Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-14 / 7. szám

tosság törvényét állította meg. De hát a mi a természetben mint ok és okozat jelenkezik: az egyszersmind cél és eszköz gyanánt nézhető-e ? Maga a tudomány soha sem nézi annak, mert nem foglalkozik annak bebizonyításával, hogy a természetben és embertől íüggetlenül előforduló jelenségek egy gondolkodó és akaró lény által célzottá k-e vagy nem ! A cél és célszerűség a természetben vallásos-erkölcsi lényünk postulatuma. A gondolkodó és akaró embernek már céljai vannak, melyeket saját szellemében erkölcsi minősége szerint alkot magának. Ezen célok az ö törekvéseinek benne lakó eszményképei. Minő objectivitással bírnak már ezen célok ? Van-e reális lételök, vagy csak ideális léteilel birnak ? Ezen kérdésekre a metaphysika felel meg és nem a jogtan. Anynyit azonban a jogásznak is tudnia kell, ha segédtudománya a philosophia, hogy a cél olyan személyes és dologi léteilel nem bir, hogy jogok alanyává lehessen, hanem mint a személy erkölcsi minőségének koronkint ismertető jellege, elismerést szerez számára az állam részéről. Ha egyesek céljait ezerek teszik is saját céljaikká, azon célok mindig subjectiv eszmények maradnak, mert minden egyén saját egyéni minősége szerint fogja fel és itéli meg azokat. Semmi tárgyilagos, az egyéntől független ismertető jelleggel nem birnak, még anynyira se, mint az ugy nevezett theoremák, melyeknek igazsága legalább intellectualis alapokon bizonyítható. De hát a dr. Kolozsvári által felhozott krisztusi célt is nem az egyónek subjectiv erkölcsi minősége szerint fogták-e fel különböző korokban ? Ha már a tárgy felett gondolkodni akar dr. K. inkább azon törje fejét, hogy valyon a madár azért repül e, mert szárnya van, vagy azért van szárnya, hogy repüljön ? Ez találóbb mint az ő adomája a madár ige vagy főnév voltáról. S közönségesen ezt szokták feladni leckéül az olyan philosophusoknak, a kik nem tudják felfogni a cél mivoltát. A mig ezen kérdésre meg nem felel dr. Kolozsvári: addig nem hiszem el, hogy neki segédtudománya volna a philosophia s „delectálom* magam nem az én bölcseségem mélysége, hanem az ő jámborsága felett, a ki azt hiszi, hogy engem a cél kérdésében derekasan megvert. És most még egyszer szóljunk a dologhoz : ki tehát az erdélyi ref. egyházi és iskolai javak tulajdonosa ? Dr. K. S. az emiitett lapok 47-ik számában felszólít engem, hogy legyek őszinte s feleljek arra, hogy az 1791. 55. erdélyi törvénycikk nem a vallásfelekezetekről szól-e? Lehet-e annak szavaiból és értelméből az egyes egyházak és tanodák független teljes tulajdonjogát a birtokukban és használatukban álló vagyonokra nézve leszármaztatni ? Tehát őszinte leszek, s csak erre a kérdésre felelek neki. D. Kolozsvári szerint a mi egyházunkban a tulajdonjog az egyházi vagyon felett az egyetemet, az universitást illeti. Azt a kérdést kockáztatom ón már most: quidest universitas ? vagy inkább : ubi est universitas ? Hol van az az egyetemes egyház, a mely Erdélyben a ref. községi és tanodai javaknak tulajdonosa lehetne ? Tegyük fel, hogy jelenleg a mostani területen fekvő erdélyi ref. egyházkerület a tulajdonos testület. Hátha a szilágyszolnoki tractus ma már célszerűnek tartaná a tiszántúli superintendentiához csatlakozni ? Ugy tudom hogy ama tractus a jelen század elején csatlakozott a mi egyházkerületünkhöz azon feltétel alatt, hogy a mikor a partium az anyaországhoz visszacsatoltatik : a tractus is viszszatér a tiszántúli superintendentiához — világosan azért, hogy egyházi kormánya is azon országban legyen, a melynek politikai kormánya alatt él. A paríium helyett egész Erdély csatlakozott az anyaállamhoz, s igy superálva van az a kérdés, hogy a szilágyszolnoki tractus Erdélyben maradjon-e, vagy egy magyarországi kerülethez csatlakozzék. De azért még nem enyészett el azon joga, hogy az erdélyi egyházkerülettől elszakadjon. Nem ismerek olyan országos vagy országul elismert törvényt, a mely megtiltaná a ref. egyházközségeknek és tractusoknak, hogy uj egyházi társulatokat alkossanak, vagy egyik társulat tagjai a másik társulathoz csatlakozzanak közigazgatási tekintetben. Hiszen az erdélyi ev. ref. egyházkerület is különböző időkben különböző terjedelmű volt. 1564 után az erdélyi reformáltak ugyanazon egyházkormány alatt folytatták egyházi életüket a felső tiszai s tiszántúli ref. községekkel, s a szathmárnémeti zsinaton 1645-ban együtt akották az ismeretes Canouokat. Az 1682 iki zsinaton már csak a szoros értelemben vett Erdély ref. egyházi testületeit látjuk megjelenni. Mi ennek az oka ? Az, hogy csak eddig terjedt az erdélyi egyetemes ref. egyház, a meddig az erdélyi fejedelem souverainjoga ! De protestáns értelemben egyetemes egyház nincs is in concreto. Hanem vannak különböző államok területén alakult egyházi társulatok. Erdélyben még a Luther követői sem alkottak mindig egy társulatot. 1556 óta a lutheránus magyar egyházak magyar superintendens alatt állottak, a szászoknak pedig szász super;ntendensök volt. De ugyan Erdélyben 1862 ig ref. egyházközségek tartoztak közigazgatási tekintetben az erdélyi luth. egyházkerülethez, s luth. egyházközségek állottak 1848-ig a ref. egyházkerület igazgatása alatt. Ma az erdélyi csángó községek el akarnak szakadni az erdélyi luth. egyházkerülettől, s csatlakozni fognáaak a tiszai ágostai egyházkerülethez. Kíváncsi vagyok rá, hogyan gátolja meg az elszakadást az erd. luth. status ? S hogyan érvéuyesiti tulajdonjogát a csángók egyházi vagyonára az elszakadás esetében ? Hátha a szil.- szolnoki tractus itt hagy minket (quod Deus avertat) hogyan érvényesítjük állított tulajdonjogunkat a sok szép parochialis fekvőkre, a melyek azon tractus terühtén feküsznek ? Bizonyára magukkal viszik azokat a tractusbeli községek, mint tulajdonukat, mert ők is hozták át a mi egyházunk kormánya alá. Igaz, hogy azon községi javak a tiszántúli superintendentia kebelében is ref. egyházi javak maradnak, de mi befolyása lehet akkor a mi egyházkerü-14