Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-03-07 / 10. szám
harcot, mert reá nézve kétségkívül a lenni vagy nem lenni forog szóban, legalább Németországra gyakorolt befolyását illetőleg. De a németeknek is teljes okuk van arra, hogy állásukat a legkitartóbb szívóssággal védelmezzék. Mert az uj császárságban Róma a német szellem ós általában mind az ellen szállott sikra, a mi e szellem előtt drága, következőleg Németország előtt is a lenni ós nem lenni kérdése áll. Csak hogy amott önző érdek képezi az indokot, mig a németeknél azon nemes erkölcsi törekvés, hogy a nemzetben rejlő szellemi s erkölcsi adományok érvényre emeltessenek. Melyhez ha hozzágondoljuk a nemzet erejének alig sejtett mértékben történt felébredését, nem lehetüuk kétségbe a végeredmény felől; nem lehetünk kétségbe az iránt, hogy az; mi a reformátió korszakában oly erőteljesen megkezdetett, de azután fele uton majdnem elfőj tátott, most szerencsésen diadalra segíttetik. Még egy kérdéssel kell tisztába jönnünk. Ha a germánok a középkori katholicismus befogadásával együtt egyszersmind roinanizáltattak is — mint fentebb emiitők, — valyon most a nemzeties irányú császárságnak nem tartozik-é feladatához az egynémelyik germán törzsnél még fenmaradt romanismust kiirtani? vagy más szóval: a midőn a császárság összes positiv munkásságát a német nemzeties szellem erősbitésére irányozza, nem volna-é egyszersmind kötelessége más oldalról oda működni, hogy az idegen szellemet minden áron még külső erőszakos intézkedések igénybe vételével is kiirtsa ? Az idegen párt legalább, vagy jobban mondva a rómaias érzelmű tagjai a német nemzetnek azt állítják, hogy tényleg ez utóbbi történik, hirdetvén, hogy a császárság a kathol. egyház ellenében a forradalom terére lépett, hirdetvén talán azért, hogy igy egy ellenforradalom támasztását jogosultnak tüntessék íel. Mert ha nem forradalom céloztatik, mire valók azok a rejtélyes szólásmódok, melyekkel mostanában ugy a parlamenti szószékeken tartott beszédek, mint az ultramontán napi sajtó hasábjai anynyira telvék ? Mire való a legaljasabb szenvedélyekre való hivatkozás, ós az a szünet nélkül való gyanúsítása mind annak, a mit az államkormány a német név védelme ós tisztelete érdekében tisztán a külpolitika terén tesz, avagy a mely által csupán saját területét védelmezi a római egyház túlkapásai ellenében? Valóban teljesen alaptalan azon rómaias érzelmű párt állítása. A német császári hatalom sem nem akar erőszakkal fellépni a kathol. egyház ellen, sem nem léphetne, még ha akarna is. Hogy nem akar, ezt az általa elfoglalt védelmi állás által eléggé megmutatta; s hogy nem is léphetne fel erőszakkal, a felől kezeskedik saját lényege. Mert ha a császárság, bensőies lényegét tekintve, csakugyan protestáns hitalom, akkor nem lehet hütelen a protestantismus azon első alapelvéhez, mely határozottan tiltja, hogy a protestáns elvek terjesztése érdekében külső kényszer használtassék. A szellemi életet el lehet ugyan erőszakot használva fojtaui, de életre költeni nem. Senkit nem lehet kéuyszeriteni arra, hogy szabaddá legyen. — Nem! a protestantismus terjesztésére nézve csak egy eszköz létezik. A protestantismus ugyanis, mint emiitők, szellemi önállóság ; önálló pedig, azaz olyan, hogy maga magának törvénye legyen, csak az lehet, ki az erkölcsi dolgokban Ítélni képes. Az itélő tehetség pedig a nevelés ós tanítás által fejlődik ki. Miért is a népnevelés egyedül azon eszköz, mely által a nemzeties irányú császárság, feladatának azon részét, melyet itt érinténk, betölteni törekszik ; vévén azonban a népnevelést valódi nemzeti értelemben, vévén ugy, hogy ez által az uj nemzedék valóban beavattassók a nemzet szellemi életébe, s hogy ennek életnézletei, ugy a mint ezek a hazai történelem talaján kifejlődtek, átmenjenek annak lelkébe, gondolkodás módjába. Ezek után bátran kimondhatjuk, hogy a császárságnak a római egyházzal szemben elfoglalt polemicus álláspontja mindössze is abban áll, hogy magát a római túlkapások ellenében védelmezi, egyebekre nézve pedig várakozik. Várakozik, mert annyi kétségtelen, hogy előbb vagy utóbb, de be kell következni a német és római elem végleges különválásának. A mai ó katholicismusban a kezdete ismerhető fel ezen különválásnak. A birodalmi kormánynak e tekintetben egyéb teendője nincs, mint hogy mindenkit lelkiismereti jogdban védelmezzen, egyébként pedig hagyja a dolgokat természetesen fejlődni. Ki fog tűnni nem sokára, hogy melyik leend hatalmasabb, a felébredt népszellem természeti ereje-ó, mely önnön törvényei szerint törekeszik kifejlődni, — avagy azon hatalom, mely hagyományos jogokia és jogtalanságokra támaszkodva, ezen nópszellemet lenyűgözni, és fejlődésének egy mesterséges, az önnön természetével ellentétes és idegen érdekeknek szolgáló irányt adni óhajtana. A történelem a felől
