Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-02-08 / 6. szám

Sir Thomas Chanabers parlamenti tag örömét fejezó ki a felett, hogy a polgári vallási szabadság harcban áll a pápai uralommal. 500 év óta alig volt pillanat, melyben nem lett volna szükség a római papság által elkövetett erőszak ellen küzdeni, sőt még az ellen is erőfeszítést kifejteni, hogy ne minden földbirtok kerüljön annak kezei közé. A korona jogai veszélyeztetve voltak és még mielőtt az „ultramontanismus" szó feltaláltatott volna, Anglia fölkelt ellene. Ha a császárok, királyok és elnökök helyt akarnának adni a pápa mostani követeléseinek, nem lennének egyebek, minta pápa egyszerű miniszterei. (Élénk tetszés ) A második resolutiót Whi stl e fejtette ki. Hangsulyozá íőleg, hogy valamennyi államban egy közös törekvés észlelhető, melynek célja gátat vetni a kath. papság befolyásának, mely esküdt ellensége minden haladásnak. E resolutiót Newdegate támogatta, rámutatva arra, hogy a jézsuitismus okozott minden politikai bonyodalmat s háborút a népek közt. A harmadik resolutiót sir Róbert Peel fejtette ki, főleg azon óhajának adván kifejezést, hogy Németország hatalma oly módon gyarapodjék, hogy képes legyen győzedelmeskedni a megkezdett harcban, és a német népnek, mely az igazság és elnézés erényeit egyesíti magában, biztosítsa a polgári és vallási szabadságot. Valamennyi szónok hangsúlyozta, hogy Angliának kötelessége a leghatározottabb ellenállást kifejteni az ultramontanismus merényleteivel szemben. Ledochovszky érseket, kinek törvényellenes intézkedéseiről s a porosz kormánynyal való dacolásáról apunkban többször tétetett mostanában említés, a héten Posenben a rendőr-igazgató elfogta, s hír szerint az Odera melletti Frankfurtba szállittatá. Utrechtből vett híreink szerint ahollandi theo-1 o g i a i facultások közelebb nagyon hihetőleg lényeges változtatásokon mennek keresztül. Jelesen a f. évi január elején a hollandi cultus minister egy, a tanügy ujjá szervezésére vonatkozó törvényjavaslatot terjesztett a törvényhozó testület elé, mely javaslat a többekközt a theol. facultások régóta kérdésben levő átalakításával is foglalkozik. A javaslat szerint a kérdéses facultás mindhárom egyetemen megbüntettetik, helyébe egy u. n. „vallástudományi facultás" állitatik fel. A tárgyak, melyek ezen facultásou előadatnak, a következők: 1. a vallások története ós vallásbölcsészet; 2. a dogmák története; 3. ó és uj«szöv. bevezetés ós critika és 4. ó és ujszöv. Írásmagyarázat." A theol. facultások fentartására eddig fordított összeg, évenkint mintegy 90,000 írt. átadatik a ref. egyháznak, melyből az egy vagy több lelkészképző seminariumot tart fenn. A javaslat minden oldalról örömmel fogadtatott, s mint remény lik, az keresztül is fog menni. Ugyancsak onnan irják, hogy ott az egyházi élet terén is élénk mozgalom uralkodik. Az orthodox és modern irány sehogy sem akar megférni az egy akolban s a súrlódás kezd mindinkább elviselhetlen lenni. A mult hét folyamán a modernek Amsterdámban tanácskoztak a felett, mikép volna ez elviselhetlen, s a vallási életre is annyira kártékony hatású ellenségeskedés megszüntethető. . Sokak véleménye szerint ennek csak végképeni különválás vethet véget, mig a többség nézete szerint ez ujabb bonyodalmakat idézne elő, s ennélfogva tanácsosabb az együtt maradás; hanem oda kell működni, hogy a vallásos meggyőződésnek és lelkiismereti szabadságnak minél tágasabb tér engedtessék. Ezen kérdés nem csupán a theologusokat s miveltebb köröket foglalkoztatja, hanem még a középosztályt is. I. Az Egyesült-Államok theologiai seminariamairöi *) Theologiai seminariumok, sa mellett még amerikaiak! Minden esetre elég két fontos körülmény, hogy döntő befolyással legyenek e lapok t. olvasói érdekeltségének fölkeltésére ; az elsőt illetőleg nem szükség megmondanom, miért; a másodikra nézve pedig legyen szabad csak azt megemlítenem, hogy ha a társadalmi egyes intézményeink megváltoztatása és átalakításánál, a parlamenttől az iskolapadok berendezéseig, oly kiváló tekintettel van több európai állam az amerika intézményekre: méltán tesszük vizsgálódásunk tárgyaivá a minket igen közelről érdeklő Egyesült-Államok theol. seminariumait; hiszen ott a népiskolák is még 1850. táján oly fokon állottak külső és belső berendezés tekintetében, hogy Európa legkitűnőbb országainak elsőrendű e nembeli iskolái nem mérkőzhettek az amerikai másodrendüekkel; **) s ha ez áll, mennyivel inkább felhívják figyelmünket ezen iskolákat betetőző theol. facultások, melyeket hazai intézeteinknél is újból berendezni és átalakítani a korkivánalom elutasithatlan követelményei közé tartozik. S most már minden további előljáró beszéd nélkül hozzá is foghatnék cikksorozatom megkezdéséhez ; de az itt-ott részemről teendő interpolatiokra való tekintetből szükségesnek látom megemlíteni, hogy azok nem voltak meg eredeti kutforrásomban : „The British and foreign Evangelical Review" (Britániai és külföldi evang. Szemle) hanem azok csak egyes, magában ártatlan, de jóakaratú megjegy — zések akarnak lenni; s e körülmény mentsen ki, a miért a t. olvasó figyelmét felvett tárgyamtól tgy-egy pillanatra elvonom. 1. Az egyes felekezetek éssectác seminariumainak száma.A baptistáknak van tizenhét, a presbyterianusoknak tizennégy; az egyesült presbyteriánusoknak négy ; az episcopális methodistáknak tiz ; al *) Ezen cikknek folytatását fogja képezni a II. szám ala tt közlendő „Scott theol. tanintézetek"; (The Divinity Halls in Scotland.) B—e I—n. **) Lásd „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 1873. évfoly. 232. oldal. B—e I—n. 12