Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-28 / 9. szám

És minél gazdagabb és nemesebb erkölcsi gyümölcsöt fog teremteni a vallástanítás az iskolában, annál háladatosabbak lesznek az egyház és az állam az elvetett jó magért (309)". Csak e töredékes idézetből is minden elfogulatlan beláthatja, hogv Schenkel a debreceni figyelmező orthodox irányától legalább is áll oly távol, mint Heidelberg Rómától. És ámbár az idézett folyóirat XII. füzetében az 573. és 590. lapon Schenkel a csodák és a valódi „Istenember" mellett mint tanúbizonyság említtetik, mégis tényleg egész iránya messzire eitér az igazhitűek irányától, és a haladó theologusok táborában erősen lobogtatja fi kitűzött zászlót. Csak kívánandó, hogy eszméi minél szélesebb körben valósuljanak, és az egyházat a művelődés haladásával kiengeszteljék. In hoc signo vinces. Wéber Samu. BELFÖLD. Az „egyházi rendszer" átvizsgálására egyházJcerületileg kiküldött bizottságnak folytatólagos gyűléséről a dunántúli ev. egyházkerületben. (4-ik közlemény.) Majd két havi időköz után febr. 10. és 11-én az egyházi rendszer átvizsgálására kiküldött egyházkerületi bizottság újra összeült Pápán, hogy munkáját befejezvén, küldetésének eleget tegyen. A revisiot „A lelkészi hivatal teendői és kö telességeivel kezdte meg. E téren a következő főbb módosítások fogadtattak el: I. A tanokra nézve (jobb talán : az igehirdetésre nézve ?). 1. A mi a szokásos perikopákat illeti ezek jövőre is meghagyatnak, de mellettök a lelkész szabadon választhat más alapigét is a sz. írásból egyházi beszédeihez. Eddig csak „néha" volt megengedve — „a körülményekhez képest". Azt mondhatná valaki: Még ez eljárás sem egészen szabadelvű ! El kellett volna a perikopákat végkép törleni, s az alapige megválasztásában egészen szabadjára ereszteni a lelkészeket. E nézetet nem oszthatom két okból. Először ott áll velünk szemben a gyülekezet. Annyira megszokta ismert perikopáinkat, hogy azoknak évenkénti fölelevenitósét megkívánja. Ily körülmények közt azt tartom : lassan menj tovább érsz! Csak lassankint szoktathatjuk a népet hozzá, hogy szabad textusból is lehet épületes prédikációt tartani. Minden más erőltetett eljárás ha nem is mindenütt, a legtöbb helyen r e a ct i o t szülne. Pedig nem ez a cél. A másik ok: Nem minden lelkész tudná megválasztani, vagy sok időbe kerülne neki az alkalmas helyek kiválasztása, különösen hogy idő- és alkalomszerűek legyenek. Mindnyájan tudjuk, hogy midőn szabad textusból indulunk ki, minők halotti beszédeink, még a leggyakorlottabb lelkésznek is az alkalmas ige feltalálása nagy gondjába kerül. Hátha ezt minden vasárnap kellene gyakorolnia ? Csak a lelkész terhét nehezitenők, a helyett hogy könnyítettünk volna rajta. Én nem vagyok azon nézet vallója, hogy az egy és ugyanazon tárgygval való gyakori foglalkozás sem képes az egészet végkép kimeríteni. Sőt azt hiszem, hogy minél szorgalmasabb bányász kutat a gazdag erekben, aunál előbb végez kincseinek kiszedésével, ugy hogy utóvégre nincs mit keresnie. Azonban még is a föntebbi okokból ragaszkodom a perikopák megtartásához. Csak egy óhajom volna: hogy nézessenek újra át, s a gyöngébb tartalmú evangyéliumok magvasabbakkal cseréltessenek föl. Meglehet, hogy a kerületi gyűlés a bizottság véleménye nyomán idáig is elmegy. 2. Az eddigi rendszer nem csak megtűrte, de követelte, hogy a hol a délesti könyörgések hétköznap szokásban vannak, ott megtartassanak. A bizottság ezeket mindenütt beszüntetendőknek véleményezi. Mondanom sem kell, hogy épen a nevelés érdekében, tudván, hogy faluhelyeken az ily alkalomnál az iskolatanitó is igénybe vétetik. Mennyit mulasztana a gyermekek körül, ha még ide is elvonatnék tőlök. Azután meg : ha a hívek lelki épülésére szolgálna ! De ugy tudom, hogy a legtöbb esetben lelkész és tanitó csak magok vaunak jelen. Nekünk pedig nem opus o p e r a t u m kell, hanem oly istenitisztelet, melyet a hívek buzgó részvéte tesz kedvessé. 3. A régi rendszer ráparancsol a lelkészekre, hogy egyházi beszédeiket „betéve mondják." Ugyan kérem : van-e erre szükség ? A hol pedig szükség volna e parancsra, célt érnek-e vele ? „Mindenki magának áll avagy esik." Már maga a kifejezés is mutatja, hogy nem lelkészek számára szóló parancs az ilyen intézkedés. Gyermekeknek igen, azokhoz illő e gyermekes kifejezésü instruciio, de nem komoly egyházi férfiakhoz. Jól járt el tehát a bizottság, midőn ezt egyszerűen elvetette. II. A Jceresztségre nézve. Kevés uj intézkedés javaltatik ; a nevezetesebb változtatások ezek : 1. Hogy a szülésznő, vagy más keresztyén által rendesen végrehajtott keresztelés, nem ismétlendő, ünnepélyesen meg sem is erősítendő. Eedig ez utóbbi történt Csak egyszerűen anyakönyvezendő. Mert vagy keresztség vagy nem a szükségből történt keresztelés is. Ha az, fölösleges a megtrősités ; ha nem, vétkes visszaélés annak gyakorlata. De mivel evangyeliomunk alapján ezt minden keresztyén érvényesen gyakorolhatja, nem marad fönn számunkra egyéb eljárás, mint a melyet a bizottság inaugurált. 1. A törvénytelen gyermeknek ha apja jelentkezik, a lelkész v e g y e j e g y z é k b e. Ez volt az eddigi utasítás a lelkészekhez a rendszer alapján.