Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-03-07 / 10. szám
tanúskodik, hogy a mesterséges emberi mü' nem tarthaja meg a tért soha, a midőn a természeti erők elemi hatalma ellen száll ki a síkra. E tanuságra támaszkodva, ha nem is könnyű, de nyugodt léitkkel nézhetünk a harc végkimenetele elé. Két hatalmasság lépett fel ellenséges indulattal a német nép ellen, midőn ez az uj fejlődés küszöbéhez ért. Az egyik a h;tzai történelem kerekét őrült gyorsasággal óhajtotta volna a mélységbe dönteni ; a másik annak küllőibe kapaszkodott, hogy egyenes futásában feltartóztassa. E két hatalmasság a lehető legtávolabb áll egymástól positiv törekvéseit illetőleg, de azért teljes egyetértésben, s vállat vállhoz vetve láttuk és látjuk őket működni mindannyiszor, a mikor az uj birodalom megrontásáról van szó. Megfejthet lennek látszanék ezen tény, ha nem tudnók, hogy mindenütt, a hol az emberek nem erkölcsi, hanem önző célok után törnek, ugyanezen szenvedélyek szoktak kifejlődni. No de „sok ellenség, sok becsület" ! Minél nehezebb a feladat, annál nagyobb dicsőséggel jár annak megoldása. És a német nép megfogja oldani. Vezettetve a császári sas által, mely előtte lebeg, jelelve a követendő irányt, haladni fog a maga utján mint egy hős, nem rohamosan, de szilárd léptekkel; s igy együttesen a nép ós a császárság, keresztülhatol andanak az előttük álló akadályokon, mert az ő lobogójuk a szabadság, fegyverük az igazság. FAKKAS JÓZSEF. Mutatvány Herbert Spencer „Értelmi, erkölcsi s testi neveléstanából." Az alapelvek föntebbi kifejtése után, hátralévő terünket leghelyesebben néhány vezéreszme, s az ezekből elvonható egynehány szabálylyal foglalhatjuk el; s pedig ezeket rövidség tekintetéből, intés alakjába foglalandjuk. Nagymérvű erkölcsi jóságot gyermektől sohse várj. Az első években mindenik müveit ember átmegy azon erkölcsi változáson, melyet azon műveletlen törzsnél tapasztalunk, melytől leszármazott. Miként a gyermek arcvonásai, lapos orr, előre nyiló orrlyukak, vastag ajkak, merően nyílt szemek, hegyes arc-szög stb., kiskorában hasonlítanak a vadakéihoz, ugy hasonlítanak benső ösztönei is. Innen van, hogy a kegyetlenkedésre, tolvajlás- és hazugságra való hajlam annyira általános a gyermekek között, mely hajlamok, még a fegyelmezés segítsége nélkül is, többé-kevósbó épen ugy idomulnak, miként az arcvonások. Azon általános elfogadott eszme, hogy a gyermekek ártatlanok, a mig egyrészről, arosznak tudását illetőleg igaz, addig másrészről, a r o s z hajlamokat te :intve, teljesen hamis; miről a gyermekszobában töltött félóra alatt bárki is meggyőződhetik. Ha a fiukat magokra hagyjuk — mint ez a nyilvános iskolákban történik — sokkal durvább módon bánnak egymással, mint a felnőtt emberek, s minél fiatalabb korukban hagyjuk őket magukra, durvaságuk annál inkább szembeötlő. Nemcsak az a balga dolog, ha a gyermekek jó magaviseleténél túlságos mértéket használunk, hanem az is oktalanság, ha őt a jó magaviseletre erőnek erejével kényszerítjük. Az időelőtti szellemi érettség káros következményeit ma már sokan belátják : de hátra van még, hogy meggyőződjenek az időelőtti erkölcsi érettség veszedelmes eredményéről is. Ugy erkölcsi, miként szellemi magasabb képességünk, aránylag nagyon összetettek. Következőleg mindkettő aránylag, igen későn fejlődik. S ugy az egyiknél mint a másiknál £z izgatás által felköltött korai munkásság a jövendőbeli jellem rovására történik. Innen van azon gyakori szabálytalanság, hogy azok, kik gyermekkorukban az ifjúi jó magaviselet példányképei voltak, lassanként, látszólag kimagyarázhatlan erkölcsi sülyedést mutatnak, minek folytán végre a közép mértéknek nem felette, hanem alatta állapodnak meg ; amig az aránylag példás magaviseletű férfiak gyakran nem valami sokat igérő gyermekkort hagynak magok után. Elégedj meg tehát mérsékelt követeléssel, s mérsékelt eredménynyel. Ne feledd,hogy a magasabb erkölcsiség, miként a magasabb szellemi képesség, c^ak lassú növekedés által érhető el; s igy azután lesz türelmed mindazon tökéletlenségek iránt, melyeket gyermeked részéről minden percben tapasztalsz. S bizonyára nem leszesz oly kész azon folytonos fenyegetésre, pirongatás és tiltakozásra, melyekkel oly sok szüle szakadatlan keresüséggé teszi a családi életet, azon oktalan reményben, hogy ezáltal olyanná képezi gyermekeit, aminőknek lenniök kellene. A család-kormányzásnak ezen szabad szellemű formáját, mely nem azon van, hogy a gyermek magaviseletéminden aprolékosságban kényurilag szabályozza, az általunk sürgetett nevelési rendszer szükségképen eredményezi. Elégedj meg azzal, ha látod, hogy gyermeked saját cselekvésének természetes következményeit mindenkor tapasztalja; s igy azután ment leszesz a tulszigoru korlá-