Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-14 / 7. szám

Ezeket szükségesnek tartottam előre bdcsátani, mielőtt felolvasásom tulajdonképi tárgyára lérnék, hogy t. i. minő befolyása van a vallásosságnak a skót társadalmi és családi életre. Miben uyilatkozik tehát a vallásosság a skótoknál ? Mindenek felett .a köz istenitiszteletek látogatásában, abban hogy szorgalmasan eljárnak templomba. Hadd beszéljen most helyettem egy levél, melyet künu létem alkalmával a közvetlen hatás befolyása alatt irtam. „December hóval ellepett, de hoz karácsony innepet" — ha jól emlékszem igy szól egy gyermekvers. Azonban nyilvánvaló, hogy ez a vers főleg magyar gyermekek számára készült: mert itt nem is lepett el hóval, nem is hozott karácsony innepet, abból az egyszerű okból, mert itt nincs karácsony sem másféle innepe a kálvinistáknak a vasárnapon kivül. Hanem ezt aztán oly szigorúan megiuneplik, megszentelik, mint a zsidók a szombat napot, s rendesen szent szombatnak (holy Sabbath) nevezik. Megszűnik ezen napon minden élő lény a munkától — kivéve a főzőket — néhol még ezek is megszüunek minden közmunkától, s mindenki egyedül lelki üdvösségére gondol. Boltok, mészárszékek, s másféle nyilvános közhelyek, még a kaszinófélék is egészuap zárva vannak. Egyetlen közhely van nyitva — a templom. Mig más napokon már kora reggel dörömböznek a kocsik, kiabálnak a tej és haláruló asszonyok, s megjelen a le vélhordó a szokásos „post" kiáltással: vasárnap" minden csendes, mintha a város ki volna halva. Ez a mély csend tart háromnegyed tizenegy óráig, mikor egyszerre megkondulnak a város minden részében a harangok, az utcák mintegy varázsütésre megnépesülnek siető emberekkel, s a szerint, amint különböző egyházhoz tartoznak, különböző irányban, de egy cél felé tartanak, s e cél a templom. És a templomok mindig tele vannak, mert itt senkisem tartja magát — mint nálunk szokás — nem tartja, mondom, oly míveltnek, hogy ne érezné szükségét könyörögni istenhez erőért, bátorságért, kitartásért, és hogy szégyenlenó — mint nálunk a magukat mivelteknek és felvilágosultaknak képzel ők — hálákat mondani a vett áldásokért. Nem ! itt a legmiveltebb, legképzettebb ember sem jutott a cultura oly magas fokára, hogy nélkülözni tudna egy fölényt, s hogy képes lenne ahoz hálával nem járulni. Lám, mégis csak mivelc nép vagyunk mi, mi elébb állunk, mint ezek a bolondok, hiszen mi templom nélkül is jól megvagyunk, vagy talán még jobban, mint ezek a bigott skótok. Nem idölopás-e két három órát vesztegelni egy helyen munka nélkül?! Nem jobb volna-e e helyett dolog után látni, hiszen munkálkodás által dicsérjük igazán az istent. No hiszen mondja csak ezután valaki, hogy amívelt országok uszályát mi hordozzuk, majd megmutatjuk mi, kik a miveltség uszályhordói: azok ott a tenger-parton, kik még most is, a felvilágosult 19-ik század második felében — elég együgyűek temlomba járni, bűnbánó szivvel imádkozni, s elég hátra vannak, át nem látni, hogy a templom csak a miveletlen nép számára való, mely elég tudatlan és vak hinni a papok hazugságait, haszontalan eszédeit. Valóban! ? S milyen kevés kell igy a műveltséghez : ne higyj istent, ne járj templomba, nevesd ki a papot, gúnyold vallásos embertársaidat, s mi veit ember vagy. Ez a miveltség nagy titka, s a józan ész hitvallása. Nem sok, könnyen elérhető, s nagy számú híveket szerezhet magának, mert mindenfélő oktalan állat polgára lehet az ilyen mivelt országnak. De elhagyom, nagyon fáj az ilyen húrok pengetése, annyival inkább, mert igaz hangot ad. Jerünk inkább vegyüljünk a skótok közé, s menjünk el velük a templomba, mely télen mindig fűtve van, s a lehető kényelmes ülőhelyek kínálkoznak számunkra. De siessünk ám, mert különben mindenki elhágy; annyira kívánkoznak isten házába, mint szarvas a szép, hives patakra. A templomban mindenkinek rendes helye van, melyet kibérel ; az ebből begyűlt jövedelem és a perselypénz képezi az egyházi adót — a legnemesebb adót, mert jószántából, jó szivvel adja mindenki — a legutolsó szegény embertől a leggazdagabb tőzsérig. A perselyek, illetőleg gyűjtő-tálak a templom pitvarában vannak létéve, s nincs a templomba menő nép között egyetlen egy lélek is, ki legalább fél penit — 2% krajcárt ne tenne belé, mig a jobb módúak 2 — 3—4 sőt vannak, kik 10 —15 forintot is adnak egyszerre. A persely pedig minden vasárnap kétszer van k téve. Ha idegenek mennek a templomba, azoknak az egyhá fihoz kell fordulni helyért, ki a legszívesebben vezeti őket olyan helyre, mely épen ily célra van fentartva. Templomukban nincs orgona, meit azt még most is az ördög lantjának tartják. De annál lélekemelőbb hallani az éneket, midőn a pap kijelölése után a kántor rákezdi: megzendül ekkor a magasztos zsoltár kivétel nélkül minden ajkon; a legmagasabb rangú úrinő ép oly buzgóan énekel, mint a legszegényebb napszámosnő, s a legöregebb ember ép, ugy mint a legkisebb gyermek. Oh milyen meglepő, s egyszersmind felemelő ez a közéneklés, mintha a menynyei karok öszhangzó dicsénekét hallaná az ember: dicséret és dicsőség mennyben istennek. Ha jól tudom, nálunk az urinők szégyenlik énekelni; no de ez is a miveltséghez tartozik, s ki ne szeretne míveltnek látszani. Az éneklés után következik egy nagyon hosszú könyörgés, a mely nem annyira szép, mint megadólag bűnbánó ; ezután jőnek az isteni tisztelet többi részei, melyek midőn mind elvégeztettek, megvan d. u. 1 óra. Egy órától kettőig otthon ül az ember, s olvas e szent innepnaphoz illő vallásos könyveket. Két órakor í,miét templomba megy, honnan 4 órakor jön ki, s akkor ebédel. Néhol 2 helyett 7 órakor van a második isteni tisztelet, s ha csak nem beteg, mindenki buzgóan gyakorolja. Megjegyzendő, hogy a templomban minden embernek van bibliája, s midőn a pap felolvassa a prédikáció alapjául fölvett szent igéket, mindenki utána keres saját bibliájában. Ha a templomozásnak vége van, következik este a házi istentisztelet, családi ájtatosság, mert vasárnap mindenki otthon marad, s a család — beleértve a cselédeket is - összegyűl és vasárnapi olvasmányok olvasása és hallgatásával van elfoglalva. Emellett a családfő katekhizálja