Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-03-07 / 10. szám

BELFÖLD. Az „egyházi rendszer" átvizsgálására egyházTcerületileg kiküldött bizottságnak folytatólagos gyűléséről a dunántúli ev. egyházkerületben. (5-ik közlemény.) Legutóbbi közlésemet, egy az eskümintákon általánosan tett módosítással fejeztem be. Szólanom kell még e tárgyhoz. Nevezetesen, a mi a lelkészi eskümintát illeti, nem tartottam soha se helyesnek, hogy a lelkészek mozgási köre az egyház tanaira nézve általok leteendő esküben ugy korülsáncoltatik. Még pedig azért nem ; mert ugy gondolkodtam: kell, hogy vagy esküszegők legyenek, vagy pedig nem egyszer meggyőződésökkel ellenkezőt pre. dikálnak. Hogy melyik nagyobb baj, bírálják meg mások. Ha pusztán rajtam állana, én csak annyit irnék elébök esküjökben az egyház tanait tekintve, hogy Krisztus Jézus evangyeliomát a józan észszel megegyezőleg tisztán ós igazán hirdessék. A többi megszorítást, minő: a meg nem változtatott ágost. vallás tétel szellemében sat. elhagynám. Mert az ilyen megszorítások mind a szabad kutatás- s szabad vizsgálódásnak csak útjába tett akadályok, arra valók, hogy az előre törekvésnek szárnyát messék. Pedig az apostol nem arra tanít, midőn az Írásmagyarázó teendőit elszórva irja le. De, a hit regulája szerint való magyarázat elvének melléje teszi a „Trárra iőoKVfMxKete"-féle tant is. Ez pedig másként nem történhetik, mintha a hitigazságokat a meg nem másított ágost. hitvallás tételei helyett a józan ész mórlegére teszszük, s ott fontolgatjuk azoknak súlyát. Ennek szükségessége, ha igazán és tisztán akarjuk az emberiség úttörőjének tanát kutatni, a népnek vele igaz világosságot gyújtani, elkerülhetlen. Annyival inkább, mert minden mi tudomány véka alá nem rejthető, hozzá férhetlen szük formákba sem szorítható. Avagy elrejtethetik-e a hegyen épült város? Ellenkezőleg oda jutunk, ha a rendszert valósítani akarjuk nem csak általánosságban de részleteiben is, hogy gyűléseink folyama gyakran félbe szakittatik olyan indítványok színre hozatalával, mint a minővel a brandenburgi provinciális synodusi gyűlés 4-dik napján Sack-Kemmen a kitűzött tárgyak sorát a napirendről leszorítani iparkodott (lásd Pr. K. Z. 1875-6. sz. 138. 1.) Ha pedig az általam tett meghatározása az ige tisztán és igazán való hirdetésének, tág fogalmunak találtatnák, akkor is kérném az egyházkerületet, hogy a mit eddig az esküforma nélkülözött, a józan észszel megegyező interpretatio minden esetre tótessék bele. Ez a nagy reformátor nyilatkozatával sem ellenkezik. Az a kérdés: kinek birtokában van a józan ész? Ameg-meg_ ujuló tudomány annak birtokosa. Az általa kivívott eredmény az a kútfő, melyből merítenünk kell, valahányszor a józan észre hivatkozunk. Kerületi hivatalnokok. E cím alatt állottak eddig: a püspök, kerületi felügyelő, jegyzők, pénztárnok, számvevő, levéltárnok, főiskolai nagy- és kisbizottság, pénzügyi és gyámoldai bizottság számvevő- szék, könyvvizsgáló bizottság, papjelölteket vizsgáló bizottság, főbbtanintézeti tanárok. Ujabban hozzájok jött: a kerületi népiskolai bizottság. Ezeknek teendőivel sorra magismertet rendszerünk. Legbővebben, mert legtöbb is a teendője, foglalkozik a püspöki hivatallal, melyre nézve mellékesen legyen mondva a superintendensi elnevezés volt használatban. Azonban a bizottság jobbnak látta az idegen kifejezés helyett jövőben az ugyanazon értelemnek megfelelő görög s7tLGy.o7tog magyarra áttett fordítását alkalmazni. Tudjuk, hogy a szavak magokban keveset változtatnak ; mert utóvégre mindegy: superintendens vagy éjtiaxoTtog illetőleg püspök. Egyik ugy mint a másik a felügyeletet jelenti. De ha már a magyarban is rendelkezünk alkalmas kifejezéssel, miért ne használnék azt, mely hozzá még újszövetségi megjelelése is a latinos superintendensnek ? A püspöki teendők közt az egyház kormányzatának vezetésén kivül legfontosabb az egyházlátogatás. Erre nézve az eljárási forma jövőre is meghagyatik, csak egy helyen szenved lényegesebb módosulást, mely egyszersmind elvi szempontból is nevezetes haladás. Az eddigi gyakorlatnál fogva ugyanis püspök ha egyházlátogatást jelölt ki, ezt vagy személyesen, vagy az alantas esperesek által volt köteles gyakorolni. A szabad kir. városokban azonban, minő Soprony, Győr, Kőszeg, Komárom, mindég személyesen. A bizottság e kivételes eljárást pusztán az usus által behozottnak találta, és semmi jogi alapot rá nem ismer. E tekintetben tehát oda nyilatkozott, hogy jövőre, ha mindjárt Soprony, Győr, Kőszegre az usus megmarad is, Komárom Rusttal együtt vétessék ki a kivételek alól. Ezen eljárás azután azon elvet is maga után vonja, hogy ezek szűnjenek meg külön esperessóg lenni. Eltekintve attól az argumentumtól, hogy lélekszámilag sokkal több egyház által tulszárnyaltatnak, már azon óhajtandó célból is helyes volna a beolvadás nagyobb szabású esperességeinkbe, mert ez által oly focusai lehetnek esperességeinknek, a melyek hivatva vannak arra, hogy egyházi életünk Bethesdáját mozgásba hozzák. S ez érdemben a többi három szab. kir. városra nézve is óhajtandó volna a hasonló eljárás. Soha sem lehet ártalmára az egyházi életnek, ha a nagyobb intelligentiával bíró gyülekezetek leszállanak közigazgatásilag a kisebb értelmű gyülekezetek sorába, mert lesz a mivel megsózatik egyházi életünk. — Minden esetre, ha az ügy a kerület elé kerül, komoly megfigyelést érdemel. Kerületi könyvvizsgáló bizottság. Eddig is föl volt véve rendszerünkbe, de gyakorlatában nem voltunk. Jövőre nézve óhajtandó, hogy e téren is megtegyük a magunkét. Hivatása nem csak arra terjed