Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-02-08 / 6. szám
l-l nap alatt más gyűlést hirdet és ez uj gyűlésen a hányan lesznek a tagok, annyin fognak határozni, tekintet nélkül arra, hogy csak a tagok x /4 -re határozhat. Az indítvány elfogadása s az épen most leirt határozatra valóban szükség volt; mivel a vidékről-kivált a lelkész-és tanitó egyleti tagok közül alig 5—6-ban jelentek meg. Pedig az ily feladatú egyletek ügyeinek előmozdítására azt hiszem, hogy főleg a lelkészek s tanítók vannak hivatva. Ne várjuk már mindig a sült galambot ; mert biz a zszáukba nem repül ; hacsak azt a fajunkat nagyon is híven jellemző ázsiai kényelmet le nem vetkezzük és utána nem nyulunk. Ugy tartom, hogy az eddig Írottak eléggé igazolják azt, miként ez egyletben már benne van a lét feltétele, a mag és a csira. És hogy ez a csira élet- és fejlődés képes, a felhozott mozzanatok azt is bizonyítják, ugy gondolom. Hazája és nemzete ellen vét, ki ily fejlődés-képes csirát a hideg közöny és részvétlenség leplével fedez be maga előtt s azt a csirát csenevészni, tíorvadni és elhalni engedi. Szebb és jobb jövendőt nap-nap után az egyletnek . Az ilyen egyletek szebb s jobb jövőjével derülhet csak hazánkra és nemzetünkre is az a jobb jövő, a melyért mindnyájan, minden nap imádkozunk, de melyért dolgoznunk, munkálkodnunk is kell még sokat és (mindnyájunknak. Ugy legyen ! Görömbei Péter.*) Külföldi egyház és iskola. Az angol népnek a római pápa és az ultrámontanismus iránti negyedfélszázados ellenszenve eléggé ismeretes, és így érthető, ha azon erélyes autipapistikus leveleket, beszédeket, intézkedéseket, melyek közelebb a német császár és Bismarck részéről megjelentek, illetőleg elmondattak, nagy rokonszenvvel fogadta az angol nép legnagyobb része, s azokra mintegy a csatornán túlról is viszhangot adandó, közelebb, vagyis január 27-én, Londonban nagy meetinget tartott. E meetingről egyik berlini lap a következő tudósítást hozta : „A St. James-Hallban mintegy 4 óra hosszig tartott meeting egy imával kezdődött, melyet Cadman hitszónok mondott ama szabadságok és kiváltságok fentartásaért, melyeknek Anglia örvend és mely azon kívánsággal végződött, hogy sikerüljön a német császárnak is kivívni arakat alattvalói számár. Ezután az elnök, Sir John Murray jelenté, hogy a világ minden részéből számtalan bizalmi felirat érkezett a meetinghez, nevezetesen a canterbury s yorki érsekektől, a parlament 337 tagjától, a különböző *) A mult számunkban 148. lapon felhozott ok mentsen ki bennünket ezen cikknek is későn közlése miatt. S z e r k. vallásfelekezetekhez tartozó 1200 paptól és 60 nagyobb vidéki városból. Lord Russel és Stanley leveleinek felolvasása után kijelenté az elnök, hogy a meeting czélja kettős. Egyfelől kifejezést kell adni ama rokonszenvnek, melyet az angol nép érez Németország iránt az ultramontanismus elleni harcz miatt, másfelől föl kell rázni Angliát is lethargikus szunyadásából és nyomatékos küzdelemre bírandó a legveszélyesebb ellenség ellen. A német császárnak a pápa levelére adott felülmulhatlan válasza nem csak Európa minden protestánsánál a legélénkebb helgyeslésre talált, hanem mint intelem au angol nemzet részére is nagyra becsülendő. (Viharos teíszés.) Tegyen tanúságot — ugy mond— a mai gyűlés arról, hogy legkülönbözöbb vallásfelekezetekhez és pártokhoz tartozó emberek, megfeledkezve a köztök levő különbeni véleménykülönbségekről, itt ősszeg) ültek, hogy azon czélban egyesüljenek, miszerint a pápának és a pápaság követőinek egy erélyes netovábbat! kell mondani. (Ismételt viharos tetszés.) Ezután a cauterburi decbant fejté ki az első resolutiót. Nem arról van szó — úgymond •— hogy azon pontok felett nyilatkozzunk, melyekben a katholikusok és protestánsok. mint vallási testületek egymástól különböznek ; a kaholikusok mostani követelései sokkal messzebb terjedők mint 40 évvel ezelőtt, midőn Angliában papságuk emancipációját követelték. A protestánsok korántsem akarják a katholikusok vallási szabadságát korlátozni, de jogukban áll ama szabadságra igényt tartani, melyet a katholikusok élveznek. E kérdésnél általában nem a vallásról van szó, hanem az állam minden polgárának ama kötelességéről, hogy a törvénynek és az alkotmánynak engedelmeskedjék. A meetingben résztvevők mint állampolgárok jelentek meg s nem a katholicismus, hanem az ultramontanismus ellen gyűltek össze, hogy rokonszenvüknek adjanak kifejezést Németország iránt, mely az ultramontanismns ellen folytat harczot. Vilmos császár kötelességét teljesiti, midőn alattvalóit jogaikban és lelkiismereti szabadságukban megoltalmazza. Az ultramontanismus lehetetlen, mert nem egyéb, mint absolut hatalomra való törekvés a pápának minden anyagi és szellemi ügyeiben. Mindent a pápának akarnak alávetni. Sőt a pápa most püspökei és papjai előbbi függetlensége árán saját hatalmát terjesztette ki. A római curia tulaj donképen csak jezsuitákból áll, kiknek nézetei és elvei diametralis ellentétben állanak a korszellemmel. Dr. Döllinger Münchenben szintén ultramontán volt azelőtt, de nem volt képes tovább haladni a jezsuiták által megkezdett uton, igy tettek vele sokan mások is, mint ez a németországi és svájczi vallási mozgalomból látszik, Vilmos császár és a birodalmi kancellár, Bismarck hg (viharos ^éljenzés) a német nép eszméi és érzelmeinek képviselői. A német püspökök nyakas ellenállást fejtenek ki velök szemben. Azonban a német császár oly hatalmas emberrel bir Bismarckban, hogy alattvalói jogainak megcsorbítását és német nemzet jövőjének koczkára tételét meg nem engedheti. Végre kivánja, hogy a Németországban megkezdett harcz jó sikerrel fejeztessék be.
