Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-14 / 7. szám

millió Gil ezer forintra rug, melynek kamataiból az 1870-dik évben 126 személy nyert segélyt. Ezenkivül a föld minden tájékán vannak misszionáriusai, kik a keresztyén eszméket, Jézus szeretet-vallását terjesztik kimondhatatlan buzgósággal, s hogy mekkora súlyt fektetnek ezekre a missziókra, mutatja a tény, hogy e célra 1870-ben több gyült össze 500 ezer forintnál, nem is emlitve azt a temérdek összeget, melyet a belmisszióra fordítanak. Röviden fölemlítem általános tételekben az 1870. évben gyűjtött összeget: 1. Papfizetési alap. . . 132,245 ] 2. Építési alap . . . 53,336 | 3. Gyülekezeti alap . . 132,329 } 4. Misszió és nevelés . . 79,301 I 5. Különfélék .... 30,409 I = 427,920 font, ami 4 millió 276 ezer 200 forintot tesz a mi pénzünk szerint. Pedig ezen egyház tagjai aránylag a szegényebb sorsúak közé tartoznak. S ha elmondanám, hogy a gazdagabbak mit áldoznak, félek, hogy el sem hinnék hallgatóim . . . BELFÖLD. Ki tehát az erdélyi ref. egyházi és iskolai javak ^tulajdonosa % (Folyt, és vége.) Yenio nunc . . ,! J. Y. szerint, senkinek se jutott eszébe jogtalannak nevezni az állapotot, hogy az 50-es években a Kolozsvártt levő theol. seminarium költségei az enyedi tanoda jövedelmeiből fedeztettek, s más tanodák is segélyt nyertek. Erre én azt állitám, hogy a nagy magyar birodalomban már régebben is eszébe jutott az okos embereknek, hogy jogtalan az az állapot, miszerint az enyedi tanoda jövedelmeiből más tanintézetek szükségeit is fedezzék. Például hoztam fel az 1855-iki Budapesti Hírlapban megjelent cikkeket s Török Jánost. Erre a szakértő J. V. figyelmeztet, hogy nem nagyra viszem a dolgomat a ref. egyház előtt, ha Török Jánoshoz folyamodom argumentumért ezen kérdésben. Hallott valamit J. V. arról, hogy Török János a politikában conservativ-clericalis volt, s azt hiszi most a jámbor, szakértő jogász létSre, hogy roppantul denunciál engem a ref. status előtt, ha kikürtöli, hogy kálomista tanár létemre egy magánjogi s közmiveltségi kérdésben az 1855-iki Hírlapból idézek s Török Jánost emlegetem. Pedig J. Y. is tudhatná szakértő jogász létére, hogy Török János csak 1860 óta foglalt conservativ állást, s hogy a clericalis és helytelenül az ultramontán nevet azért kapta, mert pártjának egy részét a magas clerus tette. De 1855-ben még sem politikai pártok nem voltak, sem Törők J. nem volt clericalis vagy ulramontán. Török János akkor ugy volt ismeretes mint szabadelvű ember, s mindvégig jó hazafinak s erős magyarnak tartotta mindenki. Ezek ismeretes dolgok. De J. V.-nak tudnia kell, hogy Török J. kitűnő journalista volt, s hogy a „Hírlap" nem egy a „Hirnök"-kel ; tudnia kellene, hogy a Hírlapba tekintélyes erdélyi kálomista embeiek irtak az enyedi tanoda ügyében — olyan emberek, a kiket leonem ex ungve, minden szakértő felismerhet. Ez a denunciatio tehát „ignotos fallit, notis est derisui." J. Y. ugy látszik azt is elhitetné a maga híveivel, hogy ha egy kálvinista tanár arra hivatkoznék, hogy a Copernicus bolygó-rendszerét a pápa is elismerte, az a tanár már clericalis érzelmű. De a ref. egyházat egyetemesebb nézpontok vezetik Ítéleteiben. Hiszem, hogy azt is megbocsátaná nekem J. V. ellenére, ha Lonkayhoz folyamodnám argumentumért épen kálomista álláspontom védelmére. Esetet tudok felhozni, hogy ref. tanár akkor se jött gyanúba egyházunk előtt, midőn hírlapok dicsérték meg nyíltan clericalis politikájáért. Bocsánatot kell kérnem Jenei Victor úrtól ezen indiseretióórt, de J, V. úrral szemben reá kellett hivatkoznom, mert tudom, hogy ő J. V. előtt megdönthetlen tekintély ! Ezekre én is csak azt mondom, a mit J. V. nekem mondottt Eötvös után, hogy „igen nyomorult ember az, a ki midőn hazája ügyeihez szól, saját érdekeit tartja szem előtt; de valóban alig jobb az, a ki a legfontosabb okok nélkül ily aljasságot valakiről feltesz" stb. Dr. Kolozsvári és J. Y. a vita alatt levő egyházjogi kérdésben oly fennen hivatkoznak velem szembe a maguk szakértelmökre, mintha ők találták volna fel a tudományt, No de dr. Kolozsvári legalább föltalálta a célt a természetben. „Egyházi javaink jogi természete" cimű c kkében (Erdélyi prot. Közlöny 1874—22 sz) azt mondja, h gy mivel a testületekben s igy az egyházban is a cél van „eszmeileg personificálva" : ehhez volna köthető a vagyonjogi képesség s a birtokolt javak tulajdonjoga. De ő a célt nem fogadja el jogi személynek, mert „a cél magában is objectiv dolog". Erre én azt állítottam, hogy a cél magábau nem objectiv dolog és a természetben nem szemlélhető a tudományos értelemben vett cél. Ezen állítás felett dr. Kolozsvári S. gondolkozik . . . s végre kigondolja, hogy a cél mihelyt az alany kitűzte, már . . . láthatatlan dologgá változott. (L. az Erdélyi pr. Közlöny 1874-ik 47-ik számát.) Ezen kérdésben dr. Kolozsvárihoz a filosofushoz van egy pár szavam. Nem az a kérdés itt, hogy az alany által kitűzött cél ránézve objectummá vált-e vagy nem, s még az sem, hogy rajta kivül mások törekvésének tárgya-e az vagy sem. A kérdés az, hogy 1. van-e a természetben cél ? 2. objectiv dolog-e a czél magában véve, a mint dr. Kolozsvári mondja ? Yan-e tehát a természetben objectiv cél ? A tudomány az én tudtomra még csak odáig jutott, hogy a jelenségek közt látható összefüggésből az okoza-