Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-29 / 48. szám

mellett lehetséges aztán olyan eset, minőt Szilády Áron és társai, állításuk szerint, észre vettek és orvosolni kívántak. Elhanyagolt, ijesztő mérvben fellépett bajok, amiatt, mert az idejekorán való figyelmeztetés senkinek sem egyenes és határozott joga és kötelessége; de egyúttal oly orvoslási mód, mely javítás helyett veszélyes, melybe megint tanügyünk érdekében nem nyughatunk bele; mely a felekezeti tanári testületet általában kompromittálja, mely azt személyes, emberi jogaitól fosztja meg, s a mely eljárást, nem egy erkölcsi testület hivatalnokával, de egy közönséges bűnössel szemközt sem szabad alkalmazni, annyival kevésbbó, mert ily uton-módon akarni javítani eddigi iskolafelügyeleti hiányainkon, nem volna egyéb, mint kieszközölni azt, hogy önérzetes és becsületére féltékeny egyén többé sohase lépjen protestáns tanári pályára Mint minden hivatalnoktól, ugy a tanártól is igenis követelni lehet a pontos kötelességteljesitóst; de világos, kétségtelen adatok nélkül, egyenesen szuperintendentialis, tehát nyilt gyűléseié hurcolni őt, mint ezt Szilády Áron tevé, még akkor is barbarismus s minden józan fegyelmezési elvekkel ellenkező, ha a vád teljesen alapos volna is; oly eljárás, melyre nincsen semmi ok, mely protestáns közönséges egyházfegyelmezési elveinkkel is homlokegyenest ellenkezik ; mely az egyház semminemű hivatalnokára sem alkalmaztatik ; mely a tanárt, beszámítás dolgában, alább helyezi az egyházi élet legfőbb törvényeit áthágó bűnösnél. Talán maga Szilády Áron is tud rá esetet, hogy vannak lelkészek, tehát egyházi hivatalnokok, akik, mint országgyűlési követek, két országgyűlési cyklusra is elhagyják állomásaikat, s igy akármilyen legyen is más irányban különben érdemök, mint lelkészek csakugyan a legnagyobb kötelességmulasztási bűnbe esnek : kérdem, mikor állíttattak az ilyenek egyenesen szuperintendentialis gyűlés elibe; indittatott-e ellenök innét fegyelmi kereset, amiért elhagyták állomásukat s talán azokkal a gyakorlati életben olyan megdöbbentő tudatlanságot tanúsító káplánokkal töltik be helyöket?? Vagy a lelkészi hivatallal szemközt a fegyelmezési eljárás módja ez: alapos vizsgálat, szelid intés, komolyabbb figyelmeztetés az illető közegek utján, scsak javithatlanság esetében szuperintendentialis végzés; a tanáron pedig ott kezdjük, hol végezni lehet; ő kerüljön egyszerre azon zöld asztal elibe, hol ha egyszer csak gyanúja is felemlittetett az elesés felé való megindulásának, megingattatett lába alatt az erkölcsi alap, s kapott sebeért nem leend kárpótlás a szép szavakban fogalmazott felmentési jegyzőkönyvi pont, mert hiszen a gyanúsítás taplóba kapott tűz a roszakarat kezében ; el lehet fojtani, de az égés helye mindig megmarad, az anyag mindig készen áll, hogy a legkisebb szikrára is tüzet fogjon. A kérdéses esetnek körömszakadtig való zaklatásánál, s ezzel összefüggésben arra való számításánál, hogy az egyszer alkalmazásba vett fegyelmi eljárás, majd mintául, praecedensül fog szolgálhatni másutt is, ne taláni esetekben, minden esetre több dolgot nem gondolt meg Szilády Áron. Az egyik az, hogy a vád alapossága esetében a bűnrészessé g, alaptalan volta mellett pedig a rága 1 ma zás súlya nehezedik. reá; a másik az, hogy a superintendentialis gyűlést különös egy testületté teszi; a harmadik pedig, hogy önkormányzatra, iskolaügyeink független vezetésére érdemes voltunk meljett, nem épen a legajánlatosabb oldalt próbálta meg mutogattatni velünk. Ha a baj csakugyan olyan régi, ha mint állította, tanárok és tanítványok csak a legutóbbi időben láttak komolyabban kötelességük teljesítése után : ő mint ez egyházkerület ügyeinek egyik hivatott és tekintélyes férfia, tett-e erélyes lépéseket a baj növésének meggátlására s ha nem, e közönyösség nem közvetett ápolása a bajnak, s igy bünrészesség a tarthatlanná lett állapot, előidézésében. Aztán vádoló, vizsgáló és ítélő bírósággá akarni tenni geyszerre a szuperintendentialis gyűlést, bizonyára csak igen feltett igazságú, egészen gyanús és eltitkolt érdekű ügyben lehet kívánatos, nem is említve azt, hogy most, midőn a kormánynak iskolai ügyeinkbe való betekintési szándéka ellen olyan igen protestálunk, vizhajtás-e az saját malmunkra, ha némelyek még alaptalanul is oly adatokat kívánnak kézre játszani, a melyből lehetetlen azon következtetést nem hozni: furcsán mehetnek ott sok iskolai dolgok, a hol lehetséges az, hogy a felekezet első, legközelebbi érdekeinek sem tétetik elég, a hol lehetséges az, hogy még a dogmatika sem taníttatik ugy, mint annak tanítása kívánatos volna. Bizony megeshetik rajtunk, hogy magunk vágjuk ki lábaink alól a fát s aztán majd abban keresünk megnyugtatást, hogy legalább magunktól esünk el, nem pedig más döntött fel ! ... Ilyen és ezekhez hasonló kellemetlen, megszégyenítő eshetőségek kikerülése végett, rendeztessék mielőbb fensőbb tanügyi kormányzatunk minden ága; azzal összefüggésben körvona^ztassék a tanári testület joga, kötelessége, a vele járó felelősség egész lényege, a feleletre vonhatás és a szükség esetében való fegyelmi eljárás egész kérdése. Szükség van erre, mert nem méltányos dolog az, a tanártól oly^t várni, a mi nem jogos, nem igazságos ; mnrt csah igy fogjuk kikerülhetni azt, a mit Szilády Áron tett, ki szóban forgó vádjában a káplánoknak a gyakorlati egyházi életben tanúsított megdöbbentő járatlanságáért, képzetlenségeért is a tanárt teszi egymagában és egyenesen felelőssé. Bizonyára meg kellett, meg lehetett volna gondolnia, hogy a tanár az eredményért csak egy bizonyos határig, csak egy bizonyos időig s bizonyos kikötések mellett lehet felelős; ha másért nem, már csak azért is, mert hiszen e részben a tanítvány szabad, jóra való hajlama, kényszerítés nélküli elsajátítása, önmunkássága és a közlött javak növelése az elhatározó s ő az életbe kilépett tanítványok jóravalósága és ügyessége felől épen ugy nem lehet, fej vesztés terhe alatt, egy maga felelős, amint nem okolhatjuk józanul a lelkészt azon bűnökért és erkölcsi mulasztásokért, melyeket az ő hallgatói,