Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-06 / 49. szám

Néptanítói egyletek alakulása és ezek sürgős teendői Felsó-Szabolcsban. (Folyt, és vége.) 1. Mindenek előtt a „beszéd-és értelem-gyakorlatok" tanításának menete az, a mi kivált falusi iskolákban, hol gyermekkertek s kisdedóvók közvetítése nélkül kezd a tanitó a gyermekkel bajlódni, s a hol igazán beszélni kell tanítani a kezelése alá vett gyermeket, mielőtt vele a rendszeres tanításhoz kezdene, mondom, e tantárgy az, a mi kiváló gondot, tanítást érdemel. De ezzel csak ugy ér, célt a tanitó, akkor tágitja valóban az uj növendék látkörét, akkor bővítheti ismereteit valósággal, ha az egész vezórkönyvön végig megv a növendékkel. Erre, az 1868. XXXVIII. t. c. értelmében készített népiskolai tanterv, melyet a vall. és közokt. min. adott ki, két évet számit. Ezen idő alatt nemcsak az iskolai eszközöket kellene megismertetni, s az apai házban ismert tárgyakat magyarázni ; hanem ki kellene fejteni a földrajz és a terményrajz előfogalmait is. — E tantárgy vezérkönyve VI. szakaszból áll. De legtöbb iskolánkban csak I.-II. szakasz taníttatik belőle. Ez az a hiba, melyet tűrni nem lehet, szerintem nem szabad; mert ennek kibeszélhetlen sok s nagy kárát vallja az iskola s a leendő polgár. De ha e tantárgy alapján „gondolkodni s gondolatait kifejezni" a tanuló, mint kezdő meg nem tanul, baj ez a nagy hátrány a tanítóra nézve is. Tehát: „a gondolkodó és beszélő tehetség begyakorlása végett", e tantárgyon keresztül kell menni a kiszabott két év alatt. Ha terjedelmes a vezérkönyv: az egyletek mielőbb vegyék munkába a rövidítést; talán az I. III. és V-ik szakaszokon lehetne módosítást eszközölni. De fél uton megállani e tárgynál ne legyen szabad. 2. Második például az anyanyelvtant, vagy a kezünkön forgó könyv címét mondva, a magyar nyelvtant hozom fel. A népiskolai tantervben mondottak mellett az Árvái J. nyelvtana szolgálhat tankönyvül. Nálunk ez van használatban talán minden iskolánkban. De ezen sem mennek még vázlatosan sem végig; hacsak kivételesen egypár helyen nem, melyeket nem vagyok szerencsés felmutathatni. A legtöbb iskolában a VI. osztálybeli növendék csak az alanyt ós állitmányt tudja megnevezni; a mit a Ill-ik osztályban kellene már tudni, a tanterv szerint. De egypár helyet ismerek mégis olyat, hol a kiegészítő mondat tagjával, az igékkel, ige- és névragozással is megismerkedik a növendék. — Igy aztán a nyelvtan Vl-ik szakaszához, melyben szó van a fogalmazási gyakorlatok tanításáról, a mi a nyelvtan tanításának tulajdonképi célja, ritka iskolában jutnak el. — Sőt megjegyzem itt ismét, hogy sok tanitó a fogalmazásra igen kevés gondot fordit, pedig az olvasás után ez a legnagyobb feladata az iskolának, hogy megtanítsa a növendékeket gondolataikat papíron is érthetően kifejezni. Ismerek ismét tanítókat, kik leveleket, szerződéseket stb. fogalmaztatnak a gyermekekkel; de ezek ismét csak kivételek. Ha rövid a tanítási idő s a vezérkönyv nagyon terjedelmes, • mert ez a két cka van az e tantárgynál is jelzett elmaradás és sántikálásnak, — üljön össze mindenik vidéki egylet választmánya vagy bizottsága, és segítsen az ismertetett bajon minélelőbb. Mert mig az anyanyelvet ily hézagosan tanítjuk, ismertetjük, addig soha sem fogja népünk megérteui péld. a lelkésznek legegyszerűbb tárgyról, legnépiesebb nyelven tartott beszédét sem; addig csak hangokat hall, s ha elmondja is a beszédre, hogy „szép volt", mindig utána teszi, de az a kár, hogy: „nem értettem." Addig mig növendékünk maga kedvet nem kap kezünk közt az olvasáshoz, a szellemi élvezet forrásának, a lapok- és könyveknek saját jó szántából való felkereséséhez ; mig az ezek utáni vágyat fel nem ébresztjük, majdnem felesleges munkát végzünk, majdnem hiába töltjük és töltetjük iskoláinkban az időt. Az eddig emiitett két tantárgy minél tüzetesebb s lelkiismeretesebb tanítását nem győzném ón sem eléggé szívökre kötni tanítóinknak, ha nálamnál sokkal lelkesebben nem ajánlanák ezeket figyelműkbe a szak-, s napi lapok hasábjain. De még ennél is inkább eszközölhető az ezen tárgyak iránti lelkesedés a tanitói gyűlések- s értekezleteken. 3. Szólanom kell még vagy két tantárgyról, bármily hosszura nyúlt is, már eddig is e rövidre tervezett cikkem. Egyik a „természetrajz" tanítása. Iskoláinkban kézikönyvül dr. Soltész Jánosé van elfogadva, mely 228 lapra terjed. Kezdik ezt is az elején, az állatországon, s mennek, mendegélnek, olvasgatnak benne tovább-tovább ; s 143 lapon keresztül tanulnak sok hasznos házi állaton kivül, számos oly tárgyról is hosszadalmasan a falusi kis gyermekek, melyeknek röghöz kötött falusi óletök lefolyása alatt soha, de soha semmi hasznát nem veszik; péld. a bálna, lajhár, borjúfóka stb., aztán a puhány állatok, patkányok, sugárállatokról való tanulással felemésztik, merem mondani, hogy elvesztegetik a különben is rövid s annálinkább becsülendő drága iskolai időt, s a növényországról alig hallanak valamit, vagy ha igen : a citrom-, kókusz-pálma-, datolya-pálmáról tanulgatnak, s az ákác-, tölgyfa stb. meg a buza, rozs, zab, tengeri, cukorrépára és a lucernára nem jut idő; az ásványország termékeiről: a konyhasó, vas, réz stb.-ről sok iskolában annyit tud a gyermek 12 éves korában, mint mig iskolába nem járt. 4. Hát még a „természettannal" hogy vannak legtöbb tanítóink?! Igazán jobb volna nem szólani róla. Mert ha az igazat megmondjuk, hogy némely iskolában még most annyi sürgetés, e.-megyei látogatói figyelmeztetés s esperesi rendeletek után is egyáltalán nem tanítják e tantárgyat, csak szégyent hoznánk a magunk, de leginkább tanítóink fejére e keserű és szomorú igazság kimondásával. Tisztelettel teszem ide itt is, hogy a dicséretreméltó kivételeket ce bántsa ez a megrovás. Kézikönyvül e tananyagnál Orbán József „Rövid természettana" szolgál. Tanítunk aztán itt is a testek tulajdonságáról, főbb vonzásáról stb., vízforrás, gőzképződés, a 108