Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-28 / 9. szám

még ahhoz is mi csak idegenektől kölcsön vett észszel szólhatunk, Csodálatos, mondhatni megdöbbentő jelenség, hogy a magyar genius e legrútabb arculcsapása épen Debrecenből indult ki. Még inkább megdöbbentő, hogy amire máig semmiféle üdvös eszme nem vihette a „Figyelmező" szerkesztőjét, értem az Önökkel közös cselekvésre való szorosb szövetkezést, azt rövid idő alatt eszközölte az a tapasztalat, hogy Önök készek őt az ellenünk folytatott dicstelen s ereplésben gyámolítani. Mert nem elég, hogy a polémia iránt folyvást undort fitogtatva, ötödik éve már hogy tisztán ós kizárólag ellenünk folytatandó piszkolódás végett lapot tart fen: most még Önökkel szövetkezve kérlelhetetlen gyűlöletét lehetőleg egyetemessé is akarja tenni, hogy a visszavonás undok bűne ne legyen ezentúl egyéni, ha'iem párt szerinti. Valóban nagynak kell azon üdvösségnek lennie, melyet híveinek az orthodoxia ígér, hogy el tudja felejtetni velük azt a léleksivárságot, melyet az általa ápolt, határt nem ismerő féktelen gyűlölet a másnézetüek iránt támaszt. Ha eszem nem tiltana az észtagadó vallásnézetektőJ, szivem fellázadna az engesztelhetlek gyűlölet érzelmei ellen, melyek, azok kíséretében tenyésznek. Ezekből láthatja, tisztelt collega! hogy nem annyira a hitnézetek külömbsége az, ami bennünket egymástól elválaszt, mint inkább, mondhatnám, egyedül azon szűkkeblű kizárólagosság, mely egészen u?y mint az ultramontanismus, az embert az örök igazság ellenségének állítja, mihelyt azt nem azon szempontból, vagy nem azon alakban fórja fel, melyben ő vallja. S hagyján, ha Önök működését rideg álláspontjukon amiz erények díszítenék, melyek más országokban az orthodoxia kíséretében találhatók; ha az ész törvényszékétől, hol Önöknek örökkón vesztett pörük lesz, a szív nemes sugallataihoz fölebbeznének ; ha scholastikai aprólékos kérdések feszege -tése helyett keresztyéni kölcsönös szeretetre, belinissioi működésre buzdítanának; ha az ínséggel küzködő, elesett egyházak érdekében a szentek közösségét sürgetnék; szóval: ha a skót szabid egyházból Önök mm a ködös theologiát, mely nem nekünk való, akarnák hozzánk átültetni, hanem azoknak nagyszerű egyházi életét! Ám lépjenek e térre, a keresztyén szeretet I erére, és tapasztalni fogják, hogy mi háttérbe szorítva II nbeli differentiáikat, örömest nyujtunk baráti segédkezet Ö jöknek az üdvös működésre. Addig is tán okosabb dolgot tennénk, ha egymásnak bókét hagyunk; Öuök minket excommunicálni, mi meg Önök excommunicáló tehetetlenségét nevetségessé tenni megszűnnénk. Isten Önökkel. BALLAGI MOH. TÁRCA. Könyvismertetés. „ Christenhtum und Kirche im Einklang mit der Gultur entwickelung von Prof. dr. Dániel Schenkel." A ki a debreceni figyelmező m. ó. XII. füzetét olvasta, és a prot. theologia különféle irányai folől nincs kellőleg tájékozva, könnyen azon gondolatra jöhetett, hogy a modern tudományos iránynak nincsenek többé hívei, hogy a kik előbb e mellett harcoltak is, most mindannyian zászlóikat elhagyva, a Figyelmező-féle orthodoxia táborába tértek át. Álla mférfiak mint Bunsen és Lord Byron, költők mint Gőthe, természettudósok mint Humboldt V., Liebig, Agassiz és Hyrtl, bölcsészek mint Kant, Fichte, Schelling és Herbart, theologusok mint Schleiermacher, Ullman. de Wette, Baur és Schenkel, ugy idéztetnek, mintha érveikkel a Debreceni Figyelmező igazhifüséget lehetne támogatni. Eltekintve talán egyes, az összefüggésből kiszakított, és más értelemben magyarázott mondatoktól, könnyen beláthatja minden gondolkodó, mily széles ós mély Ur tátong a nevezett férfiak egész meggyőződése, és a Figyelmező iránya között. Ezt bővebben bizonyítani gon. dolom nem is szükséges. Csak Schenkel álláspontját jellemezendjiik bővebben, mert ő reá még leginkább hivatkoznak igazhitüink, de hogy mily méltatlanul, és hogy a nagyhírű heidelbergi tudós a szabadelvű és tudományos theologiának, valamint a haladó keresztyénségnek mily bátor s hatalmas szószólója, csak fenncimzett müve tartalmából is könnyen beláthatjuk. Az egész könyv két szakaszból áll. Az elsőben a szerző különösen a vallás- és sz. Írásról értekezik. Hogy minő szellemben, im közlünk tájékoztatóul néhány tételt: „Vallással bírni, nem más, mint lelkiismerettel birni (15)". „Gondolkodjatok, higyjetek, és cselekedjetek