Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-06 / 49. szám

nok is kik azt mondták: „szívesen !a s erre aztán azt feleltük : ámen. Én nem tudom a Révészek papjai jobbak-e, de ha merő angyalok volnának is, lehetnek és vannak esetek, hol az akadályt le nem győzhetik. A helyi akadályokról nem is szólok. De feltéve részünkről a legnagyobb vallásoktatási készséget, hol veszi az egyház a pénzt, hogy katechetákat állítson be, és a tán körutat tevő s ingyen tanító lelkésznek uti költségeit megtérítse ? Hiszen ha szent István öröksége felett méltányosan megosztakozhatnánk, nem volna semmi baj. De igy mostoha és szomorú a mi sorsunk. Magunknak kellvén minden egyházi intézeteink felállítása és fentartása felől gondoskodnunk, lehetetlen — s azt én mondom, ki e téren nem tartozom a csüggetegek közé — lehetetlen minden irányban megtennünk azt, mit szent vallásunk érdekében megtenni tartozunk és megtenni óhajtanánk. De elvégre is — ha nyugton nézheti az állam, hogy a rkath. gazdag egyház kellőleg fizetett katechetákat állítson, — minket pedig tán nem magunk bűne mihtt, üres erszényünkre utaljon, nincs más menekülés, mint tisztelni a törvényt s minden erőnket megfeszíteni, hogy törvényszerű iskoláinkat s velők a vallásoktatást biztosítsuk, a közös iskolákba járókra nézve pedig állítsunk férfiakat, kik azokban a vallást tanítják. A tanaság pedig innen az — ut eo redeat oratio unde orsa est, hogy ez azon tér, mely sürgetőbben igényli százezrekre menő áldozatainkat, — hogysem a felállítandó protestáns egyetem. III. Már fönebb megjegyeztük, hogy ha joga van az államnak iskolákat állítani, berendezni, s a tanrendszert megállapítani, jogának kell lenni arra is, hogy az iskolákra és a tanrendszer keresztülvitelére stb. nézve felügyelhessen. Az 179% -ki törvény, mely papíron sok szép joggal ruházta fel egyházunkat, iskoláinak berendezése körül, ezt a felügyeleti jogot világosan kikötötte a kormány részére. Elnevezte pedig azt suprema inspectiónak, mely „via dicasterioruin" gyakorlandó. Arra szólítottak fel egy ízben, mórtók adó helyen, nagy neveket nem szeretek idézni, magyaráznám meg, mi az oka azon iszonyú ellenszenvnek, melylyel a protestánsok az állami felügyelet ós felügyelők iránt viseltetnek. Nagyon természetes — válaszolám — inert eddig nagyon pogány felügyelők ültek a nyakukon t. i. a censorok, a policia, meg a denunciaciók. Ez az egyik ok. Azzal" vádolták tanárainkat, hogy nem nyomtatott könyveket adnak az ifju&ág kezébe, hanem az időt láboló diktálással vagy tanfüzetek lemásolásával foglal kodtatják őket. Hát mért nem adják ki tankönyveiket? Hát azért, mert a censoroktól félnek, kik azzal nem szokták beérni, hogy az inprimaturt megtagadják, hanem egyúttal az elítélt könyvből a szerintök veszedelmes idézeteket is összeírják, és az illető dicasteriuni illető szervének bemutatják és ínegindittatik a tanár ellen a vizsgálat, s szorgalma azzal jutalmaztatik, hogy legjobb esetben az államveszélyes bélyeg gyalázata reásüttetik. A titkos policia pedig mindig talált füleket, melyeket tanáraink előadásaira beküldött, s melyek aztán megtették a titkos jelentést és következett mint fönebb. S az ily fülek gyakran collega-fülek, ós fizetett fülek voltak. A mi pedig az ily felügyeletet elviselhetlenné tette ÍZ volt, hogy az árulkodók titokban maradtak, hogy árulkodásaik foganatát a legfőbb dicasfcerium, a helytartótanács vette kezébe, s ez aztán a „notificatum nobis est" kíkezdéssel szigorúan „iutiinálta* a vizsgálatot, annak felküldését stb. A felküldött vizsgálatra aztán ugyanazon helytartótanács, vádló ós biró egy személyben, felelt, s ez ellen apellálni többé nem lehetett. Mert ha apelláltak, ezt csak a cancelláríára tehették, mely aztán az ügyrend utján, viszszaszármaztatta őket a helytartótanács kegyes (benignus) kezei közé. Ezen tételek aztán példákkal lettek megvilágosítva, melyek itt nemcsak helyrövidsóg miatt maradhatnak el. hanem mivel azok a „gravainenek" és „ultimátumok" rovata alatt a levéltárakban ina is feltalálhatók. A suprema inspectio ilye* ón gyakorlata után senki se csudálkozzók, hogy abba a protestánsok nem szerelmesek. Hanem vau még egy másik ok is, s ez az, hogy az a suprema inspectio fogalma, soha definiálva nem volt, annak határai nem vonattak meg, sem az azon szervek, melyek azt gyakorolnák, megnevezve, utasítva, megbízva nem voltak. Innen van aztán az inconvenientiák egész sora ínég ma is. A dunamelléki helv. hitv. ev. egyházkerület legutóbbi közgyűlésében megdöbbent, hogy a minister a legkisebb