Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-06 / 49. szám

Brassóban is mig a német nyelv az algymnasiumban he­tenként 3—4 órán tanittatik, addig a magyar egyetlen­egyben sem. Az értesítő szerint a felgymnásiumban is a német 3 órán, a magyar 2—3 órán adatik elő. Vallás­oktatásra minden osztályban hetenként két óra van szen­telve. A 4 osztályú tanitó- és papnöveldében, valamint a gymnasiummal kapcsolatos egyéb tanintézetekben is ugyan­azok tanítanak, számszerint 14 rendes és 6 melléktanár ; a reáliskolában 5 reál-tanár, és 5 segéd működött, kik jórészt a gymnasiumban is 'anitottak ; végre a fielemiis­kolában 6, a leányelemiben 8 tanitó volt alkalmazva. A tanártestület kimutatását a tanulók számának táblázata követi. Mindössze az 5 féle tanintézetbe 1117-en jártak, kik közül vallás szerint ág. ev. 765, ref. 60, r. kath. 127, gör. kel. 76, izr. 89 volt. Nemzetiségre nézve né­met 836, magyar 113, oláh 67, görög 6, izr. (?) 88 és itt a cigány rovatába irt Örmény (?) 7. A taneszközök jócskán szaporodtak, s a mi fő, a brassaiaké az érdem, hogy az itt ismertetett 4 főtaninté­zet közül ők áldoztak (?) legtöbbet a magyar irodalomra amennyiben egy magyar folyóiratot, a Magyar Tanügyet megrendelték. Valami Ízetlen fonákság a szászok részéről az, hogy a hazai más népek irodalmáról nem is akarnak tudomást szerezni. Véghetetlen éretlenségre mutat az ily kihívó dac. Önmagukat kissebbitik, midőn férfiak, mint a brassai tanárok, kik gyermekkorukban székely dajkáktól, cselé­dektől környezve, életökben legelőször magyar nyelven szólaltak meg, oly határtalan megvetést tanúsítanak e nemzet irodalma iránt, melynek fordított darabjait olva­sott nagy gondolkozók, mint Renan, Laboulaye nem győz­ték sajnálkozásukat kifejezni afölött, hogy az e nyelven irt darabokat az eredetiben nem olvashatják. Ez értesítőkből azt látjuk, hogy a szászok nagy ba­rátjai a hazai történelemnek. De kérdjük: lehetnek-e ide­vágó müveik alaposak, ha magyar forrásokból egyátalában nem merítenek. Orbán Balázs Székelyföldjét, mely min­den hibái dacára kitűnő, s a szászokra, kivált a barca­ságiakra nézve, a legérdekesebb monographiák egyike, Jakab Elek Kolozsvár történetét stb. stb. e négy iskola közül egy sem rendelte meg, mig ellenben: Der neue Pitaval; Löher: Die Magyarén und andere Ungarn ; Das Erwürgen der deutschen Nationalitat in Ungarn, s más efféle fércmüveket, valamennyi tanintézetük megszerezte. Az igaz, hogy az ilyen fajta dolgozatok csalhatatlan ki­segítők a magyar történelemnek pangermán szellemben való megírására. A brassai taneszközök az idén erősen szaporodtak Trausch Ferenc József könyvtárával, mely 248 darab, jó­részt Brassóra vonatkozó kéziratot és 884 kötet könyvet tartalmaz ; köztük oly ritkabecsü darabok vannak, Logy valóban még csak egy-két ily gyűjtemény kell a már is szép brassai könyvtárhoz, s érdekességben utoléri az 1689-ben elhamvadt s állítólag Corviuákat is tartalmazott *) nagy bibliothécáját. De e gyűjtemény megszerzésénél valami figyelemre méltó bökkenő van mit nem akarok elmellőzni. Trausch örököseitől 1400 forinton vették meg a könyvtárat, csak­hogy ez összeg kiegészítésére 500 forint a városi pénz­tárból utalványoztatott. Ez ügy bővebb tárgyalásába ereszkedvén, előrebo­csátom, hogy Brassónak évi deficitje körülbelül 40,000 forintra rúg. E város német, oláh, magyar és görög né­pességű, vallásilag legtöbb a görög-keleti, aztán jő az ág. ev., úgy a r. kath. és a református. S egy ily ve­gyes lakosságú hely, melyben r. kath., gör. kel. és ág. ev. főgymnasiumok is léteznek, elköveti azt a hallatlan merényletet, hogy kizárólag a szász ág. ev. főgymnasi­umnak könyvtárszerzésre, zavart pénzügyeihez képest nagy pénzösszeget ád. Hiába folyamodtak ez igazságtalanság ellen Strimbu Györgygyei élőkön a községi oláh képvi­selők — magyar csak egy tudott a képviselő-testületbe bejutni — hiába irták 1872. jul. 19-én a belügyminisz­ternek, hogy „tagadhat]an igazság, miszerint a községi vagyon községi célokra fordítandó, melyek a községnek, tekintet nélkül nemzetiségre és vallásra, egyenlően hasz­nukra válnak; magától értetik, hogy a községi vagyon­nak a polgárok csak egy részének előnyére fordítása nem csak a legnagyobb igazságtalanság, hanem még ká­ros is a többi polgárra nézve. **) Mind hiába ! a végzés utoljára is helybenhagyatott s ezzel megerősítést nyert egy olyan tett, melynek párjára Nagy-Magyarországon csupáu csak a király földi atyafiak községeiben akadhatunk. 3) Programm des evangelischen Obergymnasiums A. B. und der damit verbundenen Lehranstalten zu Bistritz­(Siebenbürgen). Zum Schlusse des Schuljahres 1873/4 ver­öffentlicht vom Direktor Gnstav Gunesch. Bistritz, 1874. 8.-r. Gondoseh Mihály értekezik a latin oktatásról a quartában. Ezt követik iskolai tudósítások az igazgatótól. Igen érdekes és az iskolatörténetre nézve nagyon becses ez a rövid kimutatás, melyhez csatlakozik Kramer Mihály, tavaly a cholerában elhunyt tanárnak életrajza. Kramer, halálakor még alig 33 éves, müveinek itt közlött sorozata szerint, ugy látszik szülővárosa monograpbiáját, akarta megírni. Hazai történelmünkre nézve veszteség, hogy a serény munkás oly koráii huöyt el. A besztercei gymnasium és a háromosztályú alreáliskolában ez év folytán egy igazgató vezetése alatt 13 tanár és 3 segédtanító működött. A fielemiiskolát 4 ta­nitó vezette. A tanulók táblázata szerint a 3-féle tanintézetet 230 növendék látogatta és pedig 166 ág. ev., 16 ref., 31 r. kath., 8 gör. katb., 6 gör. kel., 5 izraelita. Nem­*) P. MÍIDÜCÍO : Transsilraniae olim Daciae dictae descriptio. Romáé, 1596. — Josef Dück: Gescb. des Kronstadter Gymiiasiums. S. 2ü után Orbán Székelyföld VI. 295. **) Carl Joseph Trausch: Lebensskizze des Franz Joséph1 Trausch aus Kronstadt in Siebenbürgen (Oesterreich-Ungarn). Kronstadt in Siebenbürgen. 1873. S. 126—130.

Next

/
Oldalképek
Tartalom