Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-06 / 49. szám

Protestáns töprenkedések. (Vége) *) Hol itt a józan középút ? Megmondom. S itt az evangy. egyházakban azon elfogultakat tartom szem előtt, kik az állam befolyása ellen fogják a kürtöket, beléjök fúnak indokolatlan haraggal, s azt hiszik az átkos Jerikó falai tüstént lediilnek. El kell fogadnunk minden tergivertatio nélkül azon tételt, hogy Az állam j ogo s it va sőt kötelezve van a) megszabni az egyetemes oktatási rendszert minden néven nevezendő iskolában mely területén létezik. b) És ezen rendszernek pontos és célszerű keresztülvitele felett szoros felügyeletet gyakorolni. Számtalan bajaink onnan erednek, hogy ezt elismerni nem akarjuk, vagy farizeusi kétszínűséggel igenlőleg feleletet mosolygunk rá, de tettleg ós alattomban derekasan rugdalózunk ezen ösztön ellen. Fogadjuk el e tételt nyíltan és becsületesen s lássuk mi következik ? Az, hogy falunak, gyülekezetnek, kerületnek, keresztyén ós zsidó testület- vagy egyes személynek is megmarad azon szabadsága, hogy bármi néveu nevezendő iskolát vagy nevelőintézetet állithasson, ha a) az állam törvénye által megszabott feltételeknek eleget tesz és b) ha az állam felügyeletének magát alárendeli. Itt megvan a józan korlát is a józan szabadság is, és e kettőnek meg kell lenni minden társadalomban, ha az egyházi és állami önkény igája alól. kiváuuuk szibadulni egyfelől, s a rakonczátlan szabadosság rendbontó szeszélyeinek rombolásait ki akarjuk kerülni más felől. Igen de líévész Imre erre idézni fogja az 179% 26. tör. V. §-át, melyben az áll, hogy a) állithatuuk mindenféle iskolát; b) abban az oktatási rendszert magunk állapi thatjuk meg, de c) azt is ezt is, csak „accedente adseusu regio" és „salva Majestatis suae suprema inspectione, via legalium regui dicasteriorum exercendae potestate.« De d) ki van kötve benne, hogy a törvényhozás által készítendő rendszer az evang. iskolákra is ki fog terjedni; hanem *) Lásd lapunk 47-ik számát. e) ide nem értve a vallás tárgyait. Értem én Révész Imre magasztos aggodalmát ós becsülöm is, de ez idő szerint nem osztom azt. Mert ha komolyan ós elfogulatlanul veszszük a dolgot, kérdem az 179% 26. tc. 5. §-ának melyik pontját félti ? Első sorban csak az e) pont miatt kellene aggódnia, — és megvallva az igazat ón is e miatt aggódom, — de tán aggodalmuuk kiindulási pontja az, a miben különbözünk. Előttem, s hiszem előtte is világosan áll, hogy az evangy. vallás nem forog veszélyben oly iskolákban melyek a törvénynek eleget tettek és mieink? Mi következik innen ? Legyünk rajta, hogy minél több ily iskoláink legyenek, mert ez azon alap, hol a jelenben meg kell vetnünk lábainkat, mely alapot ha kivesznek lábaink alól, akkor ón az evangy. vallásos nevelésre nézve tán móg nálánál is jobban aggódom. És mért aggódom ? Azért, mert az 1867-ki XXXVIII törvényeik valamint szerintem az 179% 26 tc. fentidézett pontjait nem támadja meg, különösen az e) pontra, a vallástanitásra nézve a kétségbeesésig szabadelvű, mert a közös iskolákban — s alig tehetett egyebet — a felekezeti oktatást az illető felekezetre bizza. Ha tehát mi nem gondoskodunk, hogy a közös iskolába járó evangy. növendékek vallásukban evangy. férfiak vagy asszonyok által oktattassanak, bizonyos, hogy erre őket más oktatni nem fogja, vagy ha más oktatja őket, eo ipso, vagy hát talán, más vallásban oktatja őket. E téren pedig már eddig is oly akadályok merültek fel, melyek a) némileg örvendetesek, de b) nagy részben szégyenteljesek és c) legyőzhetetlenek. örvendetes az, hogy némely városokban, például Pesten, az evangy. egyházak 800 ós 1500 ft. fizetéssel evang. katechétákat állítottak, kik a közös iskolákba járó evang. gyermekeket vallásukban oktatják, s egyedül ós kizárólag ezzel foglalkoznak. Szégye-nteljes az, hogy midőn az esperességek és kerületek utasították a lelkész urakat, hogy a közelükben létező közös iskolákba járó növendékeket ők oktassák, a tisztelendő uraktól ily válaszokat hallottunk: „igen ám ha fizetnek!" Ti béresek, hisz irva van: ingyen vettétek, ingyen adjátok; semmi áron, mi rá nem érünk; ez nem a mi dolgunk; Voltak olya-107*