Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-12-20 / 51. szám
a samariai nő merit a forrásból, s örömittasan siet megvinni a jó hírt egyebeknek is, amint a bűnös asszony földresütött szemeit az égre emeli, és amint sírva kezdi könyhullatásával mosni Jézusnak lábait az, aki igen szeretett. Láttam, amint a betegek ós szenvedők a forrástól megenyhülve, elvetik mankójukat és a gyászt — amint a tékozló fiu térdre esik és örömmel távozik. És ezer meg ezer ajkról hangzott a szó : „Dicsőség istennek a magasságban stb." Lelkemben át voltam hatva. A forrás mellett volt egy nagy folyam is, mely méltóságosan hömpölygött; ez az idő folyama, mond az angyal, menjünk ennek partjain, hogy lásd, mily termékenyítő ez a folyam, ha ha azon irányban halad, melyet ueki a forrás mutat, s mily sivár, puszta a föld, ha ellenkező irányban rohan. Itt láttam a hosszú ruhás ós hosszú imádságu farizeusokat szenteskedő, s az Írástudókat fontos képpel, amint szenvedélyesen tartják vissza a nópsokaságot, mely a forráshoz sietne. Alig-alig hallható már a távolból Jézusnak méltóságos, szelid szava: Jöjjetek ón hozzám mindnyájan stb. * De annál hangosabban kiált a feltüzelt néptömeg: „feszit tessék meg!" A bölcsőből kereszt lett. Ott áll az anya fájdalommal, de fiában gyermek lőn, s arcát a hit glóriája köriti. Az ég is elborult, de nemso kára újra kiderült. Egy lelkes kis seregben feltámad a nagy Mester szava ós élete; leikök buzog ós megittasul az élet vizétől, s vezetvén a népet a forráshoz, midőn keresztelnek vizzel, keresztelnek egyszersmind tűzzel és szentlélekkel is. Szegény hivő gyermekek! mért nem úsztok az idő folyamával, minek mentek vissza a forráshoz1 ? minek adtok sokaknak életet? most im a magatokét veszítitek. De csak a testit, mond az angyal; mert a ki elveszti életét az Úrért, megtalálja azt. S mentünk tovább. A tanítványok hamvaiból mindenütt uj élet származott, s bár ajkuk rég meghidegült, elhaló szavuk még mindig ezerek meg ezerek szivében viszhangzott, kik mind a forráshoz siettek visszafelé, s gátat vetettek a folyamnak, hogy a forrás irányában menjen. De jöttek a hatalmas Nérók s lőn iszonyú üldöztetés. A világ nevette azokat, kik hitökért örömmel haltak meg, ezek pedig haldokolva imádkoztak kínzóikért. Sokat, igen sokat láttam móg. Ott voltak a szinati atyák, kik a forrás vizót korsókba merték, s bár a viz utóbb megposhadt, mégis ebből kínálták a szomjas népet. Ott voltak a pápák, kik Jézus trónját elfoglalván, a forrást felzavarták, hogy a zavarosban halászszanak; utóbb a forrás száját egészen bedugták, s drága pénzen olyan italt adtak a szomjuhozóknak, mely ölt s nem elevenített. Ki-kiváltak közülök a Huszok, de ezeket megégették; mig a gyermekded s mégis erős Luther-szivekben szembe száilt istennek hatalma a gyarló s gonosz emberrel, s szabad utat nyitott a szomjas népiek az örök for ráshoz. Elvezetett az angyal egész a jelen idők folyamáig. Rámutatott azokra, akik színleg oly sokat ivának a forrásból, hogy szinte istennek képzelik magukat. S a világ egyrésze hiszi is ezt vakon, mert különben átok száll reá, átok a szentségesek ajkáról, a szeretet istenének nevében. A világ másrésze pedig nevet ós boszuságálan elfordul a forrástól. Sok zűrzavarra kellett bukkannom. Hamis prófétákkal talál• koztam. Az egyik szólt: jertek a kor folyamán. mert a ki a forráshoz megy, az elmarad; a másik szólt: üljetek le a forrás mellett tótlenül, hadd menjen a világ, ti ne vegyetek részt küzdelmében. Mig az angyal szólt: menj, meríts a forrásból, s neme>! példáddal vonj egyebeket is ide. Ha mások alélnak, s kérdezik, mórt vagy te erős? mondd hogy a forrásból ittál; ha mások remegnek a viharban, s kérdezik, mért vagy bátor? mondd, hogy a forrásból meritettél rettenthetlen bátorságot; mondd, hogy egy égi atyát szeretsz, s ez égi Atya szeret téged, mint gyermekét a Jézusban. Menj, harcolj, küzdj és bízzál. Légy hivő, szerető és remélő gyermek! Megvirradt s ón fölébredtem. Szemem először is újra alvó gyermekeimen akadt meg. Oh ti boldog hivők, emésztő kétkedés nólkül; ti bölcsek, bölcselkedés nélkül; ti alázatosok, a jóságnak öntudatla i birtokában; ti nyugodtak, istennek szárnyai alatt: vezessetek minket a ma született üdvözítő bölcsejóhez, s tanítsátok meg a világot gyermekded, őszinte szívvel hinni, szeretni ós remólni! Tanítsatok meg minket a ma születettnek ünnepén, hogy egyedül mint ma született gyermekek vehetünk részt a karácsonyi örömben! S án t ha Károly.
