Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-02-08 / 6. szám

élő szóval gyülekezetének hagyott. Minden a társadalmi válaszfalak s elvi összeütközésekből származó torzsalkodásnak ellensége volt s ekkor mint az evangyéliomi békesség embere, gyakran idézte: Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetségben kedves neki akárki, a ki őt féli és igazságot cselekeszik. Neki hit és nemzetiségi különbség nélkül Pesten sok barátja, sok tisztelője volt, mit temetése is igazolt, mert a templom be nem fogadhatá a tisztességtevőket, kik közt minden társadalmi réteg és irány fölösen képviselve volt. Nemzetiségét szerette, politikába nem avatkozott — de szive őszintén csüggött hazáján. E tulajdonaiért a nehéz időkből sokan áldják, ö birta az akkori különféle birák bizodalmát s azt az üldözöttek, vád alatt állók érdekében, ritka bölcseséggel, óvatossággal, tapintattal s ügyességgel használta íel. Kossuth gyermekeinek is ő volt hatóságilag megbízott gondnoka, mig azok a hazából atyjukhoz el nem utaztak. Sokan vannak, kiknek fejéről elháritá a hatalom kimért csapásait s köztük első sorban áll Székács ur, ki ezt hamvaihoz intézett bucsu-beszédében fel is emiitette. Egy szeretetreméltó, vagy mondjuk könnyen megbocsátható hibája volt, melynek keservesen megadta az árát. Ha valaki érzékenyen panaszlá előtte szorultságát, azonnal elvesztette lelke egyensúlyát és segíteni akart minden áron. Ha pedig a kérelmező épen olyan volt, kinek valaha iránta tanúsított szívességét tapasztalá: akkor ő ajándékozott, jót állott, adósságot csinált, csakhogy segíthessen; s azt, hogy megcsalák — azt ö nem hitte. Véres verejtékkel szerzett vagyona ily barátok révén ugy elkallódott, hogy nyugalomba léptét — mely a jövő május elején fogott volna kezdődni — nélkülözések közt kell vala töltenie, ha gyülekezete — Isten áldja meg érte — nagylelküleg nem biztosította volna jövendőjét. — Nő és gyermekek nem siratják őt, mert nem vala házas. De nem mondom város-, hanem országszerte számtalan sokan vannak, kik jótevő atyjokat siratják benne, a szó legnemesebb értelmében Sok hálátlanságot tapasztalt életében, de — nevezetes — hogyan tudta ő magát e miatt vigasztalni. „Annyi hálátlannal volt dolgom az életben, hogy itt ezen ujabb egy-kettő számba sem jöhet." Szólott felette uj tiszttársa S c h r a n z ur, Máté 20, 8. verséből fejtegetvén a hü munkás képét az Ur szőlejében és annak jutalmát. Beszéde ékes, meleg, hü, hozzá és a boldogulthoz méltó vala. Szerencsés gondolat volt tőle, hogy beszédét a boldogultnak azon négy sorával végzé, melyet ő a hivei által évek előtt hálából készített képe alá Íratott s mely igy hangzik: Wenn Ihr den Mann, der Euch das „Wort" verkündet In Eurer Mitte auf Érden nicht mehr flndet; Dann möget Ihr's in diesen Zügen lesen: Wie gat er Euch — wie lieb Ihr ihm gewesen ! Schranz ur beszéde után — a karének befejeztekor — Székács ur, harminchat éven keresztül pályatársa, az oltártól áldotta meg őt, hivei és maga nevében is. Maga nevében kiemelte „azon hű, őszinte, folytonosan meleg, semmi félreértés,semmi ármány által meg nem ingatott, utolsó lehelletéig tartó baráts ágot, melylyel iránta, neje és gyermekei iránt viseltetett s mely — ugy mond — évtizedekre terjedő közös pályájukon élete egyik legfőbb boldogsága volt." Következett az imádság, a végáldás ós a temető, hol kedves káplánja, Gretzmacher ur — betegsége alatt egyik leghívebb ápolója — tartotta az utolsó könyörgést. * F. hó 3 án végelgyengülés foiytán kimúlt. Tisztelendő Oertl Ferenc, néhai mezőberényi németajkú ev. lelkész Szarvason. A boldogult született M.-Berényben 1802 jul. 3-án, mint ugyan itt működött (néhai jubilált lelkész) Oertl Zachariás fia. 1853-ban hivataláról lemondott, s azóta családjával magányban vonultán Szarvason élt. Gyászolják özvegye, született Kollár Terézia, öt gyermeke, ezek között János, csengei ev, lelkész (Vasmegyében) unokái, sok rokona és barátja. A megboldogult azon ritka atyai szerencsében részesült, hogy hosszas életkora dacára nem érte az a szülői szivet legmélyebben sebző fájdalom, hogy gyermeke valamelyikét látta volna maga előtt sirba szálni. Réke poraival! M. Berény, Febr. 5. ADAKOZÁSOK. Adakozás. Az orosházi evang. Egyház egyik érdemes lelkészével Győry Vilmos úrral ez előtt pár hónappal találkozván, felkértük hogy sok gondjai dacára is ne feledkezzék meg e mi árvaházunkról, és gyülekezete körében igyekezzék leik észtársával együtt árváink javára némi segélyt gyűjteni. Az idők nehezek feleié lelkész ur, vidékünket, különösen helységünket erősen sujtá mind az idő mostoha keze, mind a halál pusztító angyala, — alig reményihetek sikert. De megkísértem — mondá — midőn elváltunk. A kísérlet megtörtént, s im örömmel közöljük az eredményt. Nem tulfényes ugyan az eredmény, tekintve a gyülekezet nagyságát, de eléggé meglepő, tekintve a mostoha körülményeket; s érdekes annyiból is e jegyzék, mert mutatja a kézség et, a buzgóságot, mutatja, hogy a kinek pénze nincs, ad abból amit adhat, ad egy darab hust, sódart, vagy amivel gondolja, hogy enyhíthet, az árvák sorsán. S z e r k. Az adakozók s adományok jegyzéke a következő: Doroghi Zsigmond füstölt hust és 10 kr. Szmedo János főzeléket és 10 kr. Nagy István 30 kr. Ifj. Harsányi Sándor 40 kr. Kunos Mihály 20 kr. Özv. Dénes Jánosné hust, főzeléket. Plenter Sára 40 kr. Tóth Györgyné főzeléket, hust és 10 kr. Dér Jánosné főzeléket, hust. Ifj. Székács József főzeléket, hust ós 20 kr. Sitkey Mihályné főzeléket, hust ós 10 kr. Rosta Ferenc főzeléket. Miszlai János hust. Egy istennél tudva lévő ker. asszony 20 kr. Csép,