Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-20 / 51. szám

vasúthoz testületileg kikísérték (86,10u

). A vröcei tanárokat kedves vendégek gyanánt fogadták (158

). Minek az a magyar nyelv? Az csak mongolismus, mondta Kr. tanár (124

). Saszinek rom. kath. vallástanár mint a matica titkárja Zágrábban szerepelt, ugyanő egy alkalmat sem kerül el, mikor, papi jellege és jellemével nem egyező szereplésben is, tettleges kifejezést adhat tót nemzetiségi érzületének (21J, A tanuló ifjúság testületileg szokott részt venni ugy a polgári tüntetések, tót nemzetiségi ovációknál, mint a daláregylet ünnepélyein, tót szini előadásokon (186

). A supplikansok tótul kértek, s kérdésemre azt felelték, hogy ők nem tudnak magyarul (156

). Nyilvános magaviseletük tanúsítja, hogy tót irányban neveltetnek (13g

). A fanatismus annyira megy, hogy a magyar vidékről itt tanuM ifjak is már, kik otthon csak magyarul beszélnek, itt tótoknak adják ki magukat (156

). Magyarul soha nem köszönnek (136

) ; gúnyos modorban, többször ismételve, éljent kiáltottak utánam, mert magyar vagyok (10ö

). A kikerült tanulók pánszláv érzelműek (126

). Általán tudva van, hogy sok tanuló kerül ki évente ezen iskolából, kik a panszlavismus elfogult követői és terjesztőivé válnak (168

). Ezen iskolából kikerült tanulók rendszerint rajongó, úgynevezett „nemzetiségi" pártiak (14G

). A helybeli hazafias érzelmű szülék, gyermekeiket nem a kérdéses gymnásiumban, hanem a sokkal nagyobb áldozatokat igénylő külgymnásiumokban neveltetik (14G

). Hogy a t.-sz.-mártoni és zniói gymnásiumok fennállása óta a panszlavismus erőben és hatásban terjed, ez kétségbevonhatlan szomorú tény (88

). 3. Ezen tanúvallomások alapján is már külön-külön kihallgatott tanárok, a velők közlött vádakra vonatkozólag tagadják, hogy ők a tanuló ifjúságot politikai vagy nemzetiségi demonstrációkra használták volna, legújabban p. o. Kozacsek ittléte alkalmával; hogy ők az ifjúságnak a hazaellenes, magyar elleni gyűlöletet lehelő dalok éneklését megengedték volna.; hogy a matica zászlaját használják; hogy ők lázitó, általán nyilvános beszédet tartottak volna; hogy ők az ifjúságnak a magyar érzelmű polgárok kigunyolását megengedték volna. e 1 ö s m e r i k, hogy négy zászlójok van : fehér szinü kereszttel, magyar nemzeti, fekete, és tót nemzetiségi, ezeket azonban csak majáleseik és a kanonika visitatio alkalmával használták. A tót nemzetiségit a tilalom vétele után azonnal levették rudjáról, és a könyvtárba helyezték ; hogy Dérer János tanárral Blasnitzára botanizálás kedveért kiment ifjúság dalolt volt tótul, de nem a „hore hronom, dole hronom" — hanem „Rdo za pravdu bory" cimü dalt; *) hogy ők a „Fzokol" egylet tagjai, ez azon*) A nyilatkozataiban nagyon ovatosnak mutatkozott Derei-János tanár a „hore hronom" stb. dalnak csak első versét tudta tótul elmondani; mely magyarra forditva: Vág vizén fel és lefelé szivárvány vizet sziv : ki a tótot megszereti éljen az, éljen az A másodikat Rdoza pravdu stb épen nem tudta, annyit azonban még is csak mondott, hogy azt a templomban is el lehetne énekelni. Később kisült, hogy az első dal utolsó két versét igy is tudják : „Ki a magyai t megszeret i a menykő üsse meg!" ban daltársulat, melynek egyenruháját csak daláríinn^pélyeiken használják **) hogy ők tót bizonyítványt adnak, azért, mert az egyetemes gyűléstől e tekintetben külön határozatot nem kaptak; bevallja végül az egyik tanár, hogy a tót nyomda felállításánál részt vettek testületileg, más ovációknál azonban soha. 4. Végül, Paulinyi Tóth Vilmos felügyelő, Írásban beadott hivatalos nyilatkozatát evvel fejezte be: „Négy rendes tanár van a gymnasiumban. Mindnyájan a legjobb sikerrel működnek; jellemük minden tekintetben feddhetlen és kifogástalan ; politikával soha nem foglalkoznak, újságokba nem irnak ; hivatásuknak élnek ; hivatalbeli teendőik oly bokrosak, hogy egész idejüket csak azoknak szentelik. Én egész bizonyossággal és pedig keresztyén lélekismeretemre és polgári becsületemre ál-1 i t h a t o m azt, hogy akárki vádolná a nevezett tanárokat azzal, hogy ők becsepegtetik az ifjúságba, a hazaellenes érzelmet és a magyar faj elleni gyűlöletet, — az nem egyéb egy gonosz és aljas rágalmazónál, ki ellensége a gymnasiumnak csak azért, mert a tanítási nyelv benne a tót." III. A fennt I. II. alatt részleteiben is hü^n előadott vizsgálati eredményből s az ebbe fel nem vehetett közvetlen tapasztalatokból, nem lesz nehéz e gymnasium állását, a magyar állam és az ev. egyházzal szemben, kimutatni, s azon kérdésre: mi itt a teendő? megfelelni. A t.-sz.-mártoni gymnasium oly férfiak által alapíttatott, kik a Kollár-féle türelmetlen, sőt rajongó szellem nyomása alatt, a megmásithatlan történeti tényekkel megalkudni, anyanyelvük szeretetét a magyar haza szeretetével, a tótfaj culturális s magyar államban igaz érdekeit a magyar állam érdekei s jogaival összeegyeztetni soha nem tudták , kik az igazság és cél gyanánt imádott nemzetiségi ábrándjaik táplálása és fejlesztésére legbiztosabb, legkönnyebben megművelhető talajnak az ev. egyházat, védő falnak ezen egyház autonómiáját hitték és választották ; oly időben alapíttatott, mikor a pátens kedveéit ós alapjára különvált tótajku rész, a fejedelem ujabb elhatározása következtében ettől megfosztatván, az autonom egyház törvényes körébe visszalépni kényszerült; vissza is lépett, magával hozta azonban egy megrögzött tévedését, azt t. i., hogy az ev. egyház, mely a nyelv és nemzetiségekre való tekintettel rendezte be, ugy kultusa mint szervezetében, háztartását, s a sokféle közt egy nyelvnek sem szolgáltatott soha okot jogos panaszra, most a magyar faj speciális érdekeinek szolgálatában áll; magával hozta még azon indokolatlan balhiedelmet, mintha ez a tótfaj érdekeinek háttérbe szorításával, minden módon és áron magyarosítani kívánná azokat; A „Szokol"-ra (sas) azt mondják, hogy az „Spevokol" (dalegylet). Egyenruhájukat a cseh, morva tót „Szokol" egyletek, melyek „tornászat" cége alatt szintén „magas politikát" űznek, ,)£(i. duó áron" kajják.