Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-28 / 9. szám

mindenkor tántoríthatatlanul, lelkiisméretesen, és lesztek igazáu vallásosak (17)". „Tanuljatok mindenekelőtt az isteni szeretet csudáiban hinni, a miraculomok feletti vitát pedig eagedjétek át a theologusok gyűlöletének (65)". „Hol a papság a leghatalmasabb, és a nép az egyháznak legalárendeltebb, ott rendesen a legkevesebb vallás találtatik (105)". „Az uj testámentom szelleme különösen mint a tiszta humanitás szelleme jelenik meg (204)". „A sz. irásbau nem minden oly igaz, azaz tényleg nem min den ugy történt, a mint elbeszéltetik vagy feltétetik (217)". „A ki a sz. irás betűje és szokásos magyarázata által fogva van, az szükségesképen félre fogja magyarázni és visszaélend vele. Ellenben a ki annak szellemébe behatol, az annak feltétlen külsó tekintélyével és csalhatatlanságával felhagy. Ki annak örök vallásos és erkölcsi eszméit és igazságait megismeite, és saját gondolkozásában s életében alkalmazta, az tisztelni és szeretni fogja, mig azelőtt csak becsülni és bámulni tudta (243)." Még határozottabb állást foglal el Schenkel az uj idő kérdéseihez, könyvének második szakaszában. Jézusról és községéről azt irj<*: „Ezeu személyiség — Jézus — a lelkiismeretben istennel teljesen egy; a gondolkozásban istentől ugy képesittetett, hogy minden látszat és ámitás ellen győzvén, csak az igazságot igyekezik gondolni; akarata annyira s oly határozottan az isteni célok valósítására van irányozva, hogy előtte minden más tekintetek teljesen háttérbe szorulnak ; az érzelemben az érzéki és egoistikus indokoktól oly szabadi hogy a kísértések rajta erőt nem vehetnek (5)". „Ezen Jézus egy szabad, s csak a szeretet és bizodalom köteléka által egybekapcsolt községet alapított, melynek kizárólagos vezércsillagai: szelleme, igéje és példája. Az utóbbiak valának egyszersmind az eszközök, melyek által községének kiterjedését elősegíteni és az egyének ós a népek lelki megujulását hovatovább szélesebb körökben igyekezett eszközölni (29)". A reformátióról ezeket olvassuk: „A hitjavitók a régi egyházi szellemet épen nem tudták teljesen legyőzni, s maga a vormsi hős is azon szerzetesi csuhát? melyet egykor a zárdában viselt, soha nem tudta egészen levetkezni. Ezért a reformátio keresztyénsége távolról sem veendő egynek a protestántismusnak teljesen megtisztult, öntudatosan kifejlődött és érett keresztyénségével. A XVI. század hitjavitásának keresztyénsége csak kezdőpontja egy egészen uj korszaknak (144) " „A protestántismus megsemmisítette ugyan a papok egyházát, de helyébe megteremtette a theologusok egyházát, kik nem csak hivatott magyarázói, de kötelezett őrei is a tanfogalomnak, kőzve" titőí és osztogatói a sz. sákramentomoknak (165 és 169)", A modern keresztyénség«t és egyházat igy jellemezi: „A jelen idő keresztyén Öntudata élő képviselőiben mit sem akar tudni egy reudőrségféle keresztyénségről, és az egyházat régóta nem tekinti már afféle theologiai coge intrare intézetnek (195)". Csak a papok egyháza ismer hittóteleket, mert anyja a lelkiismeret kónyszerénok. A jelen idő egyháza ismer bitrőli meggyőződéseket, mert leánya a lelkiismeret szabadságának (205)". „A községnél jelenleg teljesen el kell tekintenünk a dogmatikai és theologiai szempontoktól. Egyedül a keresztyéni, — erkölcsi szellem lehet most szentségünk megőrzője és őre (242)". A tanuló ifjúságról i nézeteit, s az iránti, követelményeit ezekben fejezi ki : „Miudenek előtt a tanuló ifjúság, mely az egyház szolgálatába akar lépni, kerülje a csalfaságot ós csalárdságot, mint a vérnek rothadását. Ha theologiai tanároknak egyházi szabályok szerint kell tanítani, akkor inkább hagyják el az egyetemet az ifjak, és vonuljauak mint a római kathol. papnövendékek a világot kerülő semináriumok celláiba, hol 12 éves koruktól fogva a világtól elzártan, s távol a házi tűzhelytől képeztessenek, a nélkül hogy hazájuk, személyes szabadságuk, saját férfias akaratuk, a gondolkodásra és igazságra bátorságuk és erejök volna (211)" Az iskolát az uj időben igy goudolja: „Az állam és az egyház a jelenben tulajdoukópen felekezetnélküli iskolát kívánnak. Csak abban uralkodhatik háboritlauul a türelmetesség szelleme, és csak abban lehet üdvös és legyőzhetetlen gátot vetni a rideg dogmaticmusnak. Hol ezen iskola még nem lehetséges, ott mindenesetre a vallástanítás a hitfelekezetekre bizassék, de a többi tantárgyak felekezeti tekiutetben lehetőleg elfogulatlan módon adassanak elő (304)". „A hitfolekezeti elfogulatlanság nélkülözhet len kelléke az u. n. középiskoláknak, melyekből a népesség azon része kerül ki, mely hivatva van a türelmetesség szellemét az alsó néposztályokba átültetni (305)". „A protestáns egyház csak a legnagyobb szükség esetében fog felekezeti iskolákat alapítani, csak akkor, ha az államiskola a kath. papság kezében van, és az állam a prot. tancélnak nem hajlandó eleget tenni. A prot. egyház átengedi az államnak az iskola vezetését, fenntartván magának a vallástanítás vezetését és felügyeletét (305)". A* mit a vallástanitásról ir, nem lehet eléggé figyelembe ajánlani. „Mily szükséges és sürgős a vallástanítás megújítása ! ? Mily kevés világosság és élet sugárzott át mostanában a vallástanitásból a fiatal szivekbe ! ? Hány gyermeknél nem vált ezen tanítás a szellem kínzójává, nyomasztó terhévé és a szívben csak pusztaságot és ürességet hagyott hátra?! Annak, mi a kedélyre leginkább melegitőleg és tiditőleg akart hatni, tulajdonképen csak léhűtő és lehangoló befolyása volt. Miért fajult el a vallástanitási óra némely gyermeknél az unalom kínórájává ? Ne akarjátok ezt a tényt a kemény bűnös szívből kimagyarázni, hanem inkább a kemény dogmatikából, melynek köveit, — ha drágakövek volnáüak is azok, — hiába adjátok a gyermekeknek kenyér helyett. Hagyjatok fel az iskolában a betűszerinti dogmatismus szaktanitásával és minden merev formulákkal. Jézus példája szeriDt, tanítsátok a gyermekeket, h<jgy saját bűnös szivöket megismerjék, az istent és felebarátaikat szeressék, az igazságot keressék és szelíden, becsületesen éljenek, akkor az iskola a keresztyén szellem és élet valóságos ültetvényévé lesz.