Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-29 / 48. szám

mételt figyelmeztetései, intései és tanácsai dacára és azok ellenére tesznek. A kő igenis az lesz, amivé faragom, de az ember az, ami akar. Az ellen meg határozottan tiltakozom, hogy pláne a káplánok bűnei is reánk nehezednének. A theologiai tanár egy tanitványát sem teszi káplánná ... ott van a vizsgáló bizottság, ő lássa milyen nehézségű embereket bocsát át, ő lássa, ha rostáján olyan emberek hullanak át, kik azokat a megdöbbent tudatlanságot árulják el. Aztán miért állittotta fel a-kerflletek bölcsesége a káplániát, ha nem azért, hogy a nyert, de mindenre ki nem terjedhető elméleti utasitás után, épen ezen idő alatt tanulják meg most a gyakorlati élet igazán nem nehéz ós szövevényes végzendőit; az persze baj, ha az iskolából kikerült ifjú talán egy fényes egyházba kerül, a principálist pedig évekig nem látja, mert az angol pap módjára, messze földön, más téren mozog — itél és boszankodik. Sőt még egy másik körülményt szintén nem szabad elfelejtenünk. Lehetséges az, hogy mostanában kikerülő ifjabb lelkészeink gyenge derekúak a régiekhez képest. De hát ki ennek az oka ? A tanár ? Az a veszély szakadt a magyar protestáns egyházra, hogy nem csak a theologusok száma fogy, hanem ijesztő mérvben csekélyebb a jobb késztiltségü, tehetséges jelentkezők meunyisége, az hogy értékben fogyunk; az, hogy a lelkészség többé nem hivatási tér, hanem igen sok esetben a szellemi impotentia refugiuma; az hogy e pályára készülők közül is a savát, javát épen felekezeti iskoláink dézsmálják el, mint tanárokat. Ez az a seb, a melynek gyógyitásáról volnának hivatva gondoskodni a Szilády Áronhoz hasonló tehetségesebb szellemek ós befolyásosabb kezek : ez az az ok, mely igen sok siránkozással fogadott jelenséget megmagyaráz és természetes következmény színében tüntet fel ; ez az az ok, melyet Szilády Áron is kitalálhatna, ha épen akarná, ha föllépésével más célja nem lenne. Igen, ha akarná !! Most azt, nyilatkozatai és célzatai után, bárki is biztosan következtetheti, hogy tulajdonképen, nem a tanárok mulasztása az , mi recriminatiójának rugója és alapja, hanem „azért vétkesek a tanárok, mert nem szereti őket," mert nem szereti azon theologiai irányt, melynek azok képviselői a pesti theologiai intézetben. Benne a modern theologia egyik ellensége lépett fel; ő szolgálatába állott azon időnek, melynek képét Jézus igy irta le: „a gyülekezetből kivetnek titeket; sőt eljő az idő, mikor valaki titeket megölend, állítván, hogy i steni tiszteletet cselekszik." János. XVI. 2. Szerencse az, hogy csak ezért, vigasztalan idők még nem következnek be ez ujabb irányra nézve; Pest, hol az ujabb míveltség annyi terjesztő eszköze áll nyitva a leendő protestáns lelkész előtt, nem alkalmas légnyomású tájék a klumi ködök és egyiptomi setótség terjesztésére; e hely nem alkalmas missiói tér az antik vallásos eszmék hódítására, s nekem erős reményem az hogy az ottani theologiai szak jövőre is az marad a mi, a józan haladás és világosság terjesztője, és pedig akkor is, ha netaláni tanár-krisis tenné is változatosabbá életét. Minden növény nem ói meg ám minden talajban, a bogács, nyilván kivész a föld kövérsége miatt, aminek árnyék vagy épen setétség kell, nem hurcolható oda, hol verőfény ömlik reá. Hiába „Pest csak Pest tagadhatatlan", olt a világosság elől elbujtatni senkit sem lehet. Mitrovics Gyula. KÜLÖNFÉLÉK. * Csángó magyar testvéreink vallásos ügyében, Zsedényi Ede országgyűlési képviselő által beterjesztett, — Magyarország Románia felőli részében Brassó vidékén, a tölcsvári és bodzái végszorosok közt lakó 1600 ágostai hitvallású protestáns, ugy nevezett csángó-magyarok kérvénye, melyben az ottani evangelikus egyházak, a brassói esperességtől, illetőleg a nagyszebeni szász superintendentiátóli elszakadásukat, és egy szomszéd ágostai hitvallású magyar egyházkerülethezi csatlakozásukat megengedtetni azért kérik, minthogy ők századokon át megtartván ősi magyar nyelvüket, mégis a brassói szász superintendentia által német nyelven kormányoztatnak, s a contistoriumban egyetlen tagjuk sem választatott be, a magyar kormánytól érkezett rendeletektől is elzáratnak az által, hogy azokat németre átfordítva közlik, sőt lelkészeik, iskolai tanítóik választásában is korlátoztatnak, s nemzetiségőknek, autonómiájuknak minden módoni elnyomását tapasztalják : az országos kérvényi bizottság által 1874. november 23-án Szakácsi Dániel bizottsági tag szövegezése alapján, Jankovics Miklós, Lészay Lajos és Molnár Antal jegyző hozzá járulásukkal következőleg intéztetett el: Mennyiben az 1868 : XLIII-ik törvénycikk 1-ső §-a szerint Erdély minden lakosa nemzetiségi, nyelvi, és vallási különbség nélkül egyenjogunak nyilváníttatótt; mennyiben továbbá a 14-ik § szerint az egyházak és egyházi hatóságok vallásgyakorlati s önkormányzati szabadsága, jogegyenlősége biztosítva van : semmi okot és akadályt nem lát a kérvényi bizottság, mely a magyar ajkú evangelikus vallású kérvényezők törvényes óhajtását egy külön esperessóg (egyházmegye) alkotásában, s bármelyik magyarországi evangelicus vallású egyházkerülethez (superintendentia) csatlakozásban gátolhatná ; ugyanazért a kérvényt kiadatni véleményezi a vallás- és közoktatásügyi miniszternek azon felhívással, hogy az 1868 XLIII-ik törvény cikk 18-ik §-a értelmében a vallás szabad gyakorlatának következményeivel megegyezőleg intézkedvén, eljárásáról a képviselőház elé jelentést terjeszszen. Az országgyűlés november 24-iki ülésében előadott ezen vélemény közhelyesléssel elfogadtatott, s vallásügyi miniszter ur kijelentette hogy maga részéről megtétette a szükséges vizsgálatot, és a panaszok nagyrészében alaposaknak bizonyulván, nem fog késni jelentésének beterjesztésével. fjj