Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-22 / 47. szám

hivassák fel azért püspök ur, hogy az gyűlésről gyűlésre tegyen jelentést a sérelmi felterjesztésekre érkezett válaszokról. Határozatba ment, s püspök ur ezt meg is Ígérte. Következtek a többi kerületek átiratai; többi közt a tiszáninnenié, melynek folytán a kerületi egyházak fel fognak szólittatni, hogy a karcsai régészeti becsű templom stylszerü helyreállításának költségeihez adakozásokkal járuljanak hozzá. Továbbá a tiszáninneni kerület megkeresi a többi kerületeket, küldenének képviselőket egy értekezletre, mely tanácskozásokat folytatna az iránt, hogy miután a jogakadémiák szervezése ügyében közzétett miniszteri rendelet a fennálló református jogakadémiákat veszélylyel fenyegeti, miként kellene azokat egy vagy két oly főtanodába összevonni, hogy azok az államiakkal egy színvonalon állanának. Az átirat egyelőre egyszerűen tudomásul vétetett, és az abban megpendített eszme akkor fog tárgyaltatni, ha a kecskeméti jogakadémia ügye kerülend érdemleges tárgyalás végett szőnyegre Ugyancsak a tiszáninneni egyházkerület egy* másik átiratban ép a jogakadémiák ügyéből kiindulva, arra utal, hogy a kerületekre szakadt református egyház nem birja magát kellő mérvben érvényesíteni; vannak oly ügyek, melyek az egész magyar református egyházat nagy mértékben érdeklik, ilyenek a lelkészek képzése, azok díjazása, a hittan oktatása, a tanárképezde ügye stb. Mindezen kérdések csak ugy volnának sikerrel megoldhatók, ha az egyháznak az egyetemes conventben oly közege volna, mely az összes magyarországi protestánsok legfelsőbb közegének tekintetnék. Ez pedig csak ugy történhetik, ha a convent nem pusztán tanácskozó hanem határozó testület volna. A convent ügye csak rövid vitára adott okot, miután a dunamel'éki kerület már három ízben nyilatkozott oly értelemben, mint az most a tiszáninneni kerület részéről inditványoztatik, azért elhatároztatott, hogy a kerület hozzájárul a tiszáninneni kerület véleményéhez, melyet tudvalevőleg a convent többsége hozott ajánlatba. A tiszántúli kerület megküldte a debreceni kollégium tanári testületének véleményét a főtanodai tv. javaslatról. E javaslatra nézve következő lényeges észrevételeik vannak a debreceni tanároknak: Azt helyeslik, hogy a hittani kar kihagyatott a javaslatból, de megkívánják, hogy addig, mig az egyetemen a katholikus hittani kar fennáll, a protestáns felekezetnek is legyen az egyetemen külön fakultása; a vidéki akadémiák jogosíttassanak fel túdori szigorlatok megtartására, ha a törvénynek megfelelően vannak berendezve; a protestáns tanár-jelöltek pro. testans tanárvizsgáló bizottságok előtt tehessenek tanári vizsgálatot; végül sérelmesnek nyilvánittatik azon intézkedés, mely a nemállami főtanodákra nézve is előírja a tanerők számát és fizetési minimumát. Közgyűlésünk ezen véleményt tudomásul vette. Majd ugyancsak a tiszántúli átirat folytán a protestáns egyetem került szőnyegre. Ugy látszott, hogy e tárgynál némelyek erős küzdelemre készültek, azonban néhány percnyi eszmecsere után egy értelemben nyilatkozott az egész közgyűlés. Nevezetesen általánossá lett azon nézet, hogy egy oly intézet állítása, melyet az egyetem név megillet, felesleges is volna, de meg is haladná magyarhoni prot. egyházunk anyagi erejét ; hagy azonban meglevő jogi s theologiai fakultásaink egyikénél, vagy másikánál, igy jelesen közelebbről a debreceninél a tanárok száma szaporítassék, a tantárgyak minél szélesebb kiterjedésben, s egyetemi modorban adassanak elő, s hogy ezen két fakultás a mint erre valóban égető szükségünk volna, egy bölcsészeti karral s tanárképezdével is megtoldassék s kapcsolatba hozassék, ez kétségkívül minden protestáns által örömmel üdvözlendő eszme. Miért is kerületünk ily értelemben készséggel enged a hozzá intézett felhívásnak, s a többi kertiletek által e célból kiküldendő képviselőkkel való tanácskozás végett kiküldi Ballagi Mór, Filó Lajos, Csilléry Benő, kecskeméti jogtanár s Kiss Áron, n.-körösi képezd, igazgató urakat. A gyűlés második napjából egy pár órát a hálás kegyeletnek szenteltünk, gyászem lékünnepet tartván pü«pök ur előleges intézkedése következtében nagyhalottunknak, Polgár Mihálynak; mely alkalommal P a p p Károly szig.-sz.-miklósi leik. egyházkerületi tanácsbíró ur tartott egy a boldogulthoz méltó emlékbeszédet, megragadó vonásokban rajzolván a keresztyéni erős hit, és az általános felebaráti szeretet csodás erejét, melynek hatása, egész életre kiterjedő mozgató ereje a boldogultban is oly igen felismerhető volt. Azon ritka kedvességű hang, s azon valódi művészies, szabatos előadás, melyet ez alkalommal hallánk, párosulva a theologiai énekkar mélabús énekével, valóban jótékonyan enyhitő balzsamul szolgáltak a veszteség miatt sajgó sebekre. De volt sok enyhitő, sőt valóban örvendetes dolog az ezt követő gyűlési tanácskozásokban is. Azaz nem is a tanácskozásokban — mert ezek keserűek, epével teljesek valának; hanem a tanácskozásoknak alapul szolgáló jelentésekben. Először is jött a magyarországi protestáns egylet jelentése, mely szerint, tekintve a Károli-féle bibliafordításnak általánosau ismert és érzett fogyatkozásait; tekintve, hogy a benűe találtató fordítási hibáknak az eredeti szövegek álapján kiigazítására az ajánlkozó dr. Ballagi Mórban oly egyén áll elő, ki egész életét a biblia tanulmányozásában töltötte el; tekintve hogy ily alkalmat, — miután nem minden korszak szül alkalmas bibliafordítót — a protestantismus nagy kára nélkül elszalasztani nem lehet: elhatározta annak oly módon intézendő javított kiadását, hogy a Károli-féle fordításból meg legyen tartva mindaz, a mi hibátlan, és csak a valóságos fordítási hibák igazíttassanak ; de az igazított helyeken is meg legyen tartva annak a kegyesség megszokott kifejezésévé vált ódon zamata. Jelenti továbbá, hogy a fordítás annyira előre haladt, hogy egy, legfeljebb két év alatt meg fog jelenni. Kéri erre nézve az egyházkerület pártfogását, és támogatását. Ezen jelentés tudomásul vétetett, s mivel a bibliafordítás uj átnézésének szükségét a közgyűlés is 104