Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-14 / 7. szám

gyermekeit és cselédjeit a templomban hallott szent igékből és egyházi beszédből, végül pedig buzgó imával zárja be az Urnák nagy napját. Csak azt jegyzem még meg, hogy vasárnapon kivül egy héten legfölebb kétszer van köztemplomozás, de a házi imádkozás nem marad el sem este, sem reggel." A vasárnap meginnepléséhez tartozik az is, hogy pósták, távírdák zárva vannak; a vasutak, gőzhajók nem közlekednek: például Edinburgh és Glasgow (glaszgó) között, mely utóbbi egyike a világ legélénkebb kereskedő városainak, hétszázezer lakossal — vasárnap csak kétszer közlekedik a vasút: kora reggel és este, holott köznapokon minden félórában lehet egyik városból a másikba menni. A Klájd (Clyde) folyó mellett, mely Glasgowba vezeti a világ minden tájáról a nagy kereskedő hajókat — másfél hóuapig laktam, s ez idő alatt vasárnap egyetlen egyszer sem láttam hajót föl vagy lemenni, holott más napokon egész raja a hajóknak lepte el e kis folyót. Továbbá vasárnap senkisem megy látogatóba és nem is fogad el látogatást, csak is olyaüokét, kik idegen nemzetből valók. Hát ha csúf, zivataros idő van, akkor is mennek templomba ? Igen, mert szerintük soha sincs rosz idő templomba menni — még ha fél órát kellene is gyalogolni. A vasárnap szigorú meginnepléséhez tartozik az is, hogy ekkor semmiféle nyilvános vagy házi mulatságnak nincs helye, és ezt ők oly természetesnek találják, mint a nappal és éjszaka váltakozását. Ilyen a skót vallásosság, vallásos élet egyik oldala. Ennek a vallásos buzgóságnak hatása meglátszik a skót társadalmi élet minden rétegén ós minden viszonyában, meglátszik még a politikai élet mezején is. De mégis van egy tér, van egy nagy hatalom, melyet nem tud leigázni, mely ép ugy uralkodik, mint ő, — s ez á női divat, mely megy ott is a maga utján, azaz hogy jön Parisból, s bármilyen furcsa és észszerűtlen legyen is, legott meghonosul. Ha oly nyelven tudnék is szólani, mint az angyalok, még sem tudnám elbeszélni azt a kimondhatatlan sokféle alakú hajviselést, amit ott szerencsém volt látni a fiatal és kevésbé fiatal hölgyeknél. Hát aztán mi itt miért okoskodnáuk, miért zúgolódnánk annak szeszélyei fölött? ! Soh se bántsuk, hisz némileg ez is segiti az ipar fejlődését, s nem egy munkás embernek ad kenyeret. De mily sokat tesznek az istenfélő skótok a szegénység, nyomor enyhítésére — melyek ott néha irtóztató alakban állanak elő — beszéljenek azok a kegyes nőkből és férfiakból alakult jótékony egyletek, melyeknek tagjai rendszeresen látogatják a nyomorult, erkölcstelenségbe sülyedt férfiakat és nőket, lelkesedve beszélnek nekik arról a szép, ismeretlen világról, melyben Jézus uralkodik, uralkodó társai a szeretet, igazság és eréoy; de nemcsak beszélnek, hanem segítik is őket munkával, élelmi szerekkel, ruházattal, ritkán pénzzel. Végső szükség esetében a város valamelyik más részében fogadnak lakást számukra, hogy kiragadhassák ama bűzhödt légkörből, a mely testöket és leiköket megrontja, tönkreteszi. Gyermekeiket árvaházakban helyezik el és taníttatják; a tehetséget — ha fölfedezik, nem hagyják megsemmisülni, hanem módot nyújtanak neki, hogy tovább tanulhasson. Hány derék polgárt adnak ezáltal az államnak, mennyire nevelik a szellemi tőkét, közértelmiséget, alig lehet szóval megmondani. Pedig a skót nép nagyon kemény nyakú, s alapjában durva, rideg természetű, de ezek az angyalok nem riadnak viszsza a veszélyes akadályoktól, nem csüggednek, ha késik munkálkodásuk és könyörgésük üdvös sikere, mert néha 4—5 évi fáradhatatlan kitartásuk meghozza a boldogító eredményt, s milyen nagy öröm van ilyenkor izrael igaz seregében, hogy íme egy elveszettnek látszott lelket mentettek meg a kárhozattól, egy tékozló fiút vezettek vissza az apai hajlékba, az emberiség jó attyának hajlékába. A vallásosság fokozza a munkások szorgalmát és erejét. Jól tudják ezt a gyárosok, s épen ezért a templomot egyszerre építik a gyárral. Egy papir-gyárosnál voltam valami két hétig, s ez a többek között egyszer igy szólott hozzám: lássa Mister Nagy, ezt a templomot én építettem, s mondhatom önnek, hogy gazdagabban gyümölcsöző tőkém nincs, mint ez. Munkásaim szorgalmasok, becsületesek, mindenik tud írni és olvasni, némelyik a vasárnapi iskolában tanit is ; épen ezért 500-nak elég 3—4 felügyelő; mig más helyen, hol nincs templom, minden száz mellé 5 6 felügyelő kell, ki őket folytonosan serkentse a munkára, ezért aztán dacosak, kihívók, elégületlenek, ha szigorúan megkívánják tőlük a munkát ; sőt ha megfenyítik hanyagságukért, boszuállók, zajongók, lázongók, legtöbb része részeges, korhely : vasárnap megissza, amit a héten át keres, s e miatt a család örökös szükséget szenved. Ő maga a sok ivás miatt elgyengül, elbetegesedik, s ekkor vagy irgalmatlanul el kell kergetni mint haszontalan Daplopót — s válik belőle, s tán gyermekiből is rabló, gyilkos, tolvaj, a társadalom viperája ; vagy pedig több költségbe kerül, mint az envimek közül 5—10 jó munkás. Ennek, azt hiszem, nem kell bővebb magyarázat. Mit tehet végre a vallásos buzgóság, hadd mondjam el statisztikai adatokkal, számokkal. Fentebb emiilettem, hogy 1843-ban volt az utolsó szakadás, s ebből alakult az úgynevezett free church, magyarul „szabad egyház", a mi csak azt jelenti, hogy az egyház nem áll az állam pártfogása alatt. Midőn a szakadás történt, nem volt egyetlen templomuk, egyetlen iskolájuk, s annak a 474 papnak nem volt egyháza. És most ? ! Hihetetlen, de számok, tények felelnek. 1870. március első napjáig 98 millió 942 ezer forintot gyűjtött össze az az egyház, melynek most sincs egy millió a népessége. Ezalatt a 27 év alatt a hazában épített 950 templomot, gyűjtött és tentart egy oly alapot, miből minden papja 1500 forint fizetést húz. Alapított és fentart 603 iskolát 632 tanítóval, kik 64 ezernél több gyereket oktatnak; felszerelt és mindennel ellátott három theologiai intézetet; tanárainak 4—5 ezer forint jövedelmet adva, a szegény de jó tanuló theologusok között évenkint 20 ezer forint ösztöndijt oszt ki. A papok és tanárok Özvegyei és árvái számára gyűjtött alap egy