Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-29 / 48. szám

mely pontjára ne kelljen csillag alatt felvilágosítást adnom, itt említem meg, hogy a dolgok igy állván, miként járjon el s miként határozzon a közgyűlés máskép, mint a miképen eljárt. Göthe azt mondja, hogy : „az ostobaság ellen hiába küzdenek az istenek;" én nem tudom igaza van-e, sőt kétlem, hogy okkal-móddal a legbutább embert is ne lehetne felvilágosítani; azt azonban merem állítani, hogy a pártszellemtől áthatott magyar embert földi halandók nem képesek bármily érvekkel sem az egyszer sajátjának vallott nézettől eltéríteni. S igy gyűlésünknek alig lehet mást tenni — ha csak napokig tartó üres feleseléseket nem akar előidézni, p dig erre nincs idő, — mint hogy engedi a megbízott vagy vállalkozó pártszónokot kibeszélni, a párt kívánságára a mit csak lehet megtenni, jegyzőkönyvbe vinni, és azután haladni tovább. Farkas József. Az igazság és méltányosság érdekében. „Nem szeretem az embereket, azért vétkesek." Raynauld. Magyarországi protestáns felsőbb tanügyi kormány" zatunk történetében mostanában nem igen fordult elő oly botrányos, autonómiánkat és tanügyi reputationkat egyaránt megszégyenítő s általában veszélyesebb következményű mozzanat, mint az, melyet a dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlésén SziládyÁronés hét társa még junius hó elején rendeztek, a legközelebbi közgyűlésen pedig e napokban folytattak. Nem kevesebbről mint arról volt szó, hogy a pesti ref. theologiai intézet dogmatika és gyakorlati theologia tanárai, már évek óta nem tesznek eleget kötelességüknek; az első nem végzi be pontosan tantárgyának anyagait, az utóbbinak pedig működése annyira hiányos, képző hatás és eredmény nélküli, hogy a segédlelkészek mostanában megdöbbentő járatlanságot tanusitanak az egyházi gyakorlati életre vonatkozó dolgokban; nemcsak, hanem, mint az, ez ügy megvizsgálására kiküldött bizottság kedvező és sok tekintetben meglepő eredményekre utaló jelentése ellenére is, állíttatik, tanárok és tanítványok csak a reájok szegzett nyomozó szemek kémkedő pillantásai által szorítva, láttak komolyabban ós lelkiismeretesebben kötelességeik teljesítése után. Irtóztató vád, szomorú, kétségbeejtő dolog, ha igaz; még szomorúbb, hogy ugy intéztetett el, amint elintéztetett ! % Ez ügy első sorban, kétségen kivül, a dunamelléki szuperintendentiáé ; Ítélhet és határozhat felette saját tetszése és bölcsesége szerint, de mert felsőbb tanügyi s különösen kormányzati kérdések állanak összefüggésben, a sajtónak, a nélkül, hogy megsértené az egyházkerületnek saját dolgaiban való rendelkezési jogát, jogában, sőt kötelességében áll ez esethez hozzá szólani, s azért talán nekem sem lesz igen nagy bűnöm, ha e dolognak alkalmából, fölemiitek némelyeket, melyek felett, a jövő érdedében, i^pa fog ártani kissé komolyan gondolkozni. Amiket mondani akarok, nincs szánva apologiának a crédóba kevei t egyének mellett; egyszerűen ama kérdés tisztázásához kíván járulni csupán : mi az, mit jogosan és méltányosan megvárhatunk egymástól; tapintatos felekezeti tanügyünk előbbvitelére szolgáló-e azon eljárás, melyre a dunamelléki egyházkerület e fenforgó fegyelmi ügyben nekünk példát adott ? Egy-egy rendezetlenebb, kevésbé körvonalozott viszony magyarországi protestáns egyházi és iskolai életünkben alig van, mint az, melyben nálunk egyházkerület és tanári testület állanak, kötelesség, kötelezettség, és egymással szemközti felelősség dolgában. Nálunk a tanár megválasztatik, beállittatik, a legtöbb esetben nem tudhatván meg egyebet, mint azt, hogy tanítania kell s hogy ezért részére évenkint egy bizonyos összeg járul ki. Mi és mennyi az a jog, melylyel szabadosan élhet, ki az, akinek bárminemű hivatalos eljárásáért felelős ; akinek utasításait elfogadni tartozik, a kinek felügyeletében megnyugodnia kötelessége; akinek ítéletétől mulasztás vagy visszaélés esetében méltán félhet, rendreutasitást elfogadhat; s viszont minő ama mérték, melylyel a netaláni ítélő biró esetről esetre élhet, anélkül, hogy benne személyes tekintetek, ellenszenv vagy sympathia, hibás bemondás vagy mellék érdekek nyomhatnának ? — mind olyan kérdések, melyekre mi feleletet még sohasem adtunk; melyeknek gondjain túl tesz bennünket patriarchális megnyugvásunk; a melyekre nézve formulázott statutumot, bár ezek valamennyien szervezkedési, iskolaalapítási s igy első nélkülözhetlen kívánalmai a tanügyi téren való sikeres mozgolódásnak, egyik szuperinteudentiánk, vagy iskolánk levéltára sem igen tudna előkeresni, dacára annak, hogy nevelésügyi életünk már jó régi, hogy e részben már történelmi multunkra is gyakran hivatkozunk. E részben való mulasztásunknak és fel sem vevésünknek mi a következménye, nem nehéz kitalálni és bebizonyítani. Az, a mi sok iskolában megtörténhetik, az, a mi a dunamelléki egyházkerületi gyűlésen megtörtént. Állami és külföldi iskolákban az iskolai igazgató vagy egyetemi tanács, szigorúan körülirt felügyeleti, vezetői, intézői jogokkal és kötelességekkel ellátott hivatal, oly éltető szerve az iskolai élet organismusának, mely az egésznek jórendben való mozgását intézi, mely nyomban rámutat a bajra, igazítja a roszul járó tagot; nálunk az évenkint, hivatalkori sorban következő igazgatóság, egyetemes papság az iskola terén, köztehervitelés és jubiláris év a tanári pályán; egy nehéz, keserű év lemorzsolása az adminisztratiónak a tanítástól nagyban különböző munkássági terén ; olyan hivatal, mely a háztartásban a m i ndenességhez hasonlít, melynek kellemetlen kötelességei ugyan vannak, de joga semmi sem, mely mellett bizony mindenik tanár kényelmesen járhat a maga lábán ; mely ugy, amint az szervezve van, nem is meri igényelni, hogy ő rendező szellem az iskola magasabb jelentőségű életében s annak koronkint előforduló ügyeiben. Felekezeti iskolai kormányzatunk ilyetén szervezete