Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-13 / 50. szám

hogy imádkoznak megtérésemért . . . Minden oldalról érezteték velem, hogy a püspöki kar engem csak tür az egyházban ; majd ismét tudtomra adák, hogy a türelemnek már-már vége szakad, csak kedvező alkalomra várakoznak, hogy excommunikáljanak, hogy kiűzzenek az egyházból ; váruak egy kath. kormányt, midőn megszűnnek az emberi tekintetek. . . . Nem panaszkép emlitem mindezeket, csak némileg constatálni akartam az öt évi helyzetet. Egyébként Simor János ö eminentiája s az illetékes körök tudhatnák, hogy excommunicatioval csak azt lehet terrorizálni, ki hiszen a kísértetekben. Én meggyőződésemtől el nem pártolhatok, s elfogadom annak minden következményét. Hatala Péter. * Gyászjelentés. Özvegy Somogyi Zsigmondné, szül. Szalacsv Mária és gyermekei: Juliánná Dömők Péterné, — Terézia Kolozsváry Endréné, — Zsigmond; és Mária Dömötör Lajosné, magok és a széles körű rokonság nevében fájdalmas szivvel tudatják testvére — nagybátyuk Nt. Szalacsy János őcsényi nyugalomba lépett lelkésznek gyomornyálkásodásban. f. hó 3-án esti 7 órakor, 65 éves korában történt gyászos kimultát. — A boldogultnak hamvai f. hó 6-án d. e. 10 órakor tétettek az őcsényi köztemetőben ref, szeríartás szerint örök nyugalomra. Béke hamvaira! * A „Szatmár" újságolja, hogy az ottani ref. gymnasium nyugdij és gyámintézetének megalapítására legújabban a timár ipar társulat 50 forintot adományozott. Ez annál elismerésreméltóbb tett, mert, mint a nevezett lap irja, a tekintélyes számú tagokból álló ipartársulat amikor csak közintézetek gyámolitásáról van szó, mindig az elsők között szokott állani. * Szabolesinegyében és a Hajdúkerületben e túlnyomóan magyar és református vidékeken, a népnevelés ügye gyors léptekkel halad előre. Kiss József ottani tanfelügyelő, számot adva 6 évi működéséről, örömmel jelenthette, hogy ez idő alatt a kerületben 13,052-vel kevesbedett az irni, olvasni nem tudók száma. Fölszereltetett 409, ezek közt 181 ref. iskola. * A szatmár-németi ref. gymnasium muzeumának természettudományi kísérleti eszközökkel való gyarapitáán fáradozik az ottani tanári kar. * Nyilt válasz Gyöngyössy Sámuel protestáns egyh. szónoklatai előfizetőihez! Miután a hozzám tömegesen érkező kérdezősködésekre a Gyöngyössy Sámuel egyházi szónoklatait illetőleg egyenként nem felelhetek, ezennel tudósítom a tisztelt előfizetőket, hogy nevezett munka Il-ik kötete saitó alatt van, jövő évben megjelenend. és a tisztelt előfizetőknek szét fog küldetni; tisztelettel Miskolcz, 1874. dec. 6. Fr a e n k el B. kiadó könyvárus. * A debreceni ref. főiskola könyvtára — mint a „Tanügyben" olvassuk, — közelebb rendeztetett, s hihetőleg közhasználat alá bocsáttatik mihamarabb. Van benne összesen 25,170 mű, 46,026 darabbal. A rendezés körül teljesített két évi nagy fáradságért Szegedi Sándor tanár urnák az egyházker. utólagosan 1000 fitot szavazott meg, ki ezt a főisk. tanári nyűg- és gyámintézet javára adományozta. Egy másik tanára pedig a debreceni főiskolának Osterlamm Ernő 2000 frtnyi alapítványt tett nagy részben debreceni lelkészek és tanárok gyermekei számára ösztöndíjul. * A „Debrecen" közelebbi száma ismét egy másik jelentékeny alapítványról hozott tudósítást. — Jelesen Könyves Tóth Antal ur, Debrecen egyik tekintélyes polgára, és az ottani főiskola ügyvéde debreceni tanyabirtokát, melynek értékét a mai árak szerint is vagy 25,000 forintra tehetni, végrendeletileg a debreceni főiskolában a jogi tanszak javára alapítványul hagyományozta. Az erről szóló okmány már be is adatott általa a főiskola levéltárába. * Nemeskeblü jótevő. Zemplénmegye Sztakcsin községéből írják, bogy az ottani nagybirtokos salionzai b. Frölich János cs. k. nyug. ezredes árvamenházat alapított és abba a vidék kilenc elhagyott árváját fogadta be, kiket élelmezéssel s teljes ruházattal lát el, és kiket a népiskolába járat különösen azon föltétellel, hogy a magyar nyelv tanulásában kitüntessék magukat. A nemes emberbarát iparosokká és értelmes gazdákká szándékozik a felvállalt árvákat nevelni. Nyilvános köszönet. Folyó hó 7-én egy honvédruhába öltözködött egyén a község végén felakasztván magát, ohajtottam, hogy e szerencsétlen ember egyházi szertartás szerint temettessék el ; de fájdalom, a mi vallásunk az ilyen szerencsétlen embernek csak a temető árkában ád helyet, miért is a marcelházi helvét hitvallású egyház lelkészét kerestük meg, annyival is inkább, minthogy a szerencsétlennek hitvallása sem tudatott, azt teljes diszben, harangszó mellett a reform temetőben eltemetteté, s egyszersmind felette egy az egész közönséget mélyen megható gyászbeszédet tartott. Kötelességemnek tartottam e felebaráti szeretetért nagytiszteletü B a 11 a Zsigmond lelkész urnák a nyilvánosság terén köszönetet mondani, s meghajolok oly férfi előtt, ki a bigotizmus ködburkolatán felülemelkedve, az embert szerencsétlenségében is embernek tartja. Kelt Marcelházán, 1874. nov. 8-dikáu. Ritter János, marcelházi körjegyző. * Egy kis helyreigazítás. E lapok legközelebbi számában, a „különfélék" rovatában, e cim alatt: „Adjuk vissza a talán stb." egy ködemény-féle jelent meg melyben az állíttatik, hogy az ó-szőnyi dalárdát nem Zeke ur alapította, tehát az általam közölt nekrológban a szőnyi énekkarnak Zeke ur általi szervezésére vonatkozó passus egészen alaptalan. A tény, tisztelt olvasó, nem ekképen áll; és az én közleményem sokkal alaposabb, és az igazság s tényálláshoz sokkal közelebb -jár, mint a k ö z 1 ő ur a publicummal elhitetni akarja ; s épen ezért az igazság érdekében szükségesnek tartom tudósítását a kellő értékre leszállítani. Nem valami főbenjáró dolog az egész, de az igazság mindig megérdemel annyi fáradságot, ainenyibe kiderítése. Tény, hogy az ó-szőnyi dalárdát, az egyház minden jóra kész hitbuzgó tagjaiból, ezelőtt valami tíz évvel