Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-13 / 50. szám

közlött, s melyben F. J. utólagos megjegyzése szerint is a gyakorlati életből meritett tények vannak felsorolva ; a melyekre nézve azonban én a-í irántuk érzett őszinte tisztelet dacára is kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az ott idézett példákból kivont következtetések, sőt némely példák is nagyitva, túlozva vannak. Az ott idézett példákból N. J. ugyanis azon következtetést vonja ki, miszerint a létező bajokat és visszaéléseket csak ugy orvosolhatjuk meg, ha a papot nagyobb tekintélylyel ruházzuk fel ; ha az egyházi hatóságoknak szélesebb hatáskört biztosítunk, azt büntetőjoggal, hatalommal ruházzuk fel; s azt hiszi, hogy az egyházi hatóságoknak jelenben ezen már egyszer birt, de elvesztett jognak visszaszerzésére kell törekedniük. Én azt hiszem, hogy nekünk ennél fontosabb feladataink vannak. Nekünk prot. egyházi hivatalnokoknak nem a magunk hiúságát éleszteni, uem a papi fejedelemség uralmát megalapítani, hanem evangeliomszerü életet fejleszteni, szóval és tettel vallásunk és egyházunk ügyei iránt a hívekben érdeket ébreszteni, a ránk bizott nyájat nevelni, oktatni, feddés ós dorgálás által javitani, s őket megtartani legszentebb kötelességünk. Miért ne 11 tiszteli a nép napjainkban a papot? Mert közönyös egyháza iránt; s miért nem érdeklődik annak dolgai iránt? mert nem ismeri azokat! Nem ismeri egyháza történetét, annak szervezetét, nem az áldozatokat, miket egyházunk hű fiai annak érdekében különböző időkben hoztak, s napjainkban is hoznak; nem is álmodja, mennyit kellett küzdeniök, nélkülözniük, tanulniok épen azon embereknek is, kik mint lelkipásztorok, nem a felette való uralkodásért, de az ő lelki java, üdvössége munkálásáért egész életük lélekölő munkásságát feláldozzák! Ha a nép ebben tájékozva, erről felvilágosítva lenne, vagy ha p. 0. az iskolás gyermek kezébe oly kátét adnánk, melynek csak legalább egy szakasza, a zsidók históriája mellett, egyházuuk szervezetét, alkotmánya ismertetését tartalmazná: aligha lennénk kénytelenek hónapokon keresztül várni presbytereink megválasztását; aligha hallanánk ily épületes beszédeket egy-egy presbyter választáskor: „olyat válasszon kentek, aki szókimondó, papnak, mesternek parancsolni tudó legyen!" mint ahogy épen az én egyházamban nem rég némely bölcs férfiú a mottót, a jelszót megállapította. A mi Nagy Ignácnak Baky ellenébeni állításait a tekintélyre vonatkozólag illeti, kimondom, hogy biz a Baky nézete épen nem téves, épen nem idealisticus. Téves azonban a N. I.-é, ki azt állítja, hogy a tekintélyt az állás, a hivatal kölcsönzi. Idéz tompa elméjű fejedelmeket, főispánokat, ministereket, kik mint ilyenek minden hiányaik mellett is tekintélylyel bírtak. Ez nagyon homokra épített állítás, épen olyan mint a milyen az ily körülmények közötti tekintély, mit a legkisebb szellő elfú onnan a hol volt, ngy hogy nyoma sem látszik sehol, csupán a történet mondja : hogy ez meg ez bizony király, főispán, vagy pap volt, de a reá ruházott tiszteletet meg nem érdemiette! Én az ilyen álláskölcsönözte tekintélyből, ha azt más uton, személyes érdemeimnél fogva kivívni s megtartani nem tudom, nem instálok. Egyházunk története bizonyítja, de legeclatansabbul bizonyítják egyes gyülekezeteink birtokába meglevő régi jegyzőkönyveink, hogy mikor a presbyteriumok büntető joggal is fel voltak ruházva, a bűnök ezer meg ezer nemei azért akkor is épen ugy uralkodtak, vagy még jobban, mint most, midőn többé nem korbácsolunk és kalodázunk. Vájjon azért emelte-e a jog a papi tekintélyt? Épenséggel nem. Hiszen aki ebben a véleményben lenne, olvassa el, hogy bántak régenten a papokkal, még pedig kitűnő érdemes emberekkel, kik közül némelyikről valóban elmondhatui, hogy a mai nemzedék szédeleg, ha emlékökre gondol ; akkor ugyan földet nem szedtek el tőlük, mert azzal nem igen birtak, de megcsonkították a lukmás mértékeket, megnyirbálták fizetésűket, megkeserítették sokféleképen életöket. Mint az a mult század végén az egyik, s a század elején a másik mohácsi pappal történt Azt hiszi N. I., hogy a népben a papja iránti irigységet az ujabb kor idézte elő ? az az emberi természetbeu gyökerezik, s megvan nem csak a baranyai emberben, de kissebb nagyobb mértékben csaknem mindenkiben. Vannak jók és roszak minden gyülekezet körében, nem csak a inielnkben, s nincs a földnek egy szeglete, hol bármely tár aság csupa angyalokból állana, a hol keserűséget, hálátlanságot ne kellene kisebb nagyobb mértékben elszivelni az embernek. És én egyátaljában nem tudom helyeselni eljárását azon különben általam tisztelt férfiaknak, kik bár meggyőződésük szerint, felteszem, az egyház javát hitték előmozditíini, igénytelen nézetem szerint azonban tévedtek, midőn a baranyai egyházakról annyi roszat bocsátottak a ny'lváuosság elé. Nem bizott ugyan meg senki, nem is áll valami nagyon érdekemben mellettök síkra szállani, mert igaztalan bántalmat jóra irányzott törekvéseimért egynéhány év alatt, fájdalom! nekem is eleget kell tt kiállanom: talán többet is mint másnak ugyanannyi idő alatt ; de láttam, tapasztaltam, hogy a hálátlanok mellett vannak igazak is, kikért a legnagyobb igaztalanság volna az egész gyülekezet fölött pálczát törni. És én azt hiszem, hogy Baranya másik részében sem roszabbak az egyházi viszonyok mint itt, sőt meglehet, sokkal jobbak. Abban egyébbiránt igaza van Farkas tanárnak, hogy a baranyai ekklézsiák, egyrészről a prot. értelmiség, uri rend hiányában zsarnokoskodnak papjaikon. Ha a nép látná azt, hogy egy jó nevelésű uri ember mily tisztelettel viseltetik papja, mily áldozatkész egyháza és vallása iránt, már a melyik és a hol t. i. olyan, ily példa mindenesetre kedvező hatást idézne elő. Hogy azonban nemcsak itt, de másutt sincs meg a papnak az a tekintélye, a mivel egykor birt, én azt hiszem, ennek oka még papválasztási törvényeink hiányos voltában is keresendő. Míg & mostani statutumok értelmében valamely papi hivatal betöltetik, néha 1—2 év is eltelik. Az alatt, kivált ha az egyház nem közönséges jövedelmet biztosit, szabadon folyhatnak a kölcsönös nyájaskodások stb. Csoda-e, ha ily esetben a nép elbízván magát, azt hiszi, hogy bizony nagy