Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-03-07 / 10. szám

tanúskodik, hogy a mesterséges emberi mü' nem tarthaja meg a tért soha, a midőn a természeti erők elemi hatalma ellen száll ki a síkra. E tanu­ságra támaszkodva, ha nem is könnyű, de nyugodt léitkkel nézhetünk a harc végkimenetele elé. Két hatalmasság lépett fel ellenséges indulattal a német nép ellen, midőn ez az uj fejlődés küszöbéhez ért. Az egyik a h;tzai történelem kerekét őrült gyorsa­sággal óhajtotta volna a mélységbe dönteni ; a má­sik annak küllőibe kapaszkodott, hogy egyenes futásá­ban feltartóztassa. E két hatalmasság a lehető legtávolabb áll egymástól positiv törekvéseit illetőleg, de azért teljes egyetértésben, s vállat vállhoz vetve láttuk és látjuk őket működni mindannyiszor, a mikor az uj birodalom megrontásáról van szó. Megfejthet lennek látszanék ezen tény, ha nem tudnók, hogy mindenütt, a hol az emberek nem erkölcsi, hanem önző célok után törnek, ugyanezen szenvedélyek szoktak kifej­lődni. No de „sok ellenség, sok becsület" ! Minél nehezebb a feladat, annál nagyobb dicsőséggel jár annak megoldása. És a német nép megfogja oldani. Vezettetve a császári sas által, mely előtte lebeg, jelelve a követendő irányt, haladni fog a maga utján mint egy hős, nem rohamosan, de szilárd léptekkel; s igy együttesen a nép ós a császárság, keresztül­hatol andanak az előttük álló akadályokon, mert az ő lobogójuk a szabadság, fegyverük az igazság. FAKKAS JÓZSEF. Mutatvány Herbert Spencer „Értelmi, erkölcsi s testi neveléstanából." Az alapelvek föntebbi kifejtése után, hátralévő te­rünket leghelyesebben néhány vezéreszme, s az ezekből elvonható egynehány szabálylyal foglalhatjuk el; s pedig ezeket rövidség tekintetéből, intés alakjába foglalandjuk. Nagymérvű erkölcsi jóságot gyermektől sohse várj. Az első években mindenik müveit ember átmegy azon erkölcsi változáson, melyet azon műveletlen törzsnél ta­pasztalunk, melytől leszármazott. Miként a gyermek arc­vonásai, lapos orr, előre nyiló orrlyukak, vastag ajkak, merően nyílt szemek, hegyes arc-szög stb., kiskorában hasonlítanak a vadakéihoz, ugy hasonlítanak benső ösztö­nei is. Innen van, hogy a kegyetlenkedésre, tolvajlás- és hazugságra való hajlam annyira általános a gyermekek között, mely hajlamok, még a fegyelmezés segítsége nélkül is, többé-kevósbó épen ugy idomulnak, miként az arcvo­nások. Azon általános elfogadott eszme, hogy a gyermekek ártatlanok, a mig egyrészről, arosznak tudá­sát illetőleg igaz, addig másrészről, a r o s z hajla­mokat te :intve, teljesen hamis; miről a gyermekszobá­ban töltött félóra alatt bárki is meggyőződhetik. Ha a fiukat magokra hagyjuk — mint ez a nyilvános iskolákban történik — sokkal durvább módon bánnak egymással, mint a felnőtt emberek, s minél fiatalabb korukban hagyjuk őket magukra, durvaságuk annál inkább szembeötlő. Nemcsak az a balga dolog, ha a gyermekek jó ma­gaviseleténél túlságos mértéket használunk, hanem az is oktalanság, ha őt a jó magaviseletre erőnek erejével kény­szerítjük. Az időelőtti szellemi érettség káros következményeit ma már sokan belátják : de hátra van még, hogy meggyőződjenek az időelőtti erkölcsi érettség veszedelmes eredményéről is. Ugy erkölcsi, miként szellemi magasabb képességünk, aránylag nagyon összetettek. Következőleg mindkettő aránylag, igen későn fejlődik. S ugy az egyiknél mint a másiknál £z izgatás által felköltött korai munkásság a jövendőbeli jellem ro­vására történik. Innen van azon gyakori szabálytalanság, hogy azok, kik gyermekkorukban az ifjúi jó magaviselet példányképei voltak, lassanként, látszólag kimagyarázhat­lan erkölcsi sülyedést mutatnak, minek folytán végre a közép mértéknek nem felette, hanem alatta állapodnak meg ; amig az aránylag példás magaviseletű férfiak gyak­ran nem valami sokat igérő gyermekkort hagynak ma­gok után. Elégedj meg tehát mérsékelt követeléssel, s mérsé­kelt eredménynyel. Ne feledd,hogy a magasabb erkölcsiség, miként a magasabb szellemi képesség, c^ak lassú növe­kedés által érhető el; s igy azután lesz türelmed mind­azon tökéletlenségek iránt, melyeket gyermeked részéről minden percben tapasztalsz. S bizonyára nem leszesz oly kész azon folytonos fenyegetésre, pirongatás és tiltakozásra, melyekkel oly sok szüle szakadatlan keresüséggé teszi a családi életet, azon oktalan reményben, hogy ezáltal olyanná képezi gyermekeit, aminőknek lenniök kellene. A család-kormányzásnak ezen szabad szellemű for­máját, mely nem azon van, hogy a gyermek magaviseleté­minden aprolékosságban kényurilag szabályozza, az álta­lunk sürgetett nevelési rendszer szükségképen eredményezi. Elégedj meg azzal, ha látod, hogy gyermeked saját cse­lekvésének természetes következményeit mindenkor ta­pasztalja; s igy azután ment leszesz a tulszigoru korlá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom