Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-02-08 / 6. szám

hirdette a szószékről. „Én istenem válaszolt Láng, — de hát mit is tehetett volna akkor egyebet a szegény pap; ha nem hirdeti ki a magyarok rendeleteit, agyonlövik a magyarok; ha nem hirdeti ki az osztrákét, agyonlövi az osztrák." Székács ellen azonban olyan vád is volt, hogy a magyar kormány rendeletét nem csak kihirdette, hanem a közben egész tűzzel ráütött a kathedrára is. Igaz-e ez? kérdé a hadbiró. „Óh őrnagy ur az már szokása Székácsnak, hogy mikor beszél, rettentően dolgozik a kezével. Ha csak azt kérdezi is valakitől: hogy vagy ? már igy tesz ni !" S itt Lang magyarázatképen olyat csapott az őrnagy vállára, hogy az vállát még negyedóra múlva is tapogatta. * Gyászhír. Hoffer Antal gordisai lelkész folyó óv január 31-én váratlanul elköltözött az élők közül. Legyen áldott a boldogult emléke azok közt, kik őt szerették, becsülték és tiszl élték. Gyászhír. A tiszavezsenyi ref. egyháznak 38 év óta ritka szorgalmú tanitója, a tanitói pályán 44 évig működött Gáti János, élete 64-ik évében, neje után kilenc napra, január 14 kén elhunyt. A boldogult fia Imre szintén a tanitói pályán működik már 18 év óta, valamint neje is. * Gyászhír. Komárom város érdemes evang. lelkésze és esperese, Molnár Gábor, e hó l-jén 70 éves korában, s lelkipásztorkodásának 45-ik évében elhunyt. * Gyászhír. Kovarikk Károly, ev. hitjelölt hosszas sorvasztó betegség után 1874-dik évi jau. hó 19-én 25 éves korában, Pozsonyban jobblétre szenderült, E jeles képzettségű, tudománykedvelő ifjú halála egyházunkra nézve valóban érzékeny veszteség; mert a theol. tudományokban való jártassága, fáradhatlan munkássága, vasszorgalma, őszinte jó szive szép reményekre jogositá fel a boldogult ismerőit. Hűlt tetemei nagy közönség részvéte mellett jan. 21-én tétettek örök nyugalomra. Fájlalják elhunytát a boldogultnak az aggkor súlyos igája alatt görnyedező atyja, testvérei, pályatársai és számos ismerősei. Béke lengje porait. Pozsony, febr. 4. 1874. S. A ceglédi ev. egyház f. hó l-jén az elhunyt Zámolyi József helyére egyhangúlag T^örök József, pesti segédlelkészt, lapunk jeles munkatársát választá lelkészévé. Őszintén gratulálunk e választáshoz, mely ugy a ceglédiekre, mint Törökre nézve a legjobbnak mondható. Amazok egy képzett, fiatal erőt, buzgó papot, szeretetreméltó embert nyertek Törökben; ez pedig egy jó erkölcsű, müveit gyülekezet vezetésével lőn megbizva. Kölcsönös bizalom és szeretet legyen jelszava mindkét félnek s akkor nem lesz oka soha egyiknek sem megbánni az uj választást. IRODALOM. A „Tanáregyl. kíízlOnyé"-nek 4-dik füzete magjelent. Tartalma: A sikháromszögmértani tanitás módszeréhez. M a y e r J. A fővárosi egyetemünk kathedráján képviselt paedagogia s még valami. Schleininger A. Centralisatio a tanügy terén. Mártonfy. A tanuló ifjúság katonai és fegyvergyakorlatairól. Thales és a pyramisok megmérése. Dr. C s. K. Irodalom: Un*7 poéte théologicien: La religion romaine dans Virgilé. Par M. Gaston Boissier. N ó v y L. Programm-szemle. Károly Gy. H. Egyleti élet. Vegyesek. Melléklet. Az uj középtanodai tanterv. Rendeletek tára. Uj zenemüvek. Táborszky ós Parschnál megjelentek: Sans-souci. Gyors polka. Zongorára szerzé Deutsch Sándor. Ajánlva Németh Titusz urnák. Ára 50 kr. Követel tartozik. Rezgő polka. Zongorára szerzé Deutsch Sándor. Ajánlva Bergstein Miksa urnák-Ára 50 kr. NECROLOGOK. Lang Mihály, a pesti evang. német gyülekeze lelkésze s a budapesti evang. egyházmegye esperese, f. ó jan. 31-kén csendes halállal a jobblétre átszenderült. Született Pesten 1803. márc. 30-kán, elemi tanulmányait Pesten, a gymnasiumiakat Modorban, a theologiát Bécsben végezte. Egy-két évig [Modorban leánytanitó volt; 1832-ben a már hanyatló Kalchbrenner oldala mellé segédlelkészül hivatott meg, s annak 1835-ben történt halála után pesti rendes lelkészszó választatott, és igy összesen teljes 42 évig működött. Ő azon lelkészek közé tartozott, kik az egyházi közigazgatás terén működni soha sem vágytak, hanem minden erejöket gyülekezőtöknek szentelték. Lang Mihály e téren sok tekintetben a legpéldásabb papok egyike volt. 42 év leforgása alatt, mindent összevéve sem hozhatnánk össze három hónapot, melyet gyülekezetén kivül töltött volna. Lelkészi teendőiben pontos, lelkiismeretes, fáradhatatlan s összehalmozódott dolgai közt is mindig nyugodt kedélyű volt. Ugy látszik, hogy egész élete irányadója amaz elv vala: használni mindenkinek, nem ártani senkinek. Tiszta, átlátszó, nemes kebel, fellegtelen nyilt arc, melyből a becsület és Őszinteség beszélt, mely első találkozásra megnyerte számára a vele találkozó bizalmát. És ezen arc nem csalt, mert oly sziv tükre volt, melyről elmondhatók, hogy igaz vala és benne álnokság nem találtatott. A milyen érzékeny volt a sérelmek ellen, oly kész a megbocsátásra és feledésre. Ellenben minden szívesség, melyben részesült, mélyen bevésődött szivébe, ugy annyira, hogy jóltevői és barátai irányában hálásabb, ragaszkodóbb lélek az övénél alig gondolható. A vallási ós nemzetiségi felekezetesség korlátain túlemelkedett. Az 1838-ki árviz alkalmával a Terézvárosból menekülő zsidóknak ő nyitotta ki a templomot s midőn azt kérdezték tőle, hogy most már a minden zugaiban elfoglalt templomban hogyan tartsunk istentiszteletet, azt válaszolta : hisz, a mit velük tevénk, az is istentisztelet. A zsidó község akkor egy értékes ezüst serleggel ajándékozá meg, melyet ő híven megőrzött s szentségi edény gyanánt