Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-01 / 44. szám

vallás, az egyház az emb'riség felvirágozása, jóléte iránti érdek vezérli, nem ártalmasak, mi ezekben az emberiség józan fejlődésének mind megannnyi lépcsőit látjuk. A ha.cosok idővel kidőlnek, a heves versengések megszűnnek, ós uz emberiség egy fokkal előbbre haladott. A cikázó villámok egymás ntán kialszanak, az egymásnak viszhangot adó, egetrázó mennydörgések lassankint elnémulnak, s e közben a levegő megtisztult, az áldásos eső megtermékenyítő a talajt. Különösen nekünk magyarhoni protestánsoknak, kik oly hosszú időn át némán, tótlenül, elzártan, libiliucselten szemléltük külföldi testvéreinknek sokszor ugyan epés, szenvedélyes, magas hullámokat vető, de mindannyiszor az igazság hajtó erejét, s a józan haladás, felvilágosultság elemeit magokban rejtő küzdelmeit, — nekünk épen nem szabad fel-dnünk, hogy october 31-dike, ós az erre köve1

k^ ző évtizedek mozgalmas napjai nem vógezték b^hane n csak megindították a küzdelmeket. Azok a kiemelkedő alakok, kik ama küzdelmekben vezérszerepet játszottak, híven teljesítették a reájuk néző nagy munkát, de nem oldották s nem oldhatták meg az unokákra várakozó feladatokat. Emlékezzünk meg hálával s a kegyelet érzetével eltelten a reformatio kezdő pontjának emlékünnepén azon kor nagy férfiainak századokra kiható érdemeiről, de egyszersmind hozzuk újból ós újból emlékünkbe, hogy még ma is megvannak mindazon ellenségek — ha talán némileg változtatott alakban, — melyek dlen ama nevezetes october 31-ikón a harc megiiidittatott, s hogy azok ellenében nekünk is ép ugy szükséges teljes erőnkkel s egész lelkesültsógünkkel harcolnunk, mint a mikópen harcolának nagy nevü elődeink. Vagyis más szóval, elevenítjük fel emlékezetünkben s véssük be abba maradandólag azon kétségtelen igazságot, mit Szász Károly a magyar protest. egylet közelebbi közgyűlésén igy fejezett ki: „neféljünk hinni, s ha kell ki is mr-ndani, hogy a XVI. századi reformatio nem volt az utolsó a ke r< sztyénsóg körében ; vagy jobban mondva, hogy az nem fejeződött be a hitvallások megpecsótelésével és aláírásával, hanem folytonosan tart, s kell, hogy tartson, ós valahányszor elaludt, mindig visszaesésre ébredt föl. Ne tartsuk tiszteletlenségnek dicső emlékű reformátoraink iránt, ha azt hiszszük ós valljuk, hogy a bátran és nemesen megkezdett munkát nem végezték be, hanem utódaikra s minden nemzedékekre hagyták annak következetes tovább vitelét. Ők megfordulnának sírjaikban, ha tudnák, hogy mi, fél reértve őket, megállapodtunk az általok nyitott uton ; sértené őket, a helyett hogy dicsőítené : ha ugy esküdnénk reájok mint a ró naiak a pápi szavára, s csalhatatlannak tartauók a mit kimondottak, ós azt tennők fel rólok, hogy mint Pilátus azzal akartak minden további vitának véget vetni: a mit megírtam, megírtam Jő-e még egy Luther., a ki uj thesiseket szegezzen a templom ajtajára? jő-e uj Kálvin, a ki uj várost és egyházat ahpitsm? nem tudjuk. De nem is forradalomtól várjuk az egyház megújítását; annak folytonosnak kell lennie, s abban a náloknál sokkal kisobb, de szintoly őszinte kutatók mindenikének lehet része. Dolgozzunk ezen, őszintén, buzgón, hittel teljesen. S ha kell jön' egy uj reformatiónak, készítsük elő azt szerényen, de kitartóan, mig az isten férfiakat támaszt arra a teljes időben ; vagy ha nem kell jőuie: azért csak haladjunk folytonosan, megállapodás nélkül. A protestantísmus az ólét és haladás." F VRKAS JÓZSEF. ISKOLAÜGY. Iskolai értesítők. 27) A soproni cv. egyházkerületi lyceum tudósitványa. Közzé teszi Petrik János Jakab, e. é. igazgató Nem akarjuk az olvasót ismétlésekkel fárasztani, nem akarjuk a soproni lyceum igazgatóságát a közönség színe előtt figyelmeztetni olyan mulasztásokra, amelyekre már egyszer általunk figyelmeztetve lőn; hanem egyszerűen constatáljuk, miszerint ez értesítőben mindazon hiányok megvannak, melyeket a tavalyiban kiemeltünk. Magára vessen a t. igazgatóság, ha ily hiányok mellett jelen ismertetésenk sem az ő várokozásuknak, sem a közönség igényeinek, — mely — Ka nem csalódunk — az iskolai értesítők ismertetései számára nyitott rovatunkban az egyes prot tanintézetek egy-egy évi történetének, viszonyainak, állásának hü rajzát óhajtja nyermi, — nem felel meg. A soproni bölcsészeti- theologiai intézetben és gymnasiumban 14 tanár működött. Mennyi működött külön-külön a theologián, mennyi a gymnasiumban — ezt nem a mi feladatunk kiszámítani. A gyűjtemények közül csak a lyceumi nagy könyvtárról, az ifjúsági magyar és német s a theologiai könyvtárakról van szó a jelentésben; dehogy léteznek-e még ezeken kivül egyéb gyűjtemények, s hogy az elősoroltak hány kötet könyvből állnak és hánynyal gyarapodtak a lefolyt évben, — e kérdésekre nem nyerünk feleletet. A jótétemények rovatából értesülünk arról, hogy 91*