Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-29 / 48. szám

ISKOLAÜGY. Néhány király földi főiskola értesitője. A bécsi közkiállitás magyar iskolaügyi osztályában hazánk keleti vidékének egy kicsiny népcsoportja igen jeleskedett iskolai programmjaival, melyeket Philippi történelmi, Fuss növény- és állattani, Reisenberger meteorologiai értekezései némileg még tudományos becsüekké is tettek. Az ugy nevezett erdélyi szászok rég idő óta nagy súlyt fektetnek az iskolai statisticára; ők nem csupán egyes fensőbb tanintézeteikről adnak tudósitványokat, hanem nemzetiségi egyetemük, illetőleg consistoriumuk gondoskodik arról is, hogy koronként összes tanügyükről is tegyenek közzé kimutatásokat. A bécsi kiállításra küldött füzet: Über den Stand des öífentlichen Schulwesens der evangelischeu Landeskirche A. B. in Siebenbürgen. Yon Landesconsistorium der genaunten Kirche. Hermannstadt, 1873. — iskoláik állapotának érdekes, habár alkalmasint túlzott rajzát adja. Igy pl. e kimutatás szerint a Király, földön 6 lélekre esik egy-egy iskolalátogató, ami bizony bajosan hihető, meggondolva, hogy még a tanügyileg elsőrendű elbementi Szászországban is csak valamivel kevesebbre, t. i. 5 lélekre esik egy iskolás-gyermek. Hogyan is hihetnénk e kimutatás igazságában, mikor tény az, hogy a m i szászainknál — sit venia verbo — 4 községben egyátalában nincs iskola, 47-ben meg csak egy osztályú a néptanoda! Aztán az átlag 250 forinttal dijazott rendes tanitó, vagy az az egyetemvégzett fiatal ember, ki robotba parancsolt ideiglenes tanitóskodása alatt csak a megürülő jövedelmes papi és tanári állomásokat lesi, — aligha fogja oly szorosan a kötelező iskolalátogatást, hogy azt a valóságban is, kivétel nélkül kötelezővé tudja tenni. Mindemellett átalában véve erdélyi protestáns testvéreink iskolái jól állanak, de azért semmiesetre sem ugy, hogy okunk lenne előttök pirulni, másfelől igaz okuk lenne nekik arra a szerfölötti lenézésre, melylyel irányunkban viseltetnek. A náluk népnevelés tekintetében legjobban álló Segesvárszék hazánkban a 30-dik s a 84.47%-ban német nemzetiségű Besztercevidéke a 31-dik, mert amabban 46, emebben 47% se írni se olvasni nem tud ; míg ellenben túlnyomóan magyar vidékek, mint Torna, Gömör, Veszprém, Győ', Feher, Komárom, Pest, a Hajdú kerület, Esztergom, Somogy, a Jászkunság, Borsod és Abauj vármegyék csupán 23—45 százaléknyi Írástudatlant mutathatnak föl. *) Igy hát semmi okuk oly igen nagyra lenni alsóbb iskoláikkal, melyeket mi, az anyagi tekintetben szigorúbb körülmények közt lévők, végeredményileg túlszárnyaltunk. Máskép áll a dolog a felsőbb tanintézeteknél. Itt már érezhetőbb anyagi gyöngeségünk, és az, hogy szétszórt kéve vagyunk, mi homlokegyenest ellenkezik azzal, mit a szászokban megtartó, *) Keleti Károly: Hazánk és népe a közgazdaság és társadalmi statistika szempontjából. Pest, 1871. 67, 360, 361. 1. SZÍVÓS erő név alatt méltányolunk. Pedig ez az erő létföltétele a virágzásnak, s hogy ez vérévé vált a szásznak, ők a többi közt ennek köszönhetik jeles tanszermúzeumaikat, gyűjteményeiket, meg aztán jé programmjaikat is. Remek mondása Guizotnak , hogy „aujourd'hui Thomme désire immensement, mais il veut faiblement." De ez az erdélyi szászoknál megfordítva áll; mert a népjellem egyik fősajátsága az, hogy összhangzatos egyensúly van vágyuk és akaratuk közt. E hasznos tulajdon conserválására sokat tesz, központi consistoriumuk, mely tövérőlhegyére ismeri a nép természetét, tudja mennyit bír, tudja mennyit követelhet, s mindig előrelátó észszel vet számot a viszonyokkal. A consistorium igen nagy befolyású a tanintézetek egyöntetűségére is. Több szem többet lát, s eme centralisatiojuk eredményeként jelenik meg az a tény, hogy a tanügyi újításokban mindig előttünk járnak. Nem igen szeretetreméltó, de kétségkívül fölötte hasznos tulajdonságuk még az is, hogy mindenben óvatosan körültekintők. Az experimentálásnak nem barátjai, és rendszeresebbek is, mint vármegyei szomszédaik. Kár, hogy mindig csak a német civilisatió lebeg előttük, s a Mutterland ködképétől elvakítva, folytonosan azt követik, s ezzel szándékosan válnak egyoldaluakká, szándékosan vesztik el önállóságukat. A királyföldi szászok örökkön-örökké csak másolók, minélfogva jót, ügyeset alkothatnak ugyan, de nagyszerűt, valami irányadót a tanügy terén soha de soha nem hozhatnak létre. S vájjon hoztak-e? Végigtekintve történelmükön, lennénk bár exaltált imádói a szorgalmas szász népnek, ráfogás nélkül nem állíthatnék, hogy csak egyetlen egy intézményt vagy rendszert tudtak volna önállóan, saját kebelekből, a fölismert szükségletek alapján kifejleszteni. Iskoláiknak első tervjavaslatát is a fáradhatlan Hontér János, kortársa, Sebaldus Heiden-nek 1530-ból való Leges scholasticae című munkájából dolgozta át. Azután 1543-ban Melanchton Fülöp adott nekik iskolarendezési utasításokat, *) stb. stb. Jelenlegi tanintézeteik pedig egytől-egyig szolgai pontossággal vannak berendezve az Organisations Entwurf szelleme, sőt betűi értelmében, s még a saját „Vorschrift betreffend den Lehrplan"-jaik is többé kevésbé csak ennek variatioi. Ennyit tartottam szükségesnek tájékozásul előre bo csátani. Királyföldi hitfeleinkhez ritkán közeledhetünk, s ennélfogva bajosan ismerhetjük meg őket. Szolgáljon ez a hosszú bevezetés indokolásául. Részemről örvendek, hogy alkalmam van velők behatóbban foglalkozni, midőn az alábbi sorokban értesítőik nyomán ismertethetem főbb tanintézeteiket. 1) Programm des evangelischen gymnasiums A. B *) Keformatio EccleBiae Coronensis ac totius Barcensis provinciáé. Cum praefatione Philippi Melanthon (sic!) Yvittembergae Anno. M.D.XLI1I. végén: Yittembergae per Josephum Klug> Anno M.D.XLIII. (22 sztln lev.) A 12-dik §. szól „De scholis." Megvan Ballagi Mór könyvtárában.