Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-02-14 / 7. szám
TÁRCA. Könyvismertetés. A vallásosság befolyása a társadalmi életre Skóciában. Irta s a kecskeméti protestáns fióJcegylet 1874. clec. 20-án tartott közgyűlésében felolvasta Nagy Ferenc reform, lyc. tanár. Kiadja a kecskeméti prot. fiókegylet. Ezen kis, összesen 19 lapra terjedő dolgozat kiadását célszeiünek találta a kecskeméti prot. fiókegylet közgyűlése, „hogy — mint az előszóban mondja — azok is, a kik ott jelen nem voltak, olvashassák, s az abban foglaltak felett elmélkedhessenek", mert habár nem osztja is mindenben skót testvéreink nézetét, s azok eljárását mi magyarok, ha akarnók sem követhetnők mindenben, „mindazonáltal igen nagy tanulságul, buzdításul, lelkesítőül szolgálhatnak azok minekünk, kik vallásunkat, egyházunkat szeretjük, s a haladás lobogója alatt, a protestantismus dicső elveiért, azoknak érvényesítéséért, terjedéseért, az isten országáért, — melyet Krisztus alapított — végleheletüukig munkálkodni legszentebb törekvésünknek ismerjük." Ugyanezen okok késztetnek bennünket, hogy mi viszont e dolgozatot szélesebb körben ismertessük, és pedig önnön maga á.tal, közölvén belőle egyes részeket, melyek míg egyfelől lélekemelő s tanúságos olvasmányul szolgálandnak t. olvasóinknak, másrészről tájékozást nyújtanak gyakorlatilag a protestáns egylet szelleme, törekvései munkássági iránya felől, és kézzel foghatólag cáfolják meg az afféle badar beszédet, minőkkel az evang. prot. lap közelebbi számában is találkozánk, melyben p. o. az 55-ik lapon azt olvassuk: „E párt — az úgynevezett szabad szellemű párt — sírásója a vallás°sságnak, és a jó erkölcs sem terjed, és nem erősödik általa." A kinek szemei vaunak és látni akar, lássa és hallgassa meg im mit akár maga a főegylet, akár a fiókegyletek cselekesznek, és nem fog efféle kárhoztató szavakat hangoztatni. De beszéljen maga e dolgozat szerzője, ki az általa előadottakat pár évi figyelmes szemlélés és tapasztalás alapján adta elő : ki önnön maga látta, tapasztalta, hogy az őszinte vallásos hit és buzgóság hova képes felemelni, megnemetíteni valamely népet. A társadalmi élet — igy kezdi könyvecskénk — egészséges anyagi és szellemi fejlődésére még az úgynevezett felvilágosult 19-dik században is egyik legfontosabb tényező a vallás, mely az embernek ép oly mulhatlan életszüksége, mint a mindennapi kenyér. A vallás az ember születésével lépett a világba, s merem állítani, hogy mig ermber él a földön, nem is enyészik el soha. Ez a legbensőbb lelki érzet, melynek alapja erőtlenségünk, kicsinységünk, gyarlóságunk beismerésében fekszik szemben egy mindenható erővel. Természetesen igy a vallás a legegyénibb dolog' a világon, s az emberek természete, erkölcsi érzete és miveltsége szerint a legkülönfélébb lehet, ugy hogy méltán el lehet mondani ; milyen az ember, olyan a vallása, minél durvább, mivelétlenebb valaki, vallása is aunál anyagibb ; miuél miveltebb: annál tisztább, annál szellemibb. Azonban a vallás mindaddig, mig i'y benső érzet marad, csak is az illető egyén lelkületére, s életére bír befolyással, de közvetlen hatással nem lehet sem az emberiségre általában, sem arra a társas körre, melyben él és működik. Nyilvánulnia kell tehát a vallásos érzetnek egy vagy más alakban, s ezen nyilvánulása után szerez magának híveket, követőket, kik az igy nyilvánított, hirdetett eszméket magukéinak vallják, azokra esküsznek, azokat hiszik, még pedig rendszerént oly erősen, hogy egy mustármagnyi ilyen hit hegyeket képes elmozdítani helyükből. Igaz ugyan, hogy minden emberben megvan a függés-érzet egy főbb lénytől, de nem mindenik — mondhatnám igen kevés tudja eszméit elfogadható alakba önteni. Ezek a vallásalapítók, kik a história tanúsága sz rént a legnagyobb szellemi és erkölcsi forradalmat idézték elő a társadalmakban, s az emberek erkölcsi életének egészen uj irányt adtak. Főleg, ha a keresztyén vallás isteni mesterének föllépésére gondoluuk, lehetetlen egy perczig is kétségbe vonni azt a mély hatást, mit a vallás a társadalom mindsn rétegére, a társasélet minden viszonyára s az egyes ember minden cselekvésére gyakorol. De bármilyen nemes a vallásos eszme, bármilyen benső az érzet, melyből fakad, rendesen sokat veszít mélységéből, bensőségóből és tisztaságából azok kezeiben, kik vagy tudatlanságból yagy önérdekből szegődnek zászlója alá, midőn a később jövők — távolabb esvén a kristály tiszta forrástól, elveikhez, anyagi érdekeikhez igyekeznek idomitani az eredeti alakot, s a sok változtatás, egymásnak ellentmondó alakítás után oda viszik a dolgot, hogy az eredeti fenségből alig marad egy szemei nyi kis részecske, s alig van va! aki, aki lelkesedni tudna érte. Ilyenkor aztán nincs más mód, mint erőszakkal — anyagi és erkölcsi kényszerrel tolni rá a mások nyakára; erőszakkal fenyegetéssel hitetni el oly dolgokat másokkal, amiket ők maguk sem hisznek ; külső fénynyel, üres, érthetetlen szóhalmazzal takarni el a helyet a hivő lelkek előtt, mit az eszme isteni fenségéből vesztett miattok. Egy pillantás a keresztyén vallás terjedésére, s meg van fejtve, amit mondottam. Mi az eredménye az ily eljárásnak, minő hatása van a népekre és egyes emberekre: bő felvilágosítást adnak a máglyák, vérpadok, gályák, börtönök ós kinzó eszközök, melyek a szeretet helyébe léptek, mint a szeretet, béke és alázatosság vallásának terjesztői, és az illetők szerint egyedüli megoltalmazol. . .
