Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-27 / 52. szám

már maga az, hogy vannak közlönyeink, melyekben bajainkat elpanaszolhatjuk, ós nincs senki, a ki panaszaink közzétételében bennünket akadályozna, legyenek a panaszok akár az államkormány, akár az egykor uralkodó egyház, avagy önnön magunk, önnön egyházi, iskolai hatóságaink ellen intézve : már ez maga, apáink helyzetéből tekintve, elérhetlennek látszott boldogság. S maga az a sok panasz is, melyek mindanyian az egyházi életünk üterén tett orvosi tapogatások eredményeként tűnnek fel, erős zálogul szolgál a javulásra. Még erősebb zálogul szolgálnak pedig azon örvendetes mozzanatok, melyek csak a lefolyt évfolyama alatt is felmerültek. Csak (gy futó pillanatot ha ki vet a mai szánunkhoz csatolt Tartalomjegyzékre, az látni fogja, hogy egyházunk treiben uj vír pzseg, vagy a hol a régi vér lüktet is még, de gyorsabban, nagyobb erővel, A haladás, a tökéletesedés elve s ösztöne felébredt pgész hazai egyházunkban. Erezzük, hogy a ki nem halad, az elmarad s az idők kerekei által agyontiportatik. Nem egyöntetű, nem öszhangzó ugyan e haladás; reárivalgunk ugyan egymásra, bogy miért oly rohamosan ? majd a másik : hogy miért oly lassan ? de azért haladunk, és a protestántismus akkor életelemében van, mikor a bilincsektől megszabadulva, fejlődésében, tevékenységében nem gá tol tátik. És ezt az időt im megértük, ós erősen hiszszük, hogy e szabadabb idők egyházunknak javára válanduak. Ehittől áthatottan reményijük és kérjük: Adjon Isten sok boldog uj évet! ISKOLAÜGY. A t.-sz.-mártoni gymnasium ügye. (Vége.) Ezek után a magyarhoni ev. egyházegyetem, mely 1869-ben „örömmel vette ezen gymnásium" alakulásának hirét, 1874-ben pedig, bizony nem örömest, hanem ugy a maga, mint az állam iránti kötelességből rendelte el a vizsgálatot, csak kettőt tehet: Vagy azt mondja ki: nem vagy enyém, — nem ismerlek; — nevemet felhasználtad — eltiltalak ettől ezutánra; — visszaveszem a „magyar nemzeti intézet" alapitványait és a tanépületet, mely még T.-Sz.-Mártonban is elidegenithetlenül az ón tulajdonom ; vagy azt mondja ki: eddig nem voltál az, ezután enyém leszesz ; hogy ha nevem, hitvallásom, jótékonyságom, jogom tetszett eddig, tessék neked ezutánra szervezetem is : egyház, esperesség, kerület ! vegyétek át; szervezzétek, kormányozzátok azt az én szabályaim értelmében. Első esetben, mint magán gymnásiumot a nm. m. k. cultusminiísteriumnak kiadja, hogy ez a törvény értelmében bánjék el vele ; utóbbi esetben pedig, az alapítási okmányt, mely sem egyháiilag, sem államilag nem érvényes, a mennyiben az sem az egyik, sem a másik legfőbb hatóságnak megerősitós végett bemutatja máig sem lett, figyelmen kivül hagyva, az ezen tauodára, jóhiszemüleg mint „ev. egyházi gymnásiumra" tett alapítványokat átveszi, a gymnásiumot T.-Sz.-Mártonban beszünteti, s e helyett egy más gymnásiumot állit. Hol és miből ? Ez az egyetem teendője. Ezen utóbbi módot hozta javaslatba a bizottság ezekben és ekként: Mivel a t.-sz.-mártoni gymnásium nem adta nyilvános jeleit azon szellemnek, melylyel e hazában kell a nemzedéket a tudományok és ismeretek csarnokán keresztül a hazafiság szentélyébe elvezetni, hogy ott felbuzdulva lelkesedést tanuljon a haza szent ügyei iránt; mivel a t.-sz.-máitoni egyház akkor, mikor beltelkét, a turóci ev. esperesség, akkor, mikor a tanépületet, ezen elidegenithetlen egyházi vagyont, az egyházon kivül álló „kegyuraság" vagyonához telekkönyvileg átkebeleztette, s ezen íellil még a „magyar nemzeti intézet" alapitványait is, az alapitók megkérdeztetóse nélkül, az első alapitás céljaival ellenkező ezen tanintézet tulajdonába bocsátotta, tette pedig ezt akként, hogy a természetes és törvényes főbb hatósági felügyeleti jog alkalmazása helyett, a 220 tag és szavazatból álló patronatusban 12, mondd tizenkét szavazatot kötött ki magának, oly, egyházunk történetében példátlan, tényt követett el, mely a tulajdonsértés és jogfeladással egy; mivel ugy az ev. egyházegyetem, mint a magyar állam közös érdekeinek sokkal megfelelőbb, hogy ha azon tanintézeteknek száma, melyeknek az általános tudományerkölcsi szempontokon kivül még különös magyar nemzeti hivatásuk is van (mely nem lehet egyéb, mint a más ajkú és nemzetiségű sxülők gyermekeinek magyar nemzti szellemben, tehát a haza szerető és nasznos polgáraivá képzése) szaporodik, mintha azok kevesbitése vagy épen már meg is semmisítése által, egyrészt a nemzetiségi elégedetlenség és torzsalkodásnak enged korlátlan tért, másrészt, a fajrokon nemzetek más irányú és szellemű tanodáiba mintegy kényszeríti őket, s ez által idegen, talán ellenséges iránynak enged, a jobbra ós rosszabbra egyiránt kész ifjú keblekre hathatós és maradandó befolyást; mivel végül a n.-rőcei és zniói gymnásiumok beszüntetésével, de különben is hazánk felső részén, Pozsony, Kézsmárk, Rozsnyó, Selmec végpontok közti nagy területen, ev. tanintézet nincsen, ilyenre pedig a fent elősorolt okoknál fogva is már égető szükség van: a t. sz. mártoni algymnásiumot akként átalakítandónak véleményezi, hogy az