Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-06 / 49. szám

részleiekig menő, mindenre kiterjedő jelentést kíván a tanitóképezdékről. Hol itt a határvonal? megvonható-e ez úgy, hogy biztosan mondhassuk, a vonalon innen ez a mi körünk, ide behatolni senkit nem engedünk, a vonalon túl, az a kormány köre, ott gyakorolhatja felügyeleti jogát. Es vájjon a határvonal által elválasztott hatáskörök, megállanák-e a bírálat szigorát, nem adnánk-e oda sokat vagy nem igényelnénk e többet mint szabad ? A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület is némi inconvenientziába jutott, midőn olyasmit határozott, hogy ez a gymnasium tanáraival egyben az enyém, kerületi, alattam álló intézet, de én lemondok a törvényadta jogomról „ Professores, Kectores vocare et di mit tere,K

hanem jövel oh kormány és te csapd el őket, te zárd be az ón intézetemet. Könnyű az ily jogról lemond-ni, de az a kérdés: szabad-e ezt tenni? és hogyan szerezzük majd vissza, ha a kormány a ráruházott jogot ott is érvónyesiteni akarja, hol mi épen az ellenkezői óhajtanók. Nem azért hozom fel ezeket, hogy akármelyik kerület eljárása felett gáncsoskodui akarnék, hanem csak az inconvenientiákat akartam kiemelni, melyek mindaddig ismétlődni fognak, mig a suprema inspectiót nem definiáljuk, ha nem azon kivánatlan pontossággal is melylyel a zsinat a pápai c?alatkozhatlanságot defiuiálta. Nagyban kerülgetjük ós pengetjük az egyháznak az államhozi viszonyát, és én attól félek, hogy ez ugy következhetik be, ha bekövetkezik, hogy minket meg sem hallgatnak, vagy ha meg, tán csak ugy proforma. Fílek pedig, mert e téren sok az elfogultság ós az idők gonoszak. Ha egy Eötvös, a ki pe-4 dig ugyancsak jártas volt az európai oktatás és nevelés ügyeiben, 1848-ban nem kevesebbet akart, mint az az óvi 20. tcikk alapján jóbiszemüleg bekebelezni iskoláinkat az államba, szőröstül bőröstül mint mondani szokták; ós ha akkor saját egyházunkban előkelő tehetségek nagyban tolták a iniuis ter szekerét, ugy annyira, hogy közoktatásunk s iskoláink függetlensége csaknem hajszálon csüggött: nem tartom lehetetlennek, hogy az állam ós egyház közötti viszony meghatározása körül, ma is elég ily elfogultsággal fogunk talá'kozni. Nem mon dom, hogy azon elfogultság szándékosan rontani akaró, jogorzó, sőt inkább tán nagyon is ártatlan s betudhatatlan jellemű, hanem igy is ugy is elfogultság leend vagy lehet. Pedig ideje volna ós nem ártana, ha ezen kérdés mielőbb megmarkolható alakot öltene, mert csak ily előkészítő, a legmagasabb erkölcsi érdekeket józanon latolgató, sokoldalú tanakodások által órlethetnok meg azt ugy, hogy az indokolatlan nyűgök lerázva, az indokolt jogok megvédelmezve legyenek. Hanem hát tórjüuk viss?a iskoláinknak mai suprema inspectiójához, a mennyiben az az iskolai felügyelők által gyakoroltatik. Annyi bizonyos, hogy ezen férfiak sem nem censorok, sem nem policiaemberek sem nem denunciánsok. Ok azt mondják : Én ezen evang. iskolában megjelenek, hogy tudomást szerezzek, vájjon az megfelel e a törvénynek; eljárok ime ezen utasitás szerint, mely mindenki által betekinthető; eljárok a vógre, hog:y ha iskolájukat a törvény szerint berendezettnek találom, ezt örvendetes tudomásul vegyem; ha pedig ellenkezőt találnék, önökkel tanakodj dm, s a törvény k-dvezósót is felhasználva, önöket gyámolítsam azon kórdós megoldásában: mit tegyünk, hogy ezen iskolát a a törvénynek megfelelővé tehessük; eljárok vógre ugy, hogy biztosítom önöket, valamint szándékom tisztasága, ugy a felől is, hogy vallási ügyeikbe ós jogaikba nem avatkozom. Hogy ily szellemben nyilatkoztak s jártak-e el az isk.-felügyelő urak mindenütt, azt nem vitatom, s ha e tekintetben itt-ott ellenkező vohia felmutatható, azt betudhatom az egyéniségek sajátságainak, de nem az egész testületnek. Feltéve most már, hogy a nyilvános, törvónyesen látható ós kézzel érinthető szerveinek valamelyike a most jelzett szándókkal bejelenti magát kötelessége teljesítése végett, lelkemre mondom, ón nemcsak nem fognók idegenkedni tőle, hanem egész nyíltsággal avatnám be itt iskolánk egósz állapotába. Ez az, mit sokan, kivált nóinely esperes urak, felfogni nem birtak, s ha multam nem gátolja őket bizony furcsa dolgokat fogtak volna rám. Nem tehetek róla, de én őszintén bevallom, hogy ón a törvénynek minthogy törvóny, becsületesen szoktam engedelmeskedni. Felszólalnék ellene a törvény engedte uton, ha kifogásom volna ellene, no ós ezt meg is tettük, jóhiszemüleg és tiszta lélekkel nómelyekre nézve, s várjuk az orvoslást. De ez által nem kibúvót keresek, hanem határozottan vallom, hogy szerintem az állammal e téren megalkudni s vele kezet fogva ós vállvetve becsületesen kell munkálkodnunk. Szégyelleném magam, ha azt kellene bevallanom,