Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-20 / 51. szám

oly célból alapíttatott, hogy ai a tótajku ifjúságot tót nyelven tanitsa meg a tudományok és ismeretek elemeire, hallgatag azonban azért, hogy az általok nevelt ifjúság eleve korán sajátitsa el azt a türelmetlenséget, melyben ők oly nagyok ; azt az elégedetlenséget, melyben ők oly szívósak ; azon ábráudokat, melyekért ők oly sokat tudnak feláldozni ; azon nagy eszméket, melyek a magyar állam romjain feltámadó „nagy és dicső s z 1 áv i á h o z" füzvék ; oly helyen alapíttatott , hol a pátens idejében tót nemzetiségi és egyházi, (uálok mindig elválhatlan egy,) célok keresztülvitele tekintetében néhai Kuzmányi Károly volt patentalis superintendens személye körül gyakorta összegyülekeztek, hol a tót tudományos kart a maticát is fonták és felállították, hol a magyar hazafiak megbocsáthatlan indolenciája s mindig szétágazva működése következtében, most már a polgárság legnagyobb részét céljaiknak teljesen megnyerték. oly módon alapíttatott, hogy az egyrészt, meit az ev. egyház „magyarosító" befolyásától tartottak, ennek szervezetén kívül álljon, a tulajdon és kormányzási jog beleavatkozhatás nélkül övék legyen ; másrészt, mert szűk. ségök volt ezen ev. egyházra, hogy ezen „cég" alatt céljaikat biztosan elérhessék, ezen egyház körében áldozatkész rokonszenvet támaszszanak, és az alapítók, adakozók számát szaporíthassák, az „ev. egyházi" jelzőt csakugyan fel is vették, s az elmúlt 7 év sikerét, az ottani esperességi és kerületi tényezők kegyes engedelméből, tekintve, nem volt okuk ezt eddig megbánni; oly szervezetet nyert, melyben ezen gymnasium „kegyurasága," mint tulajdonos, fel és lefelé függetlenül kormányozza azt, ezen kegyurasági testületbe 100 vagy 50 frt. alapítvány lefizetése mellett mindazok, kiket a „kegyuraság" ilyenek gyanánt elfogad, kik tehát alkalmas eszközöknek lenni Ígérkeznek, beléphetnek; ezen „kegyuraság" gyűlésein minden patrónus egy szavazattal bír, mely jogát az meghatalmazott által is gyakorolhatja, sőt eladhatja, örökségbe Írhatja stb. Az imént előadottakból is már megcáfolhatlanul az tűnik ki, hogy a t.-sz.-mártoni gymnasium nem ev. egyházi tanintézet, még pedig azért nem, mert 1. a magyarhoni ev. egyház kezdettől fogva hivatásának ismerte, s ehhez az üldöztetés legsötétebb idő szakaiban sem lett soha hűtlenné, a hitélet és egyházszeretet fejlesztése mellett a magyar állami életben a magyar hazaszeretetet nemesíteni s az idegen nyelvű és nemzetiségű hitsorsosokat tanodái és templomaiban arra, hogy e hazát, saját édes hazájuk gyanánt ismerjék és szeressék, idomítani és nevelni; 2. a helyi egyház, esperesség és kerületen kivül más tényező nem alapithat ev. egyházi tanodákat , ezen 3 közigazgatási hatóságon kivül senki más nem kormányozhatja azokat, mert ezeken kivül senki más nem lehet jogos tulajdonosa azoknak; 3. ezen három testület egyike választja a gymnasialis, s a választó testületnek felelős tanácsot, ez szabja meg a tanárok fizetését, ez választja őket, ez adja ki meghívó leveleiket, melyek az illető esperes vagy superintendens által megerősíttetnek; 4. alapítványokat elfogad ugyan bárhonnan s bárkitől is, kormányzási jogot azonban ennek fejében soha senkinek nem ád, soha nem engedheti meg, hogy valaki, csupán egyháztagi minőségben nyerhetett jogát meghatalmazott által gyakorolja, azt eladhassa, vagy örökségbe adhassa. A t.-sz.-mártoni gymnasium tehát a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház jogai, szervezete, közigazgatási rendezése, sőt kormányzási elveivel ellentétes alapokon, és igy az egyház jog- és életkörén kivül álló, magát „kegyuraság"-nak nevezett maeántársulatnak kizárólagos tulajdona. (Vége következik.) TÁRCA. Temetkezési szokások az ó-kortól a mai időnkig. (Bong észét a történet mezején.) (Vége.) Madagaskar benszülött lakóinál egész az ujabb időkig szokásban maradt, hogy a ki a harcban eset el, annak fejét levágták s övéinek megküldték. Az issedonok, kik a mai mongolok helyén laktak, oly annyira levetkőzték magokról az emberi természetet, hogy a megholtak koponyáit ivóedényekkó dolgozták fel s minden iszonyodás nélkül ittak belőlük. Mig ellenben a caraibok Guyanaban, mindent elhánynak, a mit a halott csak megérintett. A halott testét nem az ajtón, de az ablakon viszik ki hajlékukból, nehogy a megholt lelke mint kisérteti árny visszatérjen, s az élőket nyugtalanítsa. A hottentotok előbb nem gyászolnak, mignem a holtak sírján, melyet a ragadozó állatok elől mélyre ásuak, fű nő. De ekkor mesterséges uton is könyeket erőltetnek szemeikből. Nagyon feltűnő az a bánásmód, melyben V i r g in i a ős-lakói előbb-kelőbb halottjaikat részeltették. Mindenek előtt nagy ügyességgel a bőrt a testről lenyúzták, a hust a csontokról lehámozták, és miután a csontváz kellőleg kiszáradt, a különösen praeparált bőrt újra ráhúz-