Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-13 / 50. szám

hitelképes tanuk bemondanak, névszerint Tomcsányi Mór kir. törv. elnök, Radvány Imre államügyész, Zork ó c z y Ede kir. törv. biró, Lehoczky Lajos kir. törv. biró, Lehoczky Vilmos kir. törv. jegyző, Mennyei János kir. tanácsos és tanfelügyelő, Groó Vilmos zniói államképezdei igazgató, Paulovics József esperes plébános, Bulyovszky Simon ügyvéd, M e 1 i c s k o Mihály, és M e 1 i c s k o János urakat. 4. Kihallgatta végül Paulinyi Tóth Vilmos felügyelő, K ram ár Márton igazgató, Nedobry József, Dérer Gusztáv, Dérer János tanárokat külön-külön, azon vádakra nézve is, melyek az előző pontban megnevezett tanuk által felhozattak, ezek vollomásait is külön-külön jegyzőkönyvbe vette és aláíratta. Ezen ily módon megejtett vizsgálat eredményének felsorolását és indokolását megelőzőleg fel kell itt egy sajnos tényt említenem, mely a tót lapokban ferde felfogásból származott szenvedélyes gyanúsítással, sőt a bizottság eljárását kárhoztató módon lett nyilvánosság elé hozva. Hodzsa András turóci, Nóvák Sámuel árvái esperesek és Bobrovnitzky László liptói esp. felügyelő oly célból jöttek T. -Sz.-Mártonba, hogy itt a dunáninneni egyházkerületet képviselői minőségben, a vizsgálatnál hallgatag részt vegyenek. Nem vehettek részt, mert a dunáninneni egyházkerületi gyűlésnek e gymnasiumra vonatkozó (s az egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének kiküldő 5-ik pontja előrészóben szóról szóra idézett) határozatában, a fentnevezett urak nem ezen egyetemes egyházi, hanem „a magaskormány által netalán keresztül viendő vizsgálathoz" lettek kiküldve; mert az egyetemes gyűlés, jegyzőkönyvének kiküldő 5-ik pontja alatt hozott határozatában, a dunáninneni kerületi képviselőknek ezen egyházi vizsgálatnál, habár csak hallgatag részvételét is, nem csak hogy nem r e n d e 11 e el, sőt arról még csak meg sem is emlékezik ; mert az egyetemes gyűlés kiküldt° vizsgáló bizottságot, működésében az alattas egyházkerületnek mintegy ellenőrizni akarni: legalább is felesleges, a dunáninneni egyházkerület határozata ellenére elrendelt és most végrehajtott vizsgálatnál, különösen pedig az egyes tanuk kihallgatásánál bárki másnak is azf

, hogy a tanuk szabad vallomására, jelenléte által n y o m ás t gyakorolhasson, megengedni, az ügy természete, a tények szabadon előadása, sőt az illetők lélekismerete ellen intézett téves eljárás lett volna. Nem fogadhatta el őket még azért sem , mert a turóci és árvái esperes urak, mint a gymnasium patrónusai, közvetlen a vádlottak sorából valók, az tehát, hogy a vádlók kihallgatásánál a vádlottak is jelen legyenek, ezen esetben különösen nem lehetett megengedhető ; akkor sem, mikor a turóci és árvái esperes urak, Írásban beadott nyilatkozatukban, a bizottság ezen, s általán egész eljárása ellen, mint fenntebb kimutatva lett, jogtalan tiltakozásukat beterjesztették. Megengedhetőnek tartotta azonban, h^gy a gymnasium egyes osztályaiban megtartott vizsgálatnál, úgyszintén a felügyelő és igazgató által beterjesztett tankönyvek, számadások stb. átvizsgálásánál részt vehessenek. Előbbinél csakugyan részt is vettek. Áttérek most már magára a vizsgálatra. Ezen gymnásium történetét, a nyert adatok és vallomások alapján ezekben adom elő : ' A turóci prot. nemesség e század negyedik évtizedében „nationale institutum hungaricum" nevezet alatt Neczpálon egy tanintézetet oly célból alapított, hogy ebben a tanulók a magyar nyelvben kellő kiképeztetést nyerhessenek. E tanintézet, állitó'ag tanépület hiánya miatt, T.-Sz.-Mártonba tétetvén át, itt az egyháztól nyert telken felállíttatott, és a turóci ev. esperesség közvetlen felügyelete alatt, „institutum seniorale hungaricum" nevezet alatt, az alapítás céljának megfelelőleg kezeltetett A benne alkalmazott két tanerő egyike elhalt. Helye, állítólag anyagi alaphiány miatt, többé be nem töltetett. A megmaradt tanitó pedig, a most is élő és működő Kramár Márton, mert esperességi segédlelkészi teendőkkel is felruháztatott, mert csekély fizetésének is hanyagul befolyása okából talán el is kedvetlenedett, az akkor már 7, majd 3-ra leolvadt tanulók oktatását érdemesnek többé nem tartá. Igy szűnt meg ezen intézet 1863-ban. Az egyház, szerződése értelmében visszakapta a telket, az esperesség pedig a tanépttletet és az a^pitványokat. Ezen „magyar nemzeti intézetnek" ekként besztinése után, a helyben lakó ev. atyafiak állítólag égető szükségét érezvén egy középútnak, mely a tótajku ifjakat tót nyelven vezetné be a tudományok előcsarnokába, ily intézetnek felállítását elhatározták, s a helyben lakott patentális superintendens, néhai Kuzmányi Károly hathatós befolyásával az akkori pozsonyi patentalis superintendentia pártfogását megnyerték, a gymn. első osztályát 1866-ban megnyitották. 1867-ben a magyar állami lét megnyerése, különösen pedig Ő felségének 1867. május 15-én, a pátenst véglegesen beszüntető, és 1867. julius 26-án a patentalis fizetéseket visszavonó legfelsőbb elhatározása után, látván a pátens hivei egyrészt, hogy az autonom egyház körébe vissza kell térniök, másrészt, hogy e tanintézet létezése „nemzetiségi féltékenykedósük" sugallta veszedelemben van, nehogy ez tehát, az autonom egyházba visszalépésük után, általuk gondolt eredeti céljától bármely időben is elvonathassék : a visszakeblezést eszközlő egyetemes gyűlést megelőzőleg egy 1867. aug. 11-ikén a t.-sz.-mártoni patentalis egyház gyüléséu ezen gymnasium fennmaradásának szükségét kimondották, és 1867. aug. 14-én T.-Sz.Mártonban összeült 13 férfiú, magát ezen gymnasium „kegyuraság"-ának (patronatus) elnevezte és egy „a 1 apitváüyi okmányt", helyesebb elnevezéssel a 1 ap-