Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-01 / 44. szám

még létézhetik, vagy legalább keletkezőben lehet egy természetrajzi muzeum is, mert erre többen adakoztak; — az ezen és egyéb iskolai célokra begyült adományok azonban összegezve nincsenek. A tanoda történetére vonatkozó adatok közül, — melyek nem tudjuk miféle logikai elv szerint az eddig emiitett, s az ezután említendő tápintézeti adatok közé vannak beékelve, — kiemelendők, hogy a lefolyt évben az iskolai bizottmány a lemondott Berzsenyi Miklós helyett uj elnököt nyert br. Prónay Dezső személyében; továbbá, hogy Bosszágh János s az elhunyt Lehr András helyébe Gombótz Miklós rendes tanárokká választattak. A tápintézetben 224 tanuló étkezett. A lápintézet részére begyült adományok összegezése elmaradt. A tanulók létszámának statistikai összeállítása botrányosan hanyag. Nem említve azon erős tévedést, hogy nemzetiség szerint az ifjúság az emiitett táblázatban belföldi és külföldire (?) van osztva, a számok hibásak, — már, hogy aztán e hibát a szerkesztő vagy a szedő tette-e, az a dologra nem tartozik. A tanév elején beirt tanulók száma 386 volt, ezek közül 15 magántanuló ; vallásra nézve 301 ág., 13 helv., 24 r. kath., 3 g. kel., 36 zsidó; nemzetiségre nézve (?) belföldi 380, külföldi 6 ; tápintézeti 194, dijpénzes 86. Ha már most összeszámítjuk az egy valláson levőket, 377 jön ki, holott az ifjúság létszáma a jelentés szerint 386 volt. Ez az egyik hiba. A másik az, hogy a tápintézetbe fölvettek száma 194-re van téve, holott a tápintézeti gondnok jelentése szerint, — mint fenebb mi is emiitők — ezeknek száma 224 volt. Két ilyen hiba egy rövid kis statistikai összeállításban épen elegendő arra, hogy ezen egész összeállítás hitelességét kétségbe vonjuk. A tanulók közt kiosztott ösztöndijak és egyéb segélyezések 4019 frt. 80 krra rúgtak. Az alapítványok száma, melyet a főtanodai igazgatóság kezel, 16. Végül ami az érettségi vizsgák eredményét illeti, a vizsgára 37 rendes- ós 1 magántanuló jelentkezett, s ezek közül 37 képesítve lett. 28 A bonyhádi ev. algymnasium értesítője. Ez értesítőben rövidsége dacára, elég részletesen és pontosan vannak följegyezve a szükséges adatok, melyek a gymnasium egy évi életének bű rajzát adják. A tanári kar, — melyben az a változás történt, hogy Lehr Albert és Lágler Sándor tanárok eltávoztak, — 5 tagból állt. A tanulók száma 81 volt, kik közül vallásra nézve ág. 36, helv. 9, r. kath. 20, g. kath. 1, zsidó 15, anyanyelvre nézve magyar 60, német 20, s s-trb 1, Az intézeti könyvtár 933 kötett könyvből áll. Nem sokára egy másik becses könyvtárnak lesz birtokában az intézet, mely könyvtárt a harmincas években a tolna-somogy-baranyai ev. esperessógbeli tanitók és jegyzők egylete alapított; miután azonban ez egylet föloszlott, könyvtárát a bonyhádi gymnasiumnak ajándékozta. A tápintézetben 50 ftnyi befizetés mellett az első félévben 18, a 2-dikban 9 tanuló nyert élelmezést. Ösztöndijakról, jutalmakról stb. az értesítőben nincs említés téve, kétségkívül azért, mert ilyenek nem is léteznek. 29) A selmeci ev. kerületi lyceum. értesítője. Közzé teszi Breznyik János, igazgatótanár. Ez értesítőnek főleg alakja ellen van kifogásunk, mely a takarékosság szempontjainak megfelelhet ugyan, de hátrányára van magának az értesitő áttekinthetőségének. Egy nagy iv papírra van összecsömöszölve annyi adat, amennyi — ha az egyes rovatok kellően lennének markírozva, s ha a szükséges táblázatok nem hiányoznának — egy jókora füzetet megtöltene. Különben e hibát, mely csakis a túlságos takarékoskodásból származhatott, kárpótolja az adatok pontossága A tanári kar 8 tanárból, 4 hitoktatóból s még néhány mellóktanárból állt. Könyvtárak : a közkönyvtár 4323 kötettel, a magyar önképzőkör könyvtára 3337 kötettel, a német könyvtár 1510, a tót 1030^ kötettel, s az összes könyvtárakban van 10200 kötet. A tápintézetben 115 növendék nyert élelmezést. Ösztöndij-alapitvány — saját számitásunk szerint 6 féle van; de hogy mennyivel segélyeztettek a tanulók ez alapítványokból, az a jelentésben nincs megemlítve. A kegyadományok szintén nincsenek összegezve. Ifjúsági egyletek : a magyar önképzőkör, a dalárda, önsegélyző-egylet, és a Gusztáv Adolf-féle gyámegylet, illetőleg bibliai egylet. Ez utóbbinak célja bibliák vásárlása szegényebb gyülekezetek részére, s szegény egyházak segélyezése. Ajánljuk ez egylet példáját az összes prot. tanulóifjúság figyelmébe. A tanulók száma 228 volt; a lyceumban 192, az előosztályban 28. A lyceumbeli tanulók, 4 ausztriait kivéve, mind belhoniak, helybeli 37, vidéki 155, nyilvános 190, magántanuló 2, vallás szerint ág. 127, helv. 21, r. kath. 40, zsidó 4. Érettségi vizsgára 17-en jelentkeztek, kik közül 2 visszalépett és 3 javításra utasíttatott. Az évi vizsgáé eredményét közölvén a jelentés készítője, azon tény constatálásánál, hogy a lyceumbeli összes tanulók közül 8-an osztályuk ismétlésére, 18-an pedig javításra lettek utasítva, megállapodik, s egy meglehetős hosszadalmas expectorációval ama tényre támaszkodva, azt igyekszik bebizonyítani, hogy nincs igazuk azon bölcseknek, kik az autonom prot. tanodák ellen kígyót békát kiáltanak, s azokra ráfogják, hogy boldogboldogtalant befogadnak kebelükbe, tanáraik megvesztegethetők stb. Különösen hangsúlyozza a jelentós, hogy a selmeci tanárokat nem lehet megvesztegetni már csak azért sem, mert ezek tanítványaiknak — saját elhatározásuk folytán — magánórákat nem adnak. Mindezek után önkénytelenül felkiált az olvasó, hogy hát tulajdonképen ki állította a selmeci jóhirnevü tanári karról, hogy az megvesztegethető, s hogy tulajdonképen mi szükség volt arra a védekezésre ? Ha gyanúsítani volna kedve az embernek, még könnyen arra a gondolatra jöhetne, hogy az egész csak azért volt, hogy érdemet akar formálni magának a tanári kar azon önzetlenségéért — mert az egyébnek valóban nem nevezhető, — hogy a magánórák adásáról s az ebből folyó jövedelemről lemondott, és ezt orbi et urbi ki akarta hirdetni oly formán, hogy a világ észre se vegye tulajdonképeni szándékukat, mely dicsesvésnek tűnhetnék fői. Talán ezért volt szükség a prot. tanárok megvesztegethetőségéről, a prot. iskolák roszaságáról szóló megjegyzésekre, hogy e tárgyakról aztán észrevétlenül át