Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-02-21 / 8. szám
ő személyébe 11 van az egész egyház lényege kifejezve ; ezóta minden más papság ezen teljesség kifolyásaként tűnik fel, minden püspök csak egy részecskéje a pápának, s a mint nem lehet a részt az egész nélkül képzelni, ép ugy nem a püspököt a pápától különszakadtam Ezen egy azonban át van hatva azon tudattól, hogy ő azon egyetlen pont, mely által a föld az éghez kapcsoltatik. Mily mélyen látja maga alatt ezen egy a világot, s mily következetesek az afféle jogigéayek, a minők még nem régiben is azon általánosan ismert levélváltások közben a német császárral szemben is hangoztattak! Uralkodás, ez azon egyetlen szó, melyben egy ily teljessége a hatalomnak nyilatkozhatok ; uralkodás a lelkiismeretek felett, uralkodás a testek felett, uralkodás minden felett, mi kivü lőtte létezik! Mely uralmat ha egész kiterjedésében, ugy a mint ezt elméletben a következetesség kivánná, ha nem követeli is a pápa a gyakorlati életben a maga számára, de ez a feltüntetett álláspontból csak önkénytes önkorlátozásként, a körülmónyekhez való a kalmazkodásként tűnik fel. Ezen vizsgálódásaink eredményét eme tételben fejezhetjük ki: Egy oly egyház, mely a papság fogalmára van alapitva, elvileg az önállóságra törekvö államokkal békében soha nem ólhet. (t ég* következik.) FARKAS JÓZSEF. Lőtávolon kívül. Nincsen kénytlmesebb helyzet, mint biztos helyről szemlélni két ellenséges hadsereg csatározásait ; lőtávolon kivöl, hova nem hat el a bomba és röpkedő gránát. Nem csak kényelmes, de sok élvezettel kínálkozó is e helyzet. Látni az apróbb terveket, a nagyobb szerű összerobbanásokat, a nélkül hogy a csaták iszonyainak közvetlen szemlélete szomorú érzelmekre hangolná a humánus szívet. T. szerkesztő ur engedelmével ily biztos-helyről akarok pár igénytelen észrevételt tenni azon szellemi csatározásra, mely napjainkban a szokottnál élénkebb szint kezd magára ölteni a prot. irodalom mezején ! Tudott dolog, hogy két tekintélyes tábor áll egymással szemközt, az „orthodoxok" és a „reformeru -ek tábora. A küzdelem foly! Helyesen ! A küzdelem életet jelez, a fegyverek méltók egymáshoz: a tudomány fegyverei. Az érdek nagy: határbolygatás egyrészről; erkölcsi birtokhá borítás másrészről. Tudjuk, hogy a régi mesgyét bolygatni mindig veszedelmes, kígyókra találhat az ember. Krisztus is ezt tette, s halállal lakolt érte. Az ősiség puha kényelmének emberei álmos szemekkel várják az idők ujhodását, midőn azonban látják, hogy „több kettőnél", hatalmasan védik érdekeiket. Minden idők története igazolja ezt ; maga Krisztus, ki uj ábrázatot adott a világnak, uj erkölcsi világrendet állított fel az elavultak lomjain, utána mindazok, kik megértve az idők jeleit, küzdöttek a folyvást fejlődő emberiség szent érdekei mellett, egészeu a legújabb kor szabad fejlődésének zászlóvivőjéig, csalhatatlanul igazolják sokszor fájdalmas, de mindig lelkesítő példákkal azt, hogy a régi mesgyét bolygatni veszedelmes. Körvonalozzuk röviden egyiknek és másiknak is álláspontját. Lássuk először is azokat, kik mint a megütött méhkas zúdultak fel ós zajongnak folyvást a határ bolygatás miatt. Az „orthodoxok" (én is ezen általánosan elfogadott szót használom) álláspontját ismerheti miid az, ki a „hiszek egy"-et a protestáns egyház confessioit isa.eri; ugyanazon alapon állanak, melyen álltak a reformátorok, de a világért se oly szabad gondolkodással, mint ők. Hiszik az ördögöt, poklot, csudákat stb. morthiszen napról napra, időről időre prédikálják azokat; vagy nem hiszik és mégis tanítják, ekkor pedig képmutatók és farizeusok. Hogy mit hisznek még, olvassa meg a ki tudni akarja a debreceni theologiai tanári kar vallás tételét, megfogja majd ismerni abból! Szegény theologus ifjak ! Nem irigylem sorsotokat. Az orthodox előtt az irás józan s cáfolhatatlanul érvelő kritikája semmi, sőt talán veszélyes tan ; „anathema sit"! A „teljes szentírás istentől iblettetett" tehát az ótestamentom is. Jól van ! De mit mondanak a tudomány felfedezéseire, melyek kézzel fogható adatokkal cáfolják meg Mózes időszámlálását ? Mit mondanak azon okmányokra, melyek sok ezredévekkel Mózes időszámlálása előtt már társadalmat alkotó népekre mutatnak ? Mit mondanak azon a keresztyén világnézettel össze nem egyeztethető ó testamentomi példákra, melyek még az erkölcsiségre nézve is káros befolyásuak, ha az isteni kijelentés bélyegét sütik reájok ? Nekiek vagy kárhoztatniok kell a tudományt, átckbnllát szerkeszteniük ellene, vagy el kell ismeruiök, hogy a tudomány a protestantismusnak gyermeke. Első esetben következetesek maradnak, s akkor bátran bemutathatják hódolatukat Rómának, utóbbi esetben következetlenségbe esnek s álláspontjuk tarthatatlan. Felfogásom szerint a tudomány prot. ozempontból nem szolgája a vallásnak, hanem gyermeke, — ha ugy tetszik: testvére. Karöltve kell haladniok, s egyesült erővel végezni minden jót, és ekkor nincs okunk rettegni attól, mert a keresztyénség valódi elveit semmi józan tudomány sem ingathatja meg, de letépte már is, és lefogja tépni róla (a vallásról) mindazt, mit a rövidlátásu emberek aggattak reá.
