megszüntetéséről szól, ugy intézkedik, hogy a segélyezések ismét kiadatnak, mihelyt a püspök az államkormánynyal szemben lekötelezi magát, hogy az állam törvényeit követni fogja. A ki ez írásbeli nyilatkozatot visszavonja, vagy az ellen vét, az bírói ítélet által elmozdittatik hivatalából. A „Germania" egyik közelebbi hire szerint pedig a porosz kultusminister felszólította a tanítókat, és a kultusministeri hivatalnál levő katholikus hivatalnokokat, hogy nyilatkozzanak határozottan, hogy az állami törvények elleni engedetlenséget parancsoló pápai körlevélnek fognak-é engedelmeskedni, vagy elismerik az állam tekintélyét. — Vallásszabadság Spanyolországban. A madridi protestáns missiók elöljárósága az ott képviselt hatalmak u. m. Németország, Anglia, Holland, Svédország, az Egyesült-Államok ós Svájc követeihez a vallásszabadság dolgában egy panaszlevelet intézett, melynek szövege következő : „Alfonz király uj kormánya megalakulása alkalmával határozottan kijelentette, hogy a vallásszabadságot Spanyolországban fen fogja tartani. Égy ideig meg is tartotta igéretét. Azonban febr. 10-én megjelent ez országban egy kormányrendelet a polgári házasság reformjáról, mely a vallásszabadságot mélyen sérti. Miután alulírottak, a madridi evang. hitvallás képviselői azt tartják, hogy az csak az első lépés arra nézve, hogy a vallásszabadság illusoriussá tétessék, kötelességüknek tartják röviden constatálni, hogy mely pontokban sérti a rendelet az ígért szabadsagot s minő befolyással lehet az alólirottak által képviselt ügyre. Az 1870. jun. 18-án a cortes által alkotott törvény a jelen kormány rendelete által egyenesen megsemmisíttetik. Az egyházílag kötött házasság újból mint az egyedül érvényes ismertetik el. Tétetik ugyan ^gy kivétel a következő kifejezések által : „A kormány nem akadályozhatja meg, hogy Spanyolországban oly személyek is lakjanak, kik más hitet vallnak magukénak, mint az igazi (!), a rosz katholikusokat sem kényszeritneti, hogy az isteni tiszteletben részt vegyenek, kik különben alávetve maradnak az egyházi censuráknak ós büntetéseknek. Ennélfogva a kormány meg kell hogy hagyja az 1870-ki törvényt az ilynemű frigyesülésekre vonatkozólag (még nem ii nevezik házasságnak, miután ilyennek csak a canonjog szerintit ismerik el), melyek már létrejöttek, vagy létrejöhetnek, melyek miután nem vallják atyáink hitét, lehetetlen, hogy a házasság szentsége által szenteltetnek meg." Tehát a protestánsoknak névszerint legalább nem engednek meg házasságokat, hanem csak polgári jogkövetkezményekkel járó frigyesüléseket. A protestáns spanyolokra épen nincs tekintet, sőt még azok is kik mint a rendelet mondja, rosz katholikusok s ezért canoni házasságra nem léphetnek, az egyházi censurák és büntetéseknek maradnak alá vetve. Ho^y mit jelent mindez egy oly országban melyben a világi hatalom kötelességének tartja, hogy karhatalmát nyújtsa az egyháznak, nem szükséges bővebben fejtegetnünk. E rendelet alapján az ókatholikusok közötti házasság szintén érvénytelen, és lehetetlen. A volt róm. katholikus papok házassága, dacára hogy utóbb más hitre tértek, eltiltatik. Sőt a mi még roszabb, a rendelet viszaható