Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-06 / 49. szám

A küzdelmek hevében kétségkívül voltak nem kevesen, kik e miatt készek voltak az egész prot. lelkészkarra követ dobni: de a történelem hiszem, hogy letörlendi ezt bűneink rovásáról. Helytelenül történt talán a hazai pártküzdelmekbe való avatkozás ; de alig hiszem? hogy volna osztály, melynek részéről oly önzetlenül, oly' őszinte tiszta jóakaratból történt volna, mint épen a prot. papság részéről. Ma már ugy látszik, hogy innen megjöttünk. Ha segélyre, lelkesedésre lesz szüksége a hazának, hiszem hogy készen találandja ezentúl is a prot. egyház vezetőit : de jelenleg kezd általánossá lenni azon meggyőződés, hogy a mostani viszonyok között a lelkész babéra nem a "politikai csaták terein teremnek, a haza üdvét, boldogságát nem a hivatásunk körén kivül eső ügyekbe való kontárkodással, hanem egyedül az által munkálhatjuk ha hódolva az ujabb kor munkafelosztási elvének, kiki a magára vállalt munkatéren fáradozik. Végezzék az ország, megye, község kormányzási s törvényhozási teendőit azok, kiket legjobb meggyőződésünk szerint erre felogositunk, mi többiek pedig a nekünk adatott talentumok kisebb-nagyobb mértéke szerint forgolódjunk hiven, lelkiismeretesen, s egész erőnkkel a reánk bizottakban. Ezen hovatovább terjedő meggyőződésnek tulajdonitható, hogy lelkészeink s tanférfiaink figyelme, érdekeltsége — ha ugyan nem csalódunk, — nagyon rég idő óta nem volt annyira a vallásos, egyházias élet s a tanügy felé irányozva, mint épen a közelebbi időkben. Nem egy példát tudnánk felhozni arra, hogy a ki még nem sokkal ezelőtt kezében korteslobogót hordozott, most az egyház üterét tapogatja, s az észlelt kór gyógyszere felett töprenkedik. Nem egyet tudnánk nevezni, a ki, öszhangzólag a lapunk jelen és 47-ik számában megjelent vezércikkek nagyérdemű Írójával, ma nem annyira a protestáns, mint inkább az evangeliomi névre helyezi a fősúlyt, nem amiyira tiltakozás, négálás, mint inkább az evangeliom alapján folytatandó komoly építésben látja a prot. lelkész főhivatását. Ily körülmények között azt hiszszük, hogy lapunkra, mely 17 éves pályafutása alatt igyekezett egyházunk ezen szebb jövőjén legjobb tehetsége szerint munkálódni ; mely igyekezett az időnkint felmerült teendők és reformok teién lelkiismeretes kalauzul, s a korszerű eszmék, üdvöseknek mutatkozó reformok tolmácsolójául szolgálni, és pedig ugy, hogy első évi programmjában kitűzött elveihez folyvást hü maradt, törekedvén eleitől kezdve „az elkülönzott testületi vagy felekezeti álláspontról az egyetemesség tiszta fogalmához felemelkedni; . . . a részek önállóságának fentartáea mellett szorosabb összeköttetést eszközölni, s az egyház egyetemes teendői iránt általánosb érdekeltséget előidézni," — lapunkra, mondom, — ma talán inkább mint valaha komoly feladat vár, s létezésének szüksége teljesen indokolt. Ezen hitben teljes bizalommal fordulunk a t." olvasó közönséghez, kérve és reménylve az összes hazai protesténs egyházunk érdekében folytatandó munkálkodásunkra jó indulatu támogatását. Lapunk 17 évi folyama elég programmal, de egyszersmind kezességül szolgál arra nézve, hogy az evangeliomi szabadság lobogójához, mely alatt eddig szolgáltunk, hivek maradandunk ezentúl is. Másrészt az általunk észlelt s a fentebb elősorolt tünetek prot. egyházunk köréből, tájékozást nyújtanak a t. közönségnek lapunk közelebbi működésére nézve. Az evangeliom alapján való csendes építése egyházunknak, a kor kívánalmaihoz való idomítása tanintézeteinknek, és a keresztyéni közösség s együvé tartozás érzetének a protestáns felekezetek és testületek között való élénkítése : ez szerintünk jelenleg hazai prot. egyházunknak, s ebből folyólag lapunknak is fő feladata. Miért is szenvedélyes, izgalmas küzdelmeket, szenvedélyes párttusákat ne várjon tőlünk a t. közönség, hanem igenis, munkálkodni óhajtunk csendesen, jóakaratulag egyházaink s iskoláink benső felépítésén, a testvériességben s a gyakorlati eredményekben mutatkozó evangeliomi keresztyénség intensiv terjesztésén; és boldogoknak érzendjük magunkat, ha a t. közönség anyagi és szellemi áldozatai által támogattatva, néhány porszemmel mi is járulhatunk azon épülethez, melynek építésében egyházunknak lelkesebb tagjai épen az ujabb időkben oly nemes buzgósággal fáradoznak. Előfizetési d i j: Egész évre 9 forint, félévre 4 frt. 50 kr., negyedévre 2 frt. 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Mária-utca 10-ik szám) kérjük küldeni. Pesten, december hóban 1874. A szerkeszt őség.