Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-06 / 49. szám

zetiség szerint 194 német, 24 magyar, 14 oláh ; itt a zsidó be van osztva a többi közé. 4 Programm des evangelischen Gymnasiums in Schássburg zum Schluss des Schuljahres 1873/4. Veröffent­licht vom Director Johann Ziegler. Hermannstadt, 1874. 8-r. A segesvári értesítőben egy figyelemreméltó kis ér­tekezés van Gooss Károly tanártól: „Tanulmányok a tra­iáni Dácia földrajza és történelméről." E cikk 3 részre oszlik, ez elsőben Dácia földrajzának forrásairól ír, a máso­dikban a tartomány földrajzát, a harmadikban történelmét tárgyalja. A kútfőket helyesen itóli meg, többek közt Vass József érdemkoszoruzott Erdély a rómaiak alatt című munká­ját semmire sem becsüli, mig ellenben elismeréssel szól Torma Károlyunkról; de azért midőn helyreigazítja Man­nert és Ackner azon hibáját, hogy a Porolissumba vezető utat a marosmenti Apulumtól vezetik fői: egy szóval sem emliti, hogy ezt a kérdést Torma Károly derítette föl. A délmagyarországi u. n. római sáncokról írván, mint saját véleményét adja, hogy ezeket valószínűleg Hadrián császár húzatta, (S. 29) holott már Griselini 1776-ban azt irta, hogy a római sáncokat némelyek Adrián császár korába helyezik. *) Hasonlókép elhallgatja a kút­főt, midőn Herodot azon helyét, hogy a Maris egyesül az Isterrel, akkép értelmezi, hogy Herodot a Tisza alsó folyását is Marosnak vette. Tudtunkkal e kérdést legala­posabban Roessler Róbert tisztázta, tendentiosus bár, de roppant tanulmánynyal irt müvében. **) Másokat mep ok nélkül idéz. Igy pl. a 21-ik lapon Jordaneshoz semmi értelme, hogy Wattenbachot a szá­szoknak előbb heidelbergi, most berlini nagy tudományú ágensét hozza fel összevetésül. A helyneveket átalában véve igen eltorzítja. Pará­czot Griselini nyomán Parathasnak, Berekutcát Bere­kukának, Köröst Köröschnek stb. A szövegben azonban móg tűrhető ez a hiány, de lényeges hibává lesz az ér­tekezéshez kapcsolt térképen, mely Ackner die römischen Alterthümer u. deutschen (?) Burgen in Siebenbürgen című, a bécsi Jahrbuchok I. kötetében ós külön lenyo­matban is megjelent müve térképe alapján van készítve, csakhogy a bécsi Mittheilungen és Jahrbuchok kisebb térképei nyomán hozzá vannak adva Moldva-Oláhországok ós Bessarabia telepei is. E térképen meg vannak jelölve a védrendszer főré­szét képezett sáncok is. Azonban e tekintetben zsúfolva van hibával. Már az maga sokat árt a térkép teljességé­nek, hogy a Kis-Oláhországból Nagy-Oláhországba, Hu­movától Trajánon át a bessarábiai Kausény városig s a Neszter folyóig húzódó nagy sáncot, melyet Sulzer már 1780-ban egész pontosan fölvett s „Fossa Trajani oder Avarische Land-Vehr"-nek nevezett ***), egészen kihagyta s a szövegben sem emliti. *) Griselini: Geschichte des Temescher Banats. S. 296 . **) Románische Studien. Untersuchüngen zur iilteren Ge­schichte Romániens. Leipzig, 1871. S. 6. ***) Fr. J. Sulzer: Geschichte des transalpinisehen Daciens. Wien, 1781. I. Bd. Carte der Wallachei és Karte von der Moldav und Bessaiabieu. Lényeges hibát követ el a szerző, midőn a római sáncokat a bácskai Csurog és Földvár között átviszi To­rontál vármegyébe, s onnét Felső-Temesmegyén át Arad vármegyébe a Fehér Körösig vezeti. Igaz, hogy ez plausi­bilisabb, mert védrendszert igy könnyebben lehet kima­gyarázni — amit azonban Gooss ur elmulaszt tenni — de tényleg hamis, amennyiben a Béga jobb partján semmi nyoma oly nagyobbszerü földmunkálatnak, melyre csak rá is lehetne fogni, hogy valaha római sáac lett volna. Mindezen nagyobb hiányai mellett is, e? az érteke­zés díszére szolgál a segesvári programmnak. Csinos, ke­rekded gyűjtőmunka, mindenesetre olyan, hogy bármely tanárnak becsületére válnék. A segesvári gymnasium, seminarium és reáliskolában egy igazgató, 14 tanár, 1 rajz- és 1 zenetanár volt alkal­mazva, a fielemiiskolában pedig 6 tanitó. A magyar nyelv szabad tantárgy volt a legtöbb osztályban. A segesvári négyféle tanintézetbe mindössze 514-en jártak, kik közül ág. ev. 473., ref. 2., r. kath. 45., unitárius 1., gör. kel. 41., izr. 2., egyéb 3.; továbbá 508 német, 13 magyar, 43 oláh, 2 izraelita (?) 1 egyéb nemzetiségű volt. A 200,000-nyi erdélyi szász ev. nép főiskoláinak állapotát előadtuk. Meggyőződhettünk arról, hogy rideg elvonultságban működő, tőlünk magukat tüntetőleg elkü­lönző néppel van dolgunk, mely állami intézményeinket számba sem veszi, a magyar ág. és helv. evangelikus társintézetektől szűkkeblű féltékenységgel idegenkedik; túlfelől azt is láthattuk, hogy e népben sok jóravalóság van, s kivált a nevelés ós oktatás érdekében dicsérendő ügybuzgalom honol bennök. Igaz, hogy e tekintetben is könnyebb dolguk van mint minekünk, mert roppant nem­zeti vagyonukból csak iskolai célokra évenként 50,000 forintot adhatnak ki *), de aztán az is igaz, hogy in ultima analysi gymnasiumaik, leszámítva a fegyelem hiá­nyát az iszákosság elterjedését, átalában véve jól is állanak. Végül ami jeles programmjaikat illeti, ezeket rend­szeretetüknek s kicsinyes, szőrszálhasogató pontosságuk­nak köszönhetik. Hogy ebben mennyire mentek, mutatja minden irodalmi termékük, éclatáns példáját adja egyik előkelő emberük életrajzának egy pontja, **) melyet csu pán mint jellemző adatot idézünk, legkevésbé sem akar­ván sérteni ezáltal. „Fr. J. Tr. glaubte seines vorgerück­ten Alters wegen ein Bruchband um den Leib tragen zu sollen. Am 16. November 1871 (Donnerstag) wurde ihm ein neues Bruchband gebracht, welches er anlegte." Tisztelet becsület az alaposságnak; de már az ilyen Gründlichkeitból még sem instálunk ! Ballagi Aladár. *) Jakab Elek: A királyföldi viszonyok ismertetése. Pest, 1871. 161. 1. **) C. J. Trausch: Lebensskizzé des Fr. J. Trausch. S. 104.

Next

/
Oldalképek
Tartalom